A Hegyvidék bátor primadonnája – Báthy Anna

1938-ban új lakó költözött a Hieronymi Károly (ma Határőr) út 37. számú házba. A környéken sétáló hegyvidéki polgárok örömmel látták, hogy a Városi Színház, majd az Operaház színpadján tündöklő, nemzetközi hírű művésznő, Báthy Anna az új szomszédjuk. Arcát, hangját és nevét minden zenebarát jól ismerte azóta, hogy 1927-ben bemutatkozott a magyar fővárosban. Anna szép otthonra, nyugodt környezetre vágyott, ezért választotta a Hegyvidéket.

A Magyar Állami Operaház örökös tagja, Bartók és Kodály műveinek lenyűgöző tehetségű tolmácsolója az ideköltözéskor valószínűleg nem is sejtette, hogy a történelem viharai mennyire megtépázzák új otthonát is. Ha a Határőr úti ház falai mesélni tudnának, elmondhatnák, hogy a hosszú éveken át a budapesti és a nemzetközi művészvilág elitjének otthont adó épületet nem kímélte a történelem. Működött benne nagykövetség, de használták szovjet katonai istállónak is. Az itt élők azonban nem ezekre a megpróbáltatásokra emlékeznek, hanem Báthy Annára.

 

Beregből Budapestre

A Magyar Operaház évtizedeken át tündöklő csillaga 1901-ben született, Beregszászon. Már egész korán kiderült róla, hogy rendkívül tehetséges. Ekkor még senki nem tudhatta róla, hogy drámai szoprán operaénekesként meghódítja Európa előadótermeit és színpadjait, később pedig óriási sikerrel lép fel Bécsben, Barcelonában, Brüsszelben, Firenzében, Párizsban, Münchenben.

A hazai közönség ugyanúgy rajongott érte, mint a külföldi zenebarátok. Német földön sokan azt hitték róla, hogy a honfitársuk, mivel eredetileg nem Báthy Annának, hanem az édesapja után Stampf Anette-nek hívták. A kis Anette az édesanyja nevét felvéve futott be páratlanul sikeres karriert. A családja nagyon szépen beilleszkedett a beregszásziak közé, és hamarosan már a település legelőkelőbb polgárainak számítottak. A kis Anette-ben felmerült, hogy énekesnőként is elképzelhetné a pályafutását.

Évtizedekkel később a keresztfia, Szepesi Attila költő komoly kutatómunkába kezdve feltárta a család történetét. Tőle tudhatjuk, hogy a szigorú családfő határozottan ellenezte az ilyen „botorságokat”. Stampf bíró igen keménykezű apa volt, azt viszont nem ellenezte, hogy a módos középosztály elvárásainak megfelelően a lányai énekelni és zongorázni is tanuljanak. Mindez azonban önmagában kevés lett volna ahhoz, hogy beinduljon a nagyszerű énekesnő pályafutása, egy kis szerencsére is szükség volt hozzá.

A sors Max Bacsinszky gimnáziumi tanárt küldte el hozzá. Ez a zongoraművész Beregszász zenei életének egyik fontos alakja volt, ráadásul a felesége korábban a bécsi Operában állhatott színpadon. Max tanár úr a nyitott ablak mellett ülve egyszer csak felfigyelt egy gyönyörűen csengő női hangra. A kis Anette éppen Schubert egyik dalát énekelte az utcán. A cseh zongoraművész lelkesen tanítani kezdte. A környezetében nemsokára már mindenki tudta, hogy a bíró úr lányát nem mindennapi tehetséggel áldotta meg az ég. Az apja azonban sokáig hallani sem akart arról, hogy legifjabb gyermeke komolyabb zenei képzésben részesüljön. Végül sikerült meggyőzni, és a fiatal tehetség vonatra szállva elindulhatott a távoli Budapest és egy új élet irányába.

 

A siker kapujában

Anette beiratkozott a Zeneművészeti Főiskolára. Számos tehetséges fiatallal kötött jó barátságot. Tehetségére a pesti művészvilág is felfigyelt. Nem csupán Bach, Beethoven és Mozart műveit adta elő, hanem hamarosan megismerkedett a legkiválóbb hazai zeneszerzőkkel is. A magyar közönség lelkesen megtapsolta, amikor Bartók és Kodály műveit adta elő.

1929 telén mutatkozott be az Operában, Verdi Álarcosbáljában. Külföldön elsősorban a Wagner-darabokban nyújtott nagyszerű alakításai tették híressé. Bécsben járva bement egy olyan kerthelyiségbe, ahol éppen osztrák zenekedvelők mulattak. Azonnal felismerték és éljenezni kezdték. Amikor szóba elegyedett a rajongóival, gyakran kiderült, hogy azok németnek tartják.

Anette ekkor fontos döntésre szánta el magát.

A harmincas évek végén Magyarország egyre erősebb német befolyás alá került. Hitler hívei közül sokan lenézték, alacsonyabb rendű embereknek tartották a magyarokat. A német újságok ugyan lelkesen számoltak be Anette sikereiről, salzburgi, bécsi fellépéseiről, de mindig azt írták róla, hogy német. Az ünnepelt művésznő dönthetett volna úgy, hogy németnek vallja magát, és Hitler birodalmában fut be nagy anyagi haszonnal kecsegtető karriert. Ehelyett az asztalra csapott, és büszkén felvállalva magyarságát, megváltoztatta a nevét. A Stampf Anette helyére így lépett a hazafias körökben mind népszerűbb Báthy Anna.

 

A szerelmes mérnök

Az elismert díva első férje Rimaszéky Richter Béla építészmérnök volt. Ez a jóképű, magabiztos férfi azonban nehezen viselte el a felesége sikerét és azt, hogy olyan sokan rajonganak iránta. Anna nagy szerelme ekkoriban még a távoli Indiában élt.

Szaszovszky Ottó maga is mérnök volt, és régóta titokban rajongott a szép énekesnőért. A szerelmi bánat elől menekülve próbált új életet kezdeni a maharadzsák, az elefántok és a napkeleti csodák földjén. Amikor hírét vette, hogy Báthy Anna elvált a férjétől, visszatért hozzá. A csendes és kitartó hódoló végül elnyerte nagy szerelme szívét. 1939-ben összeházasodtak.

Közben hazánk is belesodródott a világháborúba. A vereség megpróbáltatásai nem kerülték el a művésznő családját sem. Budapest ostroma után szovjet katonák költöztek be a házukba: istállóknak használták a patinás épületet. Távozásuk után kiderült, hogy az átmeneti istállóból még a perzsaszőnyegeket sem vitték ki. Annáék megtalálták a vagyont érő szőnyegeket a lótrágya vastag rétege alatt. 

Báthy Anna több mint harminc esztendőn át volt az egyik legkedveltebb magyar operaénekesnő. Fellépett többek között Erkel, Kodály, Borogyin, Csajkovszkij, Verdi, Mozart és Wagner műveiben is. 1962-ben hunyt el. Haláláig itt élt a Hegyvidéken, örök álmát pedig a Farkasréti temetőben alussza.