A színpad magyar királynői – két lenyűgöző primadonna

Wolfgang Amadeus Mozart jó néhány népszerű operával örvendeztette meg kortársait. Jól ismerte a könnyed dallamvilágú operetteket is. Tisztában volt azzal, mennyire fontos, hogy a zene a lakosság minél nagyobb részét megszólítsa. A műfaj diadalútja Párizsban kezdődött, de a 19. század hatvanas éveire Bécset is meghódította.

Pálmay Ilka egy évvel azelőtt született, hogy a császárvárosban bemutatták Suppé Kollégium című darabját. Az osztrákok és a magyarok azonnal megszerették az új műfajt. Hazánk olyan óriásokkal ajándékozta meg az operett világát, mint Lehár Ferenc és Kálmán Imre. Amikor Fedák Sári és Pálmay Ilka útra kelt a fővárosba, Budapest az operett egyik fellegvárának számított.

 

Elszánt és ragyogó

A 19. század utolsó éveiben egy csinos beregszászi hölgy tanult a korszak egyik legnépszerűbb színészénél, Rákosi Szidinél, és hamarosan színpadra is állhatott a Magyar Színházban. Az ifjú hölgyet Fedák Sárinak hívták. A tehetséges előadónőre megpróbáltatásokkal teli pályafutás várt. 1904 őszén a budapesti Király Színház nézői nem akartak hinni a szemüknek. Amikor felvonták a függönyt, és kezdetét vette a János vitéz, a főszereplő jelmezében nem egy jóvágású fiatalember, hanem egy csinos, fiatal nő állt a színpadon. A meglepő húzás nagyon is bejött. Sári minden várakozást meghaladva több mint ötszáz alkalommal nyűgözhette le a budapesti zenebarátokat.

Ugyanúgy elbűvölte a hazai közönséget, mint a bécsi, a párizsi, a londoni vagy az amerikai zenebarátokat. Évtizedeken keresztül a hazai színházi élet egyik meghatározó, sőt, talán legfontosabb személyiségének számított. A tehetségét azonban nem mindenki ismerte el, sokszor kritizálták, sőt, támadták. Sári azonban haladt a maga útján, és nem volt hajlandó a megalkuvásra.

 

Zárdából a színpadra

A korszak másik nagy tehetsége, Pálmay Ilka legalább olyan makacs volt, mint Sári. Fiatalkorukban a színésznői mesterség népszerű volt, de nem örvendett köztiszteletnek. Elképzelhetetlen volt, hogy egy nemes kisasszony a színpadon szerepeljen. Csakhogy Ilkával ez történt!

A kassai zárda apácái meglepődve értesültek arról, hogy növendékük a rivaldafénybe vágyik. Ilka tizenöt évesen szökéssel fenyegetőzött, ha nem engedik meg neki, hogy próbára tegye a tehetségét a helyi színházban.

1875-ben azonnal leszerződtették. Hamarosan felléphetett az összes jelentősebb magyar színházi központban, Kassán, Kecskeméten, Kolozsváron és Eperjesen. 1880-ban már a bécsi közönséget is meghódította, majd a századforduló közepén nagy sikerrel szerepelt Prágában, Berlinben, Londonban, sőt, Amerikában is. 1911-ben ünnepelt primadonnaként a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjává választották.

Ilka bájos, kecses alakja tiszta hanggal, ízléses színpadi megjelenéssel és gyönyörű arccal járt együtt. Külseje és tehetsége miatt folyamatosan ostromolták a férfiak. Először Szigligeti József rendező felesége lett, majd egy igazi arisztokrata, Kinsky Jenő gróf vezette az oltár elé. Pályafutásának fénykora egybe esett a „boldog békeidők” utolsó éveivel. 1945-ben hunyt el, Budapest ostroma során. Halálának az oka a mai napig ismeretlen, de valószínű, hogy találat érte a házát, az épület kigyulladt, és a szobáját elöntő füst áldozata lett.

 

A megtörhetetlen primadonna

Fedák Sárinak a sors nemcsak sikereket, de jó pár pofont is tartogatott. A fiatal nő nyíltan politizált, emiatt az első világháborút követően Bécsbe kellett menekülnie. Az ottani magyarok azonban feljelentették, ami miatt az osztrák hatóságok börtönbe zárták. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy a pályafutása megtörjön. Sokáig csak Bécsben, Párizsban és Berlinben szerepelhetett, végül mégis sikerült hazatérnie.

Bár hamarosan a Fővárosi Operettszínház primadonnája lett, mind gyakrabban érte bírálat, mivel nem tűrte meg maga mellett a vetélytársakat és gyűlölte a kritikát. Míg az első világháború után azért támadták, mert bolseviknak tartották, 1945-öt követően a nácik rajongójaként állították pellengérre. Újra a börtön és a teljes vagyonelkobzás fenyegette.

Kénytelen volt távozni Budapestről. Egy kis faluban próbált meghúzódni, de a házát azonnal elvették tőle. Csupán 1954-ben merült fel, hogy egy alkalommal még színpadra állhat. A hetvennégy éves primadonna lelkesen készült a visszatérésre, a sors azonban nem engedte meg neki, hogy ismét a közönség elé álljon. Legyengült szervezete nem tudott megbirkózni az agyvérzéssel és a betegséggel. Kerületünkben, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Bősze Ádám és László Ferenc december 21-én este e két különleges nő életét mutatja be az érdeklődőknek.