Desszertvilág top 100 – az öt legjobb magyar

A Taste Atlas gasztrooldal szerkesztői minden évben készítenek egy listát a világ országainak tíz legjobbnak tartott ételéről, és legújabb listájukon a legnépszerűbb 100 desszert mérkőzhetett meg. Az olyan gasztroóriások mellett, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Japán, büszkék lehetünk rá, hogy Magyarországot öt desszertünk is képviseli.

Nemzetközi dobogósok

Mielőtt lelepleznénk a magyar kedvenceket, nézzük, milyen desszertek végeztek a 2023-ban a top 10-ben:

Medovik, Oroszország 

(sokrétegű mézes sütemény)

Sernik, Lengyelország

(túrótorta)

Pavê, Brazília

(a tiramisuhoz hasonló sűrített tejes sütemény)

Japán sajttorta

(légiesen könnyed sajttorta)

Kladdkaka, Svédország

(a „svéd brownie”)

Valašský frgál, Csehország

(pizzára emlékeztető külsejű, de édes gyümölcsös vagy túrós valasskói lepény)

Pastel de banano, Guatemala

(banánkenyér)

Sękacz, Lengyelország

(a kürtőskalács távoli rokona)

Argentin csokoládétorta

New York-i sajttorta, Egyesült Államok

 

Hazai ízek

A magyarországi desszertek közül az alábbi öt került be a 100 kedvenc közé, amelyeket Hegyvidék kártya elfogadóhelyek közt szereplő cukrászdákban is megkóstolhat:

Francia krémes

A krémes első változatait a 16. században készítették, de az általunk jól ismert sütemény receptje először 1840-ben Czifra István szakácskönyvében jelent meg. Ekkor még vaníliás pástétomnak nevezték a tejszínből készült, liszttel, tojássárgájával, vaníliával és cukorral összefőzött krémet, amelyet nyers vajastésztára raktak, majd a tetejére is helyeztek egy tésztaréteget, aztán a sütőbe tették.

A 19. század végén Zilahy Ágnes receptjei között találjuk meg a mai formájában ismert krémes, sárga színű pudingkrémet. Az utolsó nagy változás 1932-ben történt a krémessel, Magyar Elek krémes pitéje már úgy készült, mint a 20. század végén a cukrászdákban. 1935-ben Dr. Oetker receptjei között találhatjuk meg a krémes lepényt, amelynek a krémje nem liszttel, hanem vaníliapudinggal kevert.

Az első, igazán emblematikus krémes megalkotása a Ruszwurm cukrászda egykori tulajdonosához, Ruszwurm Vilmoshoz köthető. Ő az addigi recepten módosítva új, unikális krémest hozott létre azzal, hogy a benne lévő krémet tojásfehérjéből vert hab helyett tejszínből készítettel lazította. Őt követően a legtöbb neves cukrászda saját, egyedi krémes kialakításán dolgozott. Így jött létre a legendás Auguszt-krémes, amely emblematikus termék, ebből értékesítenek a legtöbbet az Auguszt cukrászdában.

Esterházy-torta

Nevét nem a készítőjéről, hanem arról az Esterházy hercegről kaphatta, aki nagyon szerette ezt a süteményt. Egyes források Esterházy Pál Antalt és Esterházy Miklós Józsefet is megemlítik, így nem feltétlenül egy emberhez kötődik a torta története, inkább az Esterházy család kedvelt tortája volt, amely monarchiaszerte hamar a tortakedvelők kedvence lett. A hagyományos torta 5 diós felvert rétegből és krémrétegből áll, a tetején fondanbevonattal.

Somlói galuska

A somlói galuska kitalálója, Gollerits Károly a Gundelben volt főpincér, amikor az 1950-es évek végén megfogant benne a somlói ötlete, a kivitelezést azonban nem neki, hanem kollégájának, Szőcs József Béla cukrászmesternek köszönhetjük, akivel sokévi Gerbeaud cukrászdabeli inaskodás után került kollegiális viszonyba. Ők ketten keltették életre a tejszínhabos, csokiöntetes piskótacsodát, amely később akkora sikert aratott, hogy az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon is szakmai díjat nyert.

A desszert neve is Szőcsnek köszönhető, ugyanis a cukrászmester a Somlyó-domb lábánál fekvő Kisalag városrészből származott, és szülőföldje előtt tisztelegve nevezte el a különleges édességet somlyói galuskának. A Brüsszeli Világkiállításon a zsűri egy tagja azonban véletlenül lehagyta a finomság nevéből az ipszilont, ezáltal lett a somlyóiból somlói galuska, és így vonult be aztán a gasztrotörténelembe.

Dobostorta

A dobostorta megalkotója Dobos C. József híres pesti cukrászmester volt. Amikor 1884-ben megalkotta az édességet, olyan tortát akart készíteni, amely az akkor még kezdetleges hűtési technikái mellett is hosszú ideig fogyasztható marad. Első alkalommal 1885-ben Budapest mutatta be a nagyközönségnek, ahol egyszerűségével tűnt ki az akkoriban megszokott emeletes, túldíszített torták közül. 

A torta másik titka egy véletlennek köszönhető, mert a hagyomány szerint az édes vajkrémre a vajat köpülő fiú tévedése - só helyett cukrot tett a köpülő edénybe - vezette rá a cukrászmestert, hogy az „elrontott” vajból megalkossa híres desszertjét.

Magyarországon 2017-ben miniszteri rendeletben így határozták meg a híres torta összetételét és alakját: „kör alakú torta, amelyben öt Doboslap között Doboskrém található. A Doboslap és a Doboskrém közel egyenlő vastagságú. A Dobostorta tetejét az aranybarnára karamellizált cukorral készített Dobostető alkotja.”

Zserbó

A rendelkezésünkre álló források szerint Gerbeaud Emil magyar származású svájci cukrászmester találta fel a süteményt, azonban amíg egyes források úgy tudják, hogy a zserbó azon sütemények egyike volt, amelyek megalapozták Gerbeaud hírnevét, és ez esetben már a 19. század végén létrejött, mások az első világháború idejére teszik a bemutatását.

A cég árjegyzékeiben azonban nincs nyoma a süteménynek, szakácskönyvekben is csak az 1950-es évektől találkozhatunk vele, és a cukrászdában az 1948-as államosítás után lett népszerű. Olyan vélemény is van, amely szerint a zserbót az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás alkalmából alkották meg, azonban nevét minden forrás a Gerbeaud családnévből származtatja.

Omlós tésztalapok közé baracklekvárt és darált diót töltenek, majd a tetejét csokoládéréteggel vonják be, de létezik mézes zserbó is, amelyhez élesztő helyett sütőport és mézet használnak, a lapokat pedig a baracklekváros-diós helyett főzött vaníliás krémmel töltik meg. Hazánkban főleg karácsonykor és húsvétkor fogyasztják.