Egy csodálatos üzenet – az Anna-rét kápolnái

A budai hegyvidéken már a történelem hajnalán megtelepedett az ember. A kereszténység is egészen korán elterjedt a sűrű erdővel borított hegyek árnyékában. Virágzásának csak a török uralom vetett véget egy időre. Amikor Budán porba hullott a szultánok félholdas zászlója, erős hitű keresztény telepesek jöttek, hogy újjáépítsék az elpusztított falvakat.

A lenti nagyváros fölé magasodó Anna-rét már az 1700-as évek óta nagy népszerűségnek örvendett. A környékbeli földművesek ugyanolyan szívesen kijártak ide, mint a Buda felé tartó utazó vándorok. 1825-ben a hívők úgy döntöttek, hogy egy kis kápolnát emelnek a csodálatos panorámájú réten. Az új kegyhelyet Szűz Mária anyjáról, Szent Annáról nevezték el.

A legendák szerint a názáreti Annának húsz év házasság után sem született gyermeke. Férjével együtt úgy döntött, hogy a vagyonuk nagy részét elosztják a szegények között és támogatják a jeruzsálemi templomot.

Szűz Mária apját távol a várostól, a hegyek árnyékában kereste fel az Úr angyala. Elmondta neki, hogy lánya fog születni, mégpedig egy egészen különleges gyerek. A látomás minden szava valóra vált.

Mária megszületett, és az anyja, Anna felajánlotta a templomnak. A legendák szerint Anna még élt, amikor Jézus a szüleivel visszatért Egyiptomból, és így újra találkozhatott az unokájával.

 

Hit és újjászületés

Az új kápolnába nem csupán a közelben lévők jöttek el imádkozni, de egyre messzebb földről érkeztek zarándokok. Igazán híressé akkor vált, amikor a közeli Zugligetben megalapították az angolkisasszonyok kolostorát. Az ott szolgálatot teljesítő apácák és a tanítványaik gyakran sétáltak az Anna-réten. Örömmel találkoztak az itt imádkozó hívőkkel, és országszerte népszerűvé tették a festői kis kápolnát.

A forró nyarak már régen is próbára tették az emberek erejét és kitartását. A zugligeti apácák szerettek volna segíteni a hívőkön; tanítványaik gesztenyefák csemetéit ültették el a kolostorból a kápolna felé vezető út mentén. Egy nemzedékkel később sudár törzsű, büszke fák sorakoztak azon a helyen. A kápolna gond nélkül vészelte át az I. világháborút, ám a második nagy világégést követően sötét felhők kezdtek el gyülekezni felette. Az ország új urainak nem tetszett, hogy Anna-napon, vagyis július 26-án ezrével jönnek a hívők ide imádkozni. Bár 1945 után vasárnaponként még tarthattak szentmisét a kápolnában, egyre valószínűbbnek tűnt, hogy a Rákosi-rendszer nem tűri meg a népszerű turistaútvonal mellett az eleven vallás emlékhelyét.

Először csak lezárták, hogy ellehetetlenítsék a hitéletet. A hatóságok azonban nem érték be ennyivel. Sztálin még élt, amikor erőszakkal lerombolták a kis épületet.

Szó szerint kő kövön nem maradt, mert még a törmeléket is elhordták. Negyven éven keresztül csupán a semmibe vezető három lépcsőfok őrizte Szent Anna emlékét.

A kápolna a rendszerváltást követően született újjá. A Salamin család erőfeszítéseinek hála a hívők ma újra Szűz Mária anyjának kápolnájában imádkozhatnak ezen a gyönyörű helyen.

 

Egy csodálatos látomás

Ha a Szent Anna-kápolnától elindulunk észak felé, akkor néhány perc után felfedezhetünk egy erős kőtalpazaton álló fehér emléktáblát. Ennek felirata szerint 1944. december 8-án itt helyezték el a Világ Királynője engesztelő kápolna alapkövét.

De vajon miért akartak a II. világháború viharos évei során egy újabb kápolnát építeni a magyar hívők? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, vissza kell mennünk a 30-as évekbe. A 20. század egyik legjelentősebb magyar misztikusa, Kovacsics Mária Natália 1901-ben született. Az egyházat választotta, és beállt apácának.

Harmincéves kora körül látomásai támadtak; maga Jézus szólította meg. Miközben Európára ráborult a közeledő világháború vészterhes árnyéka, Natália arról számolt be a közvéleménynek és egyházi előjáróinak, hogy a béke érdekében elengedhetetlen egy világméretű engesztelő mozgalom beindítása. 

 

Küzdelem a béke ügyéért

Az apáca ráadásul egészen pontosan megmondta, hogy honnan kell kiindulnia a békét megteremtő spirituális mozgalomnak. Felismerte, hogy a látomásaiban szereplő magaslat nem más, mint a Svábhegy.

Az emberek egy része hitt neki, mások viszont kinevették. Sok hívőt meg tudott győzni, ezért – dacára a háború szörnyűségeinek – lassan kibontakozott a Világ Győzelmes Királynője engesztelő mozgalom. Natália szerint Jézus a bűnök eltörléséről, a lelkek megszenteléséről és az ő országának diadaláról beszélt neki.

A nővér nem hátrált meg a nehéz feladat elől. Újra és újra arra kérte az egyház vezetőit, hogy segítsék megépíteni az engesztelő kápolnát. Mind többen érezték úgy, hogy nagy szükség van a béke visszatérésére. 

Budapestet ellenséges repülők bombázták, és a szovjet csapatok is rohamosan közeledtek. A magyar hívők dacos elszántságát jól mutatta, hogy 1944 decemberében csak azért is lerakták a kápolna alapkövét. Az ellenség azonban nem hagyott esélyt az építkezés befejezésére. Bár a háború után Mindszenty bíboros áldását adta az engesztelő mozgalomra, a hívők hiába akarták felépíteni a kápolnát, a hatóságok ezt lehetetlenné tették. Maga a hercegprímás is börtönbe került. 

A misztikus kápolna története évtizedekre a feledés homálya borult, a hívők azonban pontosan tudták, mit kért tőlük annak idején Natália nővér. Az engesztelő mozgalmak, az imaláncok hosszú ideje újra működnek, és reménykednek, hogy egy szép napon felépül a Világ Királynője engesztelő kápolna.