Ismerős szerzők, ismerős helyszínek – karácsonyi ajándékkönyv-ajánló

 

Az egyik ilyen szempont az, hogy az ajánlott kötetek szerzőinek neve ismerősen csenghet, hiszen személyesen is találkozhattunk velük, amikor valamelyik kerületi intézményben léptek fel. A másik szempont pedig, hogy maga a könyv cselekménye játszódik a XII. kerületben, így olvasás közben biztosan megjelennek az utcaképek a könyvet a kezében tartó hegyvidéki olvasó előtt.
 

Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek – A zenetörténet hálószobatitkai

A szerzőt jól ismerhetjük a MOM Kulturális Központban és a Lóvasúton tartott telt házas előadásaiból, így biztosan nem fogunk mellé, ha ezek hangulatát megidéző könyvét vásároljuk meg ajándékba. Beethoven, Mozart, Debussy, Wagner... nevek, amelyek hallatán azonnal díszes koncerttermek, frakkban feszítő karmesterek, elegáns nézőközönség sejlik fel előttünk, és szinte érezzük a mindent körülölelő szent áhítatot. De kik voltak ezek az emberek a hétköznapokban? Mi történik, ha kivételesen nem a nagy és megközelíthetetlen alkotókat, hanem az esendő embereket próbáljuk meglátni bennük?

Bősze Ádám zenetörténész, antikvárius, rádiós és televíziós műsorvezető hosszú ideje azon dolgozik, hogy oldja a komolyzene világára jellemző merevséget. Évek óta nagy sikerrel zajló estjei és előadás-sorozatai során hatalmas tudással felvértezve és lehengerlő humorral fűszerezve segít közelebb hozni hozzánk a zenetörténet hírességeit, hogy megérthessük, ők is érző, hús-vér emberek voltak, és ugyanúgy örültek, vágytak, szenvedtek, hibáztak, mint akárki más.

A kötetben található tíz szerelmi történet olvasása közben a QR-kódok segítségével jó néhány zenei illusztrációt is meghallgathatunk.

Nyáry Krisztián: Így ettek ők – magyar írók és ételeik

Az író a Városmajori Szabadtéri Színpad fennállásának 100. évfordulójára megírt Száz év major, avagy az eszméimet nem cserélem című színdarabjában hitelesen adta vissza a Városmajor egyik padján üldögélő Majoros néni személyén keresztüli találkozásokat az irodalmi élet nagyjaival, és legújabb kötetében a magyar írótársadalom étkezési szokásait veszi tollára.

Az irodalomnak épp olyan ősi témája a gasztronómia, mint a szerelem. A legjobb magyar írók egy tál étel történetén keresztül mindent el tudtak mesélni szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról. Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt libasültje nem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember lényegéről szólnak.

Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról. És persze többségük a magánéletben is szeretett enni, vagy legalábbis jó ételekről álmodozni.

30 író, 30 történet és kétszer annyi recept – Nyáry Krisztián megszokott stílusában.

Szonja German: Három nap egy esztendő

Míg a szerző korábbi regényében, a Caso Bagatelle-ben megemlítette a Hegyvidék utcáit, a mostani novelláskötet egyes részeiben egyenesen megelevenednek meg a XII. kerület jellegzetességei. A Három nap egy esztendő ott kezdődik, ahol a számtan, a fizika és néha még a józan ész is csődöt mond. Rébuszoktól mentes, mégis sejtelmes írásaiban az idő legkevésbé sem lineáris, és a 2+2 számtani összege sem mindig négy...

A valóságon innen és túl, hol az álom, hol az ébrenlét mezsgyéjén fonódó tizenhét, látszólag egyáltalán nem összefüggő történet a minőségi kikapcsolódás élményét kínálja az olvasónak. Soha nem öncélúan, hanem mint egy titokzatos rendező szavára fokozatosan kitágulnak a határok, és észre sem vesszük, ahogy szárnyat bont a képzelet. Emlékmorzsákkal teli káprázatkóc ez a kötet.

A szerző több kultúra nyomait is viselő látásmódja óhatatlanul eltér a mainstreamtől. Amennyit elvesz a megszokottból, annyit biztosan hozzá is tesz. Kísérletezik a nyelvvel, játszik az asszociációkkal, ha a mondandó úgy kívánja, a műfaji határokat is bátran áthágja. Számára az irodalmi forma csupán eszköz, sosem cél. Ezért annak, aki a szigorúan a megszokottat keresi, vagy valami konkrét, kiszámítható irodalmi stílust vár, nem ígérjük, hogy ebben a kötetben megtalálja. Egy bizonyos: Szonja German kézzelfogható transzcendenciával, asszociációkkal finoman átszőtt prózája megszólít, elgondolkodtat, vigasztal, mosolyt fakaszt. Aki nem hiszi, járjon utána…

„A mi titkos utunk a vasúthoz vezet. Egy különleges vasúthoz. Se nem vonat, se nem villamos. Mindkettő egyszerre. A 60-as számozású hibrid járgány, más szóval fogaskerekű közeledik itt. Ahogy sok szeretettel becézem – »Tütü«. Orgonás megálló. Tanúsítom, tényleg az, múlt héten még virágzott. A legmelegebb nyári napokon is árnyas a város felé vezető peron. Csak azt a pár métert kell kibírnom, a kaputól a rejteklépcsőig, belibbenek gyorsan a fák alá, és egészen a Városmajorig árnyékban van részem. Igazi luxus. Meg a ringló, az is. 
 

Amióta újraindították a járatot, innen indulok mindennap le a városba. Csak lesétálok a házunk alatti árnyas lépcsőn, és egyből a múltban találom magam. 1873-ban indították az első kocsit. Nagyon várom. Két perccel érkezése előtt megkezdődik egy furcsa jelenség, mindkét irányból, fel- és lefele menet, a sínek mentén különböző távolságra emberek jelennek meg a bokrokból. Olyan, mintha az erdőből őslakosok lépnének elő. Azok is, bizonyos értelemben, és hát bizonyos értelemben erdő ez. Ugyanez a jelenség játszódik le visszafelé, a Tütü távozásakor. Bokorból ki, bozótba be, naponta többször is farsang van. Aktatáskás osztályvezető főorvosok, gondolataikban elmélyült elektroműszerészek, bakancsos gombaszakértők, tarka kendős jógainstruktorok, izzadó triatlonosok, diákok, tanárok – itt mindenki egyforma. Utas. A Tütü vendége. Csuda egy világ, mondom! Mintha nem is Budapesten lenne az ember. Érdemes megnézni!”