A magyar film aranykora – Várkonyi Zoltán osztálytalálkozó a Hegyvidéki Kulturális Szalonban

A Hegyvidéki Kulturális Szalon egyik rendszeres, népszerű programja a Szalonegyetem. Hónapról hónapra elismert szakemberek tartanak előadásokat a tudomány, a művészetek és a kultúra legkülönbözőbb témáiból. A Tamási Áron teremben június 14-én Szebényi Ágnes színháztörténész és múzeumpedagógus várja a magyar filmek szerelmeseit. Izgalmas utazásra invitál a nem is olyan távoli múltba. 

Egy különleges osztálytalálkozó keretében Várkonyi Zoltán egykori tanítványaival idézi fel a magyar színház és filmgyártás egyik lenyűgöző időszakát. Hatvan évvel ezelőtt két filmet is bemutattak a hazai mozikban. A Fotó Hábernek és A lóvátett városnak is Várkonyi Zoltán volt a rendezője. Az akkor már tapasztalt és elismert filmes szakember hamarosan még nagyszerűbb alkotások sorozatával késztette ámulatra a moziba járókat és a mind több tévénézőt.

Neki köszönhetjük A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán és az Egri csillagok megfilmesítését. Művei meghatározták a hatvanas és hetvenes évek közbeszédét, és olyan sztárokkal ajándékozták meg a filmrajongókat, mint Huszti Péter, Dőry Virág, Latinovits Zoltán, Bárdy György, Pécsi Sándor, Somogyvári Rudolf, Sennyei Vera vagy Békés Rita.

 

Tehetség és fanatikus lelkesedés

Várkonyi Zoltán 1912-ben született Budapesten. Apja, Várkonyi Titusz újságíró komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy eltartsa a családját a háborút követő időszakban. Igyekezett a lehető legjobb oktatásban részesíteni gyermekeit. A kisfiú tehetsége már az iskolában megmutatkozott. 

Gyermekként figyelt fel a színház világára. Fiatal felnőttként azonban elbizonytalanodott. Elég tehetséges volt ahhoz, hogy újságíróként, fordítóként vagy éppen íróként arasson szép sikereket. A harmincas években elkötelezte magát a színművészet mellett, ám az érzékenységét jól mutatta, mennyire megsértődött, amikor Ódry Árpád, vagyis a főiskolai osztályfőnöke úgy vélte, Zoltánból sosem lesz kiemelkedő színész. Ám bebizonyította, hogy megállja a helyét a legjobbak között.

Dacolva a zsidótörvényekkel, a Nemzeti Színházban és a Madách Színházban is szerepelt, és több filmben is játszott. 1944-ben bekapcsolódott a németek ellen küzdő illegális mozgalomba. A neve felkerült a Gestapo halállistájára, ezért bujkálnia kellett. Két hónapon át nem jöhetett elő a színház egyik pincéjéből. 1945-ben nulláról kezdte újra az életét.

 

Út a siker felé

Lelkesen vetette magát a munkába. A színpadon szerepelt, tanított, és a kulturális életet is szervezte. Igazgatóként állt a Művész Színház élén, és 1949-ben kezdetét vette egy olyan „szerelem”, ami az élete végéig tartott. Harminc éven át oktatta a Színház- és Filmművészeti Főiskolán a diákok egymást követő nemzedékeit. Egész hamar bekapcsolódott a hazai televíziózás megteremtésébe.

Az ötvenes években elhalmozták kitüntetésekkel. A Kossuth-díj mellé megkapta a Magyarország érdemes művésze címet. A világháborút követően új lendületet kapott a színészi karrierje. A nézők hamar megismerték az arcát, hiszen ott láthatták A harag napjában, a Föltámadott a tengerben, a Vasvirágban, a Nappali sötétségben, a Butaságom történetében vagy a Sellő a pecsétgyűrűn című kémfilmben.

Óriási szerepet játszott Jókai Mór klasszikus műveinek filmre vitelében. Utoljára 1976-ban a Fekete gyémántokban tűnt fel a filmvásznon. Sokoldalúságát mutatja, hogy a legtöbb népszerű műfajban is kipróbálta magát, még a gyerekeknek is készített filmet. Az elmúlt fél évszázadban alkotásait jó néhány alkalommal nézhettük a televízióban. Kortársait és tanítványait lenyűgözte munkabírásával, tempójával.

Nem csupán tehetséges színész és rendező volt, de a katedrán állva is elbűvölte a hallgatóságát. Még ma is élő tanítványai egyöntetűen arról beszélnek, hogy milyen sokat kaptak tőle. Páratlan életművéről tanúskodik színházi szerepeinek, rendezéseinek, forgatókönyveinek, televíziós és mozifilmjeinek hosszú listája. Fiatalon, 1979-ben hunyt el. 

Június 14-én délután a Hegyvidéki Kulturális Szalonban a színésztanítványokkal beszélget Szebényi Ágnes egykori mesterükről, valamint a magyar előadóművészet, színjátszás és film a mai napig eleven emlékű nagy korszakáról.