Teremtsünk magunknak énidőt!

Mindenkinek szüksége van egy kis áramszünetre, amikor megszabadul a hétköznapok terheitől, és egy kis időt kizárólag csak magára fordít. A stresszes, rohanó napok – megspékelve az áprilisi időjárás szeszélyességével – felőrlik a lelkierőnket, és sokszor semmi másra nem vágyunk, mint arra, hogy egyedül, csendben el tudjunk tölteni egy nyugodt félórát.

 

A mostanában sokat emlegetett énidő ad lehetőséget arra, hogy az idegrendszerünk megpihenjen, testünk görcsei kiengedjenek, lelkünk lelazuljon, mi pedig kisimulva, feltöltődve mehessünk tovább. Az énidő eltöltésének jó néhány terepe van. Legyen az egy nyugodt teázás a teraszon, egy mandala kiszínezése, egy relaxáló, gyertyafényes fürdő este vagy a KiwiSun szoláriumában töltött percek, mind jók arra, hogy relaxáljunk. Soha ne spóroljunk a magunknak szánt időn, higgyük el, hogy megérdemeljük, és hogy ezek a percek kamatostul megtérülnek. Ám jó kérdés, hogyan engedjük el tudatosan a minket aggasztó dolgokat.

 

Gyakorlat a nap végére

Először is kell egy kis idő, amíg áthangolódunk a belső énünkre. Az előkészületeket tehetjük rituálészerűen, lassú mozdulatokkal, amik átsegítenek minket a külsőből egy olyan belső térbe, amely elemel minket a szokott környezetünkből. Ezalatt tudatosan vegyük számba azokat a dolgokat, amik az elmúlt napok során frusztrációt okoztak bennünk. Képzeljünk el egy hatalmas léggömböt, amikbe ezeket a negatív gondolatokat egyesével elrejtjük egy-egy képzeletbeli papírfecnire. Amikor készen vagyunk a nyomasztó gondolatok felsorakoztatásával, és elhelyeztük ezeket a képzeletbeli léggömbünkbe, akkor jöhet az elengedés. Helyezzük magunkat kényelembe, hunyjuk be a szemünket, és érezzük át, ahogyan a lelkünk elcsendesül. Képzelhetjük magunkat egy szigetre, ahol a napsütés, a madarak csicsergése és a tenger morajlásának hangja átrepít minket egy másik világba. Amikor már pár perce tart ez a folyamat, akkor vegyük újra elő ezt a gondokkal megrakott képzeletbeli léggömböt, fogjuk meg erősen a madzagját, és behunyt szemmel egy egyszerű mozdulattal engedjük el.

 

Az elengedés folyamata

Még nem végeztünk. Lássuk lelki szemeink előtt, ahogy a léggömb útnak indul az ég felé. Ilyenkor már testünkön is érezhetjük a perzselő nap melegét és a fények halvány vibrálását. Ekkor merülhetünk bele lelkünk legmélyebb bugyraiba. Bármi, ami bántott, ott van a léggömbben, ami egyre jobban távolodik tőlünk. A léggömb távolodó látványa emlékeztessen minket arra, hogy ezek a problémák csak ideiglenesek. Ha visszagondolunk rájuk egy hónap, egy év, tíz év múlva, már olyan jelentéktelenek lesznek, hogy szinte nem is fogunk rájuk emlékezni. Megéri hát miattuk aggodalmaskodni? Megéri miattuk átkerülni a nyugtalanság, a sírás és a gyomorgörcs szigetére? Nem. A távoldó léggömbbel együtt a problémáink is távolodnak tőlünk, majd egyszer csak egy szempillantás alatt szertefoszlanak. A léggömb eltűnik a horizonton, mi pedig megszabadulunk minden, jelenleg minket nyomasztó gondolattól. Amikor a teázás, a fürdés vagy a szoláriumozás véget ér, mi teljesen új emberként térhetünk vissza.

 

A gondolataink határoznak meg minket

Akárhogy is gondolkodunk magunkról és a minket körülvevő problémákról, ezen gondolataink fogják meghatározni a lelkiállapotunkat és ezen keresztül az egész életünket. Ha ingerültek vagyunk, akkor idegesebben reagálunk a minket körülvevő emberekre és eseményekre. Engedjük hát el ezeket a nyomasztó gondolatokat, és teremtsünk helyet az új, pozitívabb és lágyabb érzéseknek. Szuper dolog, hogy a pihenés, relaxálás folyamata fizikailag hat a testünkre, és közben, ha jól használjuk ki ezt a kis időt, a lelki folyamatok által megélhetjük a feltöltődés és a megújulás érzését is.