A tigrisbőrös lovag szobra – Sota Rusztaveli a Hegyvidéken

Ha valakinek alkalma nyílik ellátogatni a távoli Georgiába, Tbilisziben a Művészeti Akadémia előtt meglepődve fedezhet fel egy magyar témájú szobrot. 1988 óta ugyanis ott magasodik Kis Sándor alkotása, Zichy Mihály szobra. A magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja egy előkelő nemesi család, a Zichyk leszármazottja volt. Az orosz cárok udvarából jutott el a Kaukázusba.

Szentpétervár urainak kedvelt festője húszéves korában búcsúzott el a szülőföldjétől, hogy megismerje a titokzatos keleti birodalmat. Új otthonra talált Oroszországban, ahol majdnem ötven éven át alkotott gyönyörű festményeket és grafikákat. Deák Ferenc halála után ő kapott megbízatást arra, hogy megfesse, ahogy Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára. Madách, Arany János és Petőfi műveihez is rajzolt illusztrációkat. Szívesen utazott, és örömmel találkozott a távoli népek gyermekeivel. A megújuló grúz irodalom képviselői örömmel fogadták a magyar művészt.

Felkérték arra, hogy ő készítse el nemzeti hősük, Sota Rusztaveli eposzához a díszkiadásba szánt illusztrációkat. Zichy Mihály felkészülés közben megismerte a kaukázusi ország fordulatos történelmét, értékes nemzeti hagyományait. Nagyvonalúan úgy döntött, hogy ingyen készíti el gyönyörű illusztrációit.

A grúzok mind a mai napig őszinte szeretettel gondoltak vissza Zichy Mihályra, sőt „nemzeti festőjükként” tisztelik. A fővárosukban még egy utcát is elneveztek róla, ahol ma is megtekinthetjük a tehetséges magyar művész szobrát. 

 

Hosszú út a Hegyvidékig

A múlt század nyolcvanas éveiben Georgia és hazánk megállapodott arról, hogy kölcsönösen megemlékezünk a baráti nemzetek közös hagyományairól. Itthon felállították a nagy költő, Sota Rusztaveli szobrát, Georgiában pedig a helyére került a Zichy Mihály emlékét őrző alkotás.

Ez a döntés azért is volt nagyon fontos a grúzoknak, mert a hazájukon kívül az egész világon először Magyarországon került ki köztérre a nemzeti költőjük szobra. A művet egy apa és fia, Nedar és Mearb Merabisvili alkotta meg.

Rusztaveli nem egyből a XII. kerületbe érkezett, 2010-ig a szobra Kecskeméten állt. Ekkor Georgia nagykövetsége azt kérte, hogy a három méter magas oszlopon álló, kétszeres életnagyságú, félalakos bronzalakot helyezzék át a magyar fővárosba. A Kútvölgyi út és a Virányosi út találkozásánál levő tér Sota Rusztaveli nevét viseli, 2011-ben együtt avatta fel a magyar köztársasági elnök és Georgia elnöke.

 

Egy nemzet emlékezete

Georgiában a legrangosabb művészeti díj Ruszteveli nevét viseli, csakúgy, mint Tbiliszi főutcája és az egyik metróállomás. A grúzok neki köszönhetik, hogy nemzeti eposzuk megírásával a 13. század elején megújította a hazájuk irodalmát. Nagy művét, A tigrisbőrös lovagot számos nyelven, így magyarul is elolvashatjuk, a személyéről viszont viszonylag kevés pontos adat maradt fenn.

Tudjuk róla, hogy a kelet-georgiai Rusztavi városából származik. Rendkívül művelt ember volt, aminek köszönhetően fontos hivatalt tölthetett be a Georgia aranykorában uralkodó I. Tamar királynő udvarában. Úrnője letörte az ország ellen forduló külső és belső ellenségeket, megállította a muzulmán hódítást, rendet teremtett, és gazdaggá, erőssé tette hazáját.

A zarándokok védőjeként Ruszteveli nagyúr fontos szerepet kapott a jeruzsálemi grúz kolostorok kiépítésében és feldíszítésében. Elképzelhető, hogy Jeruzsálemben temették el, a királynő megbízásából ugyanis sokat tett azért, hogy a grúz közösség háborítatlanul élhessen a szent városban.

Jól ismerte a korszak világhírű perzsa költészetét is, és könnyed eleganciával írta meg A tigrisbőrös lovagot. Nagyon érdekes, hogy a műben az erős keresztény elkötelezettsége mellett milyen erősen jelentkezik a humanizmus és a rég letűnt ókori világ emléke. Az eredeti kézirat nem maradt meg az 1200-as évekből, de a múzeumok féltett kincsként őrzik a 14. és 16. századi másolatait.

A szélesebb olvasóközönséghez 1712-ben jutott el a grúzok nemzeti eposza. Ekkor jelent meg ugyanis először nyomtatásban. Magyarul 1917-ben vehettük kézbe. Az első kiadást Zichy Mihály eredeti képei díszítették. Vikár Béla etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja után a Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós Weöres Sándor is lefordította magyarra a lovag kalandjait. Míg korábban a hős párducbőrt viselt, Weöres Sándor már tigrisbőrrel ruházta fel. 

A kerületünkben álló szobra szép példa arra, hogy még az egymástól nagy távolságra élő nemzetek is oda tudnak figyelni egymás hőseire és hagyományaira.