Manók a manógyárból

Lázár Ervin nevét az 1950-es évek után született generációknak nem kell bemutatni, szinte mindenkinek van egy az ő meséjéhez kapcsolódó élménye, emléke. Bár már nincs közöttünk az író, így új művei nem születnek, szerencsére a mai gyerekeknek sem kell lemondaniuk ezekről az élményekről, hiszen sokan sok formában feldolgozzák műveit.

Korábban már írtunk a Négyszögletű Kerek Erdő küldetésről, amelynek a Lóvasút adott helyszínt, és most ismét az erdőszéli épületben találkozhatnak az író másik műve által ihletett feldolgozással, ezúttal bábjáték formájában.

Mi lehetett a titka?

Lázár Ervin első novelláját 1958-ban publikálta a Jelenkorban, amit 1964-ben A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye, 1966-ban pedig Csonkacsütörtök című első elbeszéléskötete követett. Volt regénypróbálkozása is, azonban jellemző műfaja az elbeszélés és a mese maradt, amelyben jellegzetes, újszerű hangon szólaltak meg szereplői, és ez az olvasói körében népszerűvé tette.

Meséihez inspirációi java részét saját gyermekkori élményeiből merítette, ezzel is példát mutatva, hogy sosem szabad elfelednünk a bennünk élő gyermeket. Stílusát filmszerűnek írhatnánk le, sok szövegét dolgozták fel, eleinte rádiós és színpadi, majd a filmes formában is. A játékos humora mögötti irónia több jelentés rétege a felnőtteket is gondolkodásra készteti.

Manógyár mint inspiráció

Az író 1993-ban kiadott meséjében szereplő manógyárban nem meglepő módon manókat gyártanak. Azt azonban, hogy milyen manók kerülnek ki a gyárból, az időjárás dönti el. Ha süt a nap, akkor vigyori kis manók jönnek ki a gyalogszék formájú gyárból: fényes rézcsövek tekergőztek benne, izmos dugattyúk jártak föl-alá, kicsiny pörgettyű, színes propellerek forogtak rajta, sisegtek a hajtószíjak, láncáttételek, lendkerekek. Helyre kis masina volt.

Ha azonban rossz az idő: akkor ajaj. Meg hajaj. Mert csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rosszmájúak, akkor meg, amikor a Rohadtsarok felől jön a rossz idő, rontó-bontók.

A szeptember 17-én 10:30-tól a Lóvasúton látható Tudja a manó! Az ég tündérszoknyakék bábelőadás épp egy ilyen, a manógyárból kikerült manócskáról szól.

Tupakka

A főszereplő Tupakka figurája az eredeti kötet három történetét köti össze: Mesénk főhőse teljesen hétköznapi életet él, nem hajt végre hősies tetteket, mégis derűje, jókedve beragyogja nemcsak az ő, de a falu sokféle lakójának életét. Lázár Ervint idézve: a „szeretet és tiszta szív” által. Az előadás a klasszikus mesélés hagyományaira épül. A színpadon egyetlen bábszínész meséli és eleveníti meg a történetet. Lázár Ervin meséi kiváló alapanyagot nyújtanak családi előadás létrehozásához, hiszen meséiben a kisgyerekek számára is érthető legtisztább helyzetkomikumtól a legmélyebb filozófiáig számtalan réteg megjelenik. S mindez magas irodalmi, nyelvi leleménnyel megfogalmazva.

A természetesen Manófalván élő, a Manódombok között kerekező mosolygós Tupakka láttán elillan a rosszkedv. Mellette megismerhetik a barátait és a manósziget lakóinak életét. Felbukkan a kicsit sírdogálós Zsuzsika, Mufurc, az aranykezű, ám egész nap zsörtölődő ezermester és megismerhetjük Rutoldót, a helyi vagányt, aki bárkit szívesen kinevet, folyton valamilyen rosszban sántikál, a lakók nagy bánatára.