Fiatalok a Hegyvidéken - Hódosi Máté, szakács a „Konyhafőnök” műsor második helyezettje

Az ember életében előfordul, hogy vagy saját akaratából, vagy rajta kívülálló okból, de más foglalkozást kell választania, ami az egész életére befolyással van. Hódosi Máténál ez már elég fiatalon megtörtént, amikor egy sérülés miatt újra kellett gondolnia a céljait, és ő megtalálta azt a foglalkozást, ami ráadásul boldoggá is teszi.

Varga Ági (VÁ): Mióta dolgozol a XII. kerületben, és szakácsként miért a Larus éttermet választottad munkahelyednek?

Hódosi Máté (HM): Három és fél éve. A Larus volt az első konyha, amit ilyen közelről láttam. Amikor eldöntöttem, hogy szakács leszek, a családom segítette az elhelyezkedésemet. A nagypapám volt Várvizi Péter séf úr kémiatanára a gimnáziumban Komlón. A nagymamámon keresztül vettem fel a kapcsolatot Péterrel, és besétáltam a konyhájára, hogy tanítsanak meg főzni.

Azonban már nem a Larusban dolgozom, hanem Magyarország egyik Michelin csillagos éttermében a Costes Downtownban.

A kínai utam után, úgy ereztem, hogy rengeteget tudok fejlődni, ha top éttermekben dolgozom. A Larusban úgy éreztem, hogy nagyon sok dolgot megtanultam, de feljebb szerettem volna lépni. Szerettem volna kihasználni a nyelvtudásomat és új kapcsolatokat kiépíteni. Természetesen mindig a Larus marad az első konyha amit láttam, ahol rengeteg dolgot megtanultam, és ezért nagyon hálás vagyok.

VÁ: Ha jól tudom, nem olyan régen döntöttél úgy, hogy ezt a szakmát választod. Előtte mivel foglalkoztál? Mi miatt választottad a szakács hivatást? Volt esetleg példaképed vagy olyan esemény, ami befolyásolta ezt a döntésedet?

HM: Korábban élsportoló, sokszoros magyar bajnok atléta voltam. Egy sérülés miatt hoztam meg a döntést, hogy új fejezetet kezdek az életemben. A főzés volt az, ami kikapcsolt és örömet jelentett Magazinakkor, amikor a sportban sajnos nem tudtam teljesíteni. Példaképem nem volt, csak azt tudtam, hogy azzal szeretnék foglalkozni, ami igazán boldoggá tesz.

VÁ: A családod, hozzátartozóid mit szóltak hozzá, támogatták a választásodat?

HM: A családom mindig mindenben támogat. Bármilyen döntést hoztam és hozok, ők mellettem állnak, segítenek, ahogy tudnak. Komoly fordulópont volt az életemben, amikor a szakácsszakmát választottam, természetesen a szüleimnek is az én boldogságom volt a legfontosabb.

VÁ: Azt mondják, a cipésznek mindig lyukas a cipője, viszont a te esetedben úgy tűnik, ez nem igaz, hiszen sokszor megosztasz olyan videókat, amin otthon is főzöl. Van olyan étel, amit például otthon nem, csak az étterem konyhájában tudsz, vagy lehet elkészíteni?

HM: Egy étterem konyhája egészen más, mint az otthoni. A háztartásban mindent magadnak szerzel be, találsz ki, valósítasz meg. Az étteremben egy egész csapat dolgozik egyetlen tányér étel létrejöttén is. Mindenkinek megvan a feladata, amit a legjobb tudása szerint csinál. Ha mindenki jól végzi a dolgát, akkor ezt szeretettel és élvezettel tudja tenni, ahogy azt az otthoni főzőcskézés közben is.

VÁ: Hogyan kerültél be a Konyhafőnök című műsorba? Te jelentkeztél, vagy megkerestek? Milyen kritériumoknak kellett megfelelni?

HM: A Konyhafőnök verseny egy kiváló lehetőség volt arra, hogy megmutassam magamnak, hogyan áll éppen a tudásom a gasztronómiában. Szerettem volna bebizonyítani magamnak, hogy egy brutálisan kemény versenyben is megállom a helyemet. Őszintén hiányzott a versengés és ezért vágtam bele ebbe a kalandba. A kritériumokat nem tudom, én csak azt tudom, hogy amibe belevágok, abban a legjobb szeretnék lenni. Csak így tudtam hozzáállni a főzőversenyhez is.

VÁ: Számodra mi volt a legjobb/legkedvesebb pillanat a műsorban? Mennyire változtatta meg a mindennapjaidat az, hogy szerepeltél benne?

HM: A legkedvesebb pillanat az volt, amikor anyukámmal együtt főzhettem az egyik feladatban. A mindennapjaim nem változtak meg, jó érzés hogy megismernek az utcán, és példát mutattam az embereknek. Amit magamon érzek az az, hogy a verseny alatt megismertem önmagamat, és máshogyan kezelek rengeteg helyzetet, mióta tudom, hogyan reagálok a legkiélezettebb szituációkban.

VÁ: Hol szeretnél tartani, mondjuk 5 év múlva? Szerinted akkor is szakácsként dolgozol majd?

HM: Igen. Nagyon sok tanulnivalóm van a szakmában. Egy élet is kevés lenne megtapasztalni az egész világ gasztronómiáját, ezért külföldre is megyek tanulni annak érdekében, hogy egyre jobb lehessek, és 5 év múlva egy chef szintjén szeretnek tartani, amivel a saját gondolataimat szeretném megvalósítani egy konyhán.

VÁ: Képzeld azt, hogy üzenhetsz valamit a 18 éves önmagadnak, mi lenne az üzeneted?

HM: A 18 éves önmagamnak csak annyit üzennék, hogy “minden a legtökéletesebben alakul, és minden a javamat szolgálja!"