Modern külső, hagyományos funkció - a városmajori templom története

A 17. század legvégén a mai Csaba utca környéke még nem volt a közeli nagyváros szerves része. A Buda körüli területek éppenhogy csak kiheverték a török háborúk viharait. Megszületett a döntés, hogy az a terület, ahol a római katolikus egyházközség később majd felépíti a Jézus Szíve plébániát, a mindenkori budai várparancsnok szolgálati birtoka lesz. A fejlesztés egy szigorú katonaember, Daun Henrik gróf idején kezdődött. Ő majort és villaépületet is emelt ide. A budai tanácsnak azonban cseppen sem tetszett, hogy ez a remek hely a katonák kezére került. Nyolc évtizeden át elkeseredett jogi harc folyt a polgári hatóságok és a fegyveres testületek között. A Városmajort II. József császár nyitotta meg a budai lakosság előtt. Úgy döntött, hogy a korábbi zárt birtokot nyilvánosan látogatható közkertté kell alakítaniuk. A park hamarosan a budai polgárok népszerű pihenőhelye lett.

 

Közös erővel a templomért

A 19. században egyre többen telepedtek le a Városmajor környékén. A vallásos emberekben felmerült az igény, hogy jó volna, ha a lakóhelyük közvetlen közelében is lenne templom. Mindenekelőtt az idősek és a betegek számára volt fontos, hogy ne kelljen messzi menniük, ha imádkozni akarnak. A katonaság és a civil hatóságok vitája már rég véget ért. A 20. század elején pedig éppenséggel egyfajta közvetett együttműködés is kialakult közöttük, hiszen az első világháború vége felé egy államtitkár és egy tábornok felesége kezdeményezte, hogy a Csaba utca és a Maros utca sarkán legalább egy kisegítő kápolna működjön.

A két elszánt asszony kezdeményezéséhez sokan csatlakoztak, pedig ez azzal járt, hogy az új egyházközösséget két, korábban már létező köztiszteletnek örvendő plébánia területéből válasszák le. Az Országúti Ferences Atyák Plébániája és a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia azonban nem ellenezte a változást, és így az előkészületek jó ütemben haladtak.

A ma is jól ismert Városmajori templom megszületésében fontos szerep jutott Mészáros János esztergomi kanonoknak. 1919-ben ő nevezte ki az új plébánia vezető lelkészévé Kriegs-Au Emilt, és megbízta azzal, hogy a lehető leghamarabb építsen templomot a híveinek. A nagy feladatra Árkay Aladárt kérte fel. A neves építész a kápolna-tanácsnak is tagja volt. A hívek lelkesen támogatták a vállalkozást, adományokból teremtették elő az építkezés költségeit. A kegyúri jogokat Budapest gyakorolta. A főváros azzal járult hozzá a tervek valóra váltásához, hogy telket adományozott a templom számára. A terveket 1922-ben fogadták el. Három évnek sem kellett eltelnie, és 1925 őszén Csernoch János hercegprímás felszentelhette az új templomot.

 

Gyors növekedés

Az új templom azonnal nagyon népszerűnek bizonyult. Olyan sokan jártak ide, hogy egyre nehezebben fértek el. Kezdetben a meglévő épület bővítésével próbáltak mindenkinek helyet biztosítani. Néhány évvel később azonban nyilvánvalóvá vált, nincs sok értelme „a toldozgatásnak”, sokkal hasznosabb volna egy újabb, tágasabb templomot építeni a már meglévő körül.

Mivel az építészetben is olyan irányzatok jelentkeztek, amelyek a legkorszerűbb technikai megoldásokat akarták felhasználni,a hazánkban is népszerű eklektika vagy neogót stílus helyett Árkay Aladár és a fia, Bertalan modern megjelenésű vasbetonból készült templomot szeretett volna építeni. Árkay Bertalan Bécsben, Párizsban és Rómában ismerte meg a legkorszerűbb irányzatokat.

Aladár, az idős építész 1932 februárjában elhunyt. Ez azonban nem hátráltatta az építkezést, mivel a fia zökkenőmentesen átvette a tervek befejezését. A legkiválóbb hazai szakemberekkel dolgoztak, többek között Folly Róberttel, vitéz Kapuvári Gusztávval, Halaman Jánossal és Szabó Antallal. A főoltárképként is működő lenyűgözően szép szentélyablakot Árkayné Sztehlo Lili tervezte.

 

Vitatott megjelenés

Ahogy teltek a hónapok, egyre tisztábban lehetett látni az új épület alakját. Sokan megütközve, sőt felháborodva bámulták a szögletes betonalakzatot. Nemtetszésüknek többször is hangot adtak. Az első vasbeton szerkezetű fővárosi templom egyetlen korábbi társára sem hasonlított. A hagyományok hívei és a korszerű építési megoldások rajongói között pontosan olyan éles vita robbant ki, mint Franciaországban, amikor elkészült a ma már az ország jelképének számító Eiffel-torony.

A vita méregfogát a plébánosnak sikerült kihúznia. Kriegs-Au Emil egy szellemes megoldást választott. Rómába ment, és magával a Szentatyával hagyatta jóvá a szokatlan terveket. Ez elég volt ahhoz, hogy a kritikus hangok legalább egy része elhallgasson. A tervezőnek azonban még később is magyarázkodnia kellett.

Árkay Bertalan 1940-ben ezt írta nagy művéről a Válaszban: „A hangsúly a belső téren van, ennek kell jól funkcionálni, ennek kell egyszerű eszközökkel monumentálisnak lennie. A külső tér a belső szerves következménye: térhatárolás… A belső tér tágas csarnoktemplom vékony oszlopsorral, ami a főterhet viseli; vékony, hogy ne vegye el a látást az oltárra… A fal egyszerű szürke beton, a ragyogó színes ablaknak csupán kerete… az ablakok szentek életének képeskönyvei; ragyogásukkal ünnepiessé teszi a teret.” Az elkészült nagytemplomot 1933-ban Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás szentelte fel.

 

Szép és nehéz évtizedek

A plébániatemplom amellett, hogy szent hely, jelentős budapesti kulturális központ is volt kezdettől fogva. A kulturális rendezvényeken gyakran lehetett találkozni Bárdos Lajos zeneszerzővel, Dienes Valéria rendezőnővel, de Babits Mihállyal és Sík Sándorral is. A belső tereket más jelentős művészek mellett Aba Novák Vilmos és Pátzay Pál művei díszítik.

A hívők öröme azonban nem lehetett sokáig felhőtlen. A II. világháború során több alkalommal is a pusztulás veszélye fenyegette a templomot. 1942 őszén ellenséges bombázók támadtak a magyar fővárosra. Találat érte a templomot is, számos remekmű elpusztult. A robbanások ereje mindenekelőtt a színes üvegablakokat fenyegette.

A hívők megemlékeztek erről a szörnyű eseményről. A bombák becsapódásának helyére Antal Károly Szűz Mária szobrát állították. Szűz Mária képmása arra emlékeztet minket, hogy soha ne adjuk fel a reményt, és hogy a szeretet ereje képes legyőzni a világ legszörnyűbb megpróbáltatásait is. A nagytemplom előtti téren pedig Mindszenty József bíborosnak állít emléket egy oszlop. Az érsek ugyanis arról a helyről, a hegyvidéki Csaba utcából indította a II. világháború után az első engesztelő zarándoklatot.

A templom ma is ugyanolyan vallási és kulturális központ, mint hetven éve volt. Eleven élettel töltik meg a hívők, akik gyakran a város távolabbi részeiről is eljönnek ide.

 

Ha szeretne többet megtudni a templomról, akkor itt léphet kapcsolatba a plébániával:

Városmajori Jézus Szíve Plébánia Iroda 

(a nagytemplom oldalában található) 

Nyitvatartás: évközben június közepéig 

hétfőtől péntekig: 

10:00 - 12:00; 16:00 - 17:00

Tel./Fax.: 06 1 212 4656

 

Városmajori Jézus Szíve Plébánia 

1122 Budapest, Csaba utca 5. 

Tel./Fax: 06 1 212 4656, 06 20 828 0555 

E-mail: vmajorplebania@freemail.hu