Rooftop jóga – egy másik dimenzió

A júniusi Hegylakó Életmód Magazin forgatásakor lehetőségem volt részt venni az F&M egyik csoportos óráján, mégpedig a főleg nyáron működő rooftop jógán.

Korábban heti rendszerességgel jártam jógázni, de a ….....................…… (ez itt most a rengeteg komolytalan kifogás helye

) miatt az utóbbi időben erre sem volt alkalmam. Most viszont ez az egy óra elég volt hozzá, hogy visszahozza az emlékeket, miért is jártam korábban jógázni, és miért is volt ez olyan jó nekem.

Erről a mozgásformáról sokan úgy gondolják, hogy csak ücsörög az ember fia/lánya, legtöbb esetben csukott szemmel, a végén pedig még a földre is lefekszik, igazából inkább kipiheni magát, mintsem komoly fizikai mozgást végezne, például olyat, mint egy zumba órán.

A jógának több változata, irányzata van, és igaz, hogy ezek egyike sem bővelkedik aerob mozgás elemekben, de higgyétek el nekem, ha jól csináljátok, másnapra garantált az izomláz, hosszú távon pedig látható is lesz a test átalakulása.

Fontos, hogy főleg a kezdő szinten az oktató megmutassa a mozdulatot, vagy mozdulatsort, majd segítsen is a résztvevőknek, hogy minél pontosabban végre tudják őket hajtani.

Most azonban nem erről akarok nektek mesélni, vannak erre nálam sokkal szakavatottabb emberek, hanem arról, milyen érzés, és mitől különleges a rooftop jóga!

Ha jól emlékszem, azon a napon, amikor kipróbáltam, még a délután 6 órás kezdéskor is 30 fok fölött volt a hőmérséklet, de a hőérzetem körülbelül 15-20 perccel a kezdés után már olyan volt, mintha egy kellemes tavaszi estén került volna sor az órára.

Mivel a helyszín a MOM Sport teteje volt, ami egy nagyon forgalmas út mellett található, ráadásul most építkezés is folyik a közelben, kíváncsi voltam, mennyire leszek képes kizárni ezeket a zajokat, és mennyire fogok tudni magamra figyelni. Engem is meglepett, hogy ez még a hőségérzet megszűnése előtt sikerült, hallottam ugyan a zajokat, de csak a háttérben, szinte morajlásként, nem pedig „zavaró tényezőként”.

Hamar visszajöttek az emlékek az „ászanák”-ról, de az oktató, Anna minden pózt megmutatott, a nehezebbeknél pedig mindenkihez odament, és segített is a helyes tartásban.

Az óra végére három dolgot éreztem:

1. átmozgattam minden lehetséges izmomat;

2. elmúlt a hát és vállfájásom;

3. eltűntek a kavargó gondolataim.

Ez az utolsó annyira jól sikerült, hogy néhány percre szükségem volt, mielőtt fel tudtam mondani a műsor elköszönését, mert bár tudtam mit kell mondanom, az elmém szinte még egy másik dimenzióban volt…