Főzze meg a nyaralás ízeit!

Sopszka saláta Bulgáriából

A bolgár étlapok legnépszerűbb fogása az országhatáron élő Sop népcsoportnak köszönhető, a frissítő saláta eredeti receptje pedig gyakorlatilag nemzeti ügynek számít. Hagyományosan ugyanis mindössze finoman sózott uborkát, paradicsomot és a lágy, de reszelhető, juhtejből készülő, leginkább a görög fetához hasonló szirene sajtot használnak hozzá, amit legfeljebb pár csepp olajjal és ecettel ízesítenek – bizony, semmiféle paprika, olajbogyó, petrezselyem, majonézes öntet vagy fűszer nem kell hozzá. Az egyszerű receptúra titka a kiváló alapanyagokban rejlik, mindig friss és érett zöldségeket válasszunk hozzá a piacról!

Arancini, azaz rizsgolyók Szicíliából

A dél-olasz konyhaművészetet görög, arab és viking hatások is befolyásolták, amelynek egyik tetten érhető nyoma az arancino. Ez tulajdonképpen egy ökölnyi méretű rizsgolyót (többes száma az arancini) jelent, amelyet leggyakrabban darált hússal, mozzarellával, paradicsommal, esetleg párolt spenóttal töltenek meg, majd olajban kisütnek – nevét, amely narancsocskát jelent, a jellegzetes, narancs bőrére emlékeztető kinézetéről kapta. Rengeteg utcai árusnál kapható, olcsó, tradicionális étel, annak ellenére, hogy sáfránnyal, a világ egyik legdrágább fűszerével ízesítik. Sokszor a maradék rizottó végzi aranciniként, úgyhogy otthon akár ebből is elkészíthetők.

Csevap Horvátországból, Szerbiából

Először is érdemes leszögezni: olyan, hogy eredeti recept nincs, mert mindenki egy kicsit másképpen készíti, de néhány dologban az összes változat megegyezik, amelyet szem előtt tartva igazi balkáni hangulatot varázsolhatunk otthonra. Lévén, hogy régen a maradék húsok felhasználására tett kísérletként született meg ez a fasírtszerű étel, a legfontosabb dolog, hogy mi is többfélét használjunk – felejtsük el a sovány csirkét, pulykát, ezúttal csak a marha, sertés, bárány jöhet szóba, ráadásul ezeknek is a zsírosabb részeit részesítsük előnyben. Legjobb, ha otthon daráljuk össze a húsokat, így lehetőségünk van kissé darabosra hagyni, ahogyan egyébként szokás. Kevés fűszer (általában pirospaprika), apróra vágott hagyma, fokhagyma, só, bors, és egy kis szódabikarbóna kerül még bele, hogy könnyebben puhuljanak az összetevők. A harmadik titok a faszénen sütés, ahol ellenállhatatlan füstös ízt kapnak a rudacskák. Az autentikus élményhez kötelező ajvárral, friss hagymával és mustárral tálalni!

 

Piadina az Adria partjáról

Mármint az olasz feléről, az ókor óta az északi régiók egyik kedvelt fogása ugyanis ez a lepénykenyér – ilyen jellegű étele szinte minden nemzetnek van, gondoljunk csak a mexikói tortillára, az indiai purira vagy a görög pitára. Az olasz változat a pizzához hasonló, de keményebb tésztából készül, és eredetileg a tűz fölé helyezett agyaglapon sütötték meg, amit mára természetesen mindenhol modern fémserpenyőkre cseréltek. Nem is kell más hozzá, mint liszt, olívaolaj, élesztő, víz, só és cukor. Az élesztőt a cukros, langyos vízben felfuttatjuk. A száraz hozzávalókat egy tálba öntjük. Ha az élesztő felfutott, ezt is hozzárakjuk, majd tésztát gyúrunk belőle és legalább fél órát pihentetjük. Nagyon fontos, hogy a tészta rugalmas legyen. Ha a tészta eleget pihent, lepényeket nyújtunk belőle. Sütésnél a tészta megdagad, ezért jó vékonyra kell nyújtani. Pár perc alatt megsül a lepény.  Hagyományosan sajttal és friss zöldségekkel töltötték meg, így olcsó, de mégis meleg fogáshoz jutva, mostanra azonban milliónyi verziója létezik, amelyben hús is gyakran szerepel, hogy még kiadósabb legyen. Sok főre is költséghatékonyan, pár perc alatt sülő, de igazi olasz vacsorát dobhatunk össze ezzel a recepttel.