A hegyvidéki csillagvizsgáló kalandos múltja

Konkoly-Thege Miklósnak abban a ritka kiváltságban van része, hogy nem egy, de két ország is a korszerű hazai csillagászat megteremtőjeként tiszteli. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a szlovákok ugyanúgy az ógyallai obszervatóriumra gondolnak, mint mi. Konkoly-Thege Miklós ugyanis a saját birtokán, a saját pénzéből alapított csillagvizsgálót, ami azonban az I. világháború után viharos és méltatlan körülmények között a megszálló csehszlovákok kezébe került. 

 

A csillagok bűvöletében

Kerületünkben a Sváb-hegyen működik az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézete. Ennek igazgatója 1899-1916 között maga a névadó volt. Bár a híres tudós életével és munkásságával számos kiváló szakember foglalkozott, mégsem egyértelmű, hogyan is kell írni a nevét. Sok munkában kötőjel nélkül jelenik meg, és 2012 előtt így szerepelt a Csillagászati Kutatóintézet megnevezésében is. Ebben a cikkben a kötőjeles változatot használjuk, ugyanazt, amit a hegyvidéki utcatáblákon is láthatunk. 

Magyarországon a 18. század vége óta működött csillagvizsgáló. A Nagyszombati Egyetem obszervatóriuma felkerült a Gellért-hegy tetejére. 1815-ben rendkívül előkelő társaság gyűlt itt össze, hogy átadják a magyar „csillagdát". A megnyitón részt vett I. Ferenc osztrák császár és magyar király, III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor orosz cár.

A létesítményre azonban nem várt fényes jövő, mivel a szabadságharc idején súlyos károkat szenvedett, majd a romjait felrobbantották, hogy a helyére felépülhessen a Citadella. Magyarország így csillagvizsgáló nélkül maradt.

 

Egy igazi polihisztor 

Konkoly-Thege Miklós egy gazdag felvidéki nemesi család leszármazottja volt. 1869-ben, vagyis 20 évvel a csillagda pusztulása után úgy döntött, hogy Ógyallán (ez a város ma Szlovákiában a nyitrai kerületben található) világszínvonalú obszervatóriumot épít. 

A kortársai azonban nem csak emiatt tisztelték és kedvelték. A kiváló csillagász ugyanis remek meteorológus és elismert tudós volt, ezenfelül pedig politikusként is aktívan tevékenykedett. Hajóskapitányi képesítést is szerzett, hogy a saját tervezésű jachtján utazzon, ráadásul a fényképezés úttörője is volt.

A Magyar Tudományos Akadémiának kevés olyan tagja lehetett, aki a zeneszerzéshez is értett. A kritikusok írásaiból kiolvasható, hogy csárdásait és zongorára írt darabjait a jó kedv és a mély érzelmek hatják át. Ma már persze elsősorban nagyszerű csillagászati kutatómunkája miatt emlékezünk a nevére. 

 

Elszánt csillagászok

1869-ben még senki sem sejthette, hogy Ógyallát 50 év múlva országhatár választja el Magyarországtól. A kiegyezést követően felpezsdült a köz- és a tudományos élet hazánkban. Konkoly-Thege Miklós nagyszerű munkát végzett, ráadásul egy kisebb vagyont költött a legkorszerűbb távcsövek és berendezések beszerzésére. Negyvenéves aktív munkássága során számos elismerésben részesült. A meteorológiai intézet igazgatója lett, megkapta a császártól a Vaskorona-rendet, és a legelőkelőbb külföldi tudományos intézetek választották meg tagjukká. 

A Sváb-hegyi csillagvizsgáló elődjére azonban hamarosan nagyon nehéz idők következtek. 1899-ben az alapító Magyarországnak ajándékozta a létesítményt, így hazánknak újra lehetett nemzeti obszervatóriuma, amelynek élén egészen 1916-ig, vagyis elhunytáig Konkoly-Thege állt. Akárcsak nemzedéke többi tagját, őt sem kerülték el az első világháború iszonyatos viharai. Már nem élte meg a vereséget és az utána következő zűrzavart.

 

1918. decemberében a csillagvizsgáló alkalmazottai döbbenten értesültek arról, hogy Ógyalla egy új állam, „Csehszlovákia" része lesz. Tass Antal igazgató megkezdte a műszerek, az archívum és a kutatási dokumentáció megmentését, előkészítését. Ma már elképzelni is nehéz, mit éreztek ezek a kiváló szakemberek, amikor ládába kellett csomagolni egy élet munkásságának minden eredményét. Veszélyes versenyfutás kezdődött az idővel.

 

A megmenekülés

A környéken felbukkantak a cseh csapatok, és senki sem garantálta a magyar tudósok és a tudományos műszerek sértetlenségét. Január 6-án az a döntés született, hogy amit csak lehet, azt vasúton Budapestre küldenek. Öt nappal később a csehek lecsaptak.

Lezárták a határt, ám az értékes szállítmány nagy része eljutott Budapestre. Márciusban Prága hivatalosan is „átvette" az ógyallai obszervatóriumot.

A magyar tudósok elszántan maradtak, pedig megalázó lehetett számukra, hogy hirtelen „vendég csillagásszá" fokozták le őket azon a helyen, ahol évtizedeken át szolgálták a tudományt. 1920-ig tartottak ki, ám ekkor kénytelenek voltak távozni. Ősszel az ógyallai menekültek új otthonba költözhettek. A Sváb-hegyen kaptak ideiglenesnek szánt telephelyet. Budapest székesfőváros megfelelő helyet keresett egy új csillagvizsgáló elhelyezésére a választás így esett a Sváb-hegyre. 

Az építkezés 1921 nyarán kezdődött meg. Számos nagyvonalú magyar személy járult hozzá ahhoz, hogy pótolják a trianoni határ túloldalán rekedt szakkönyveket és műszereket. Az építkezés egészen 1926-ig tartott. 

A Hegyvidéken újjászülő létesítmény jól vészelte a 20. század második felének megpróbáltatásait. Ma is működik, és komoly szerepet játszik abban, hogy a magyar csillagászok újabb és újabb nemzedékei ismerhessék meg a kozmosz titkait.

Amikor elsétálunk előtte, emlékezzünk meg névadójáról és az itt dolgozó szakemberek, tudományos dolgozók hosszú soráról.