Egy nagyszerű zenész és egy zord király – Ismerjük meg Bach és Nagy Frigyes titkait!

Bősze Ádám és László Ferenc egy legendás zeneszerzőt és a német nyelvterület egyik leghíresebb királyát állítja egymás mellé a Páratlan párok című kultúrtörténeti előadás-sorozatuk harmadik évadjában. Nem csupán e két korszakos jelentőségű alak életének legizgalmasabb pillanatait ismerhetjük meg, de az is kiderül, miként kötődnek mind a ketten oly sok szállal a magyarokhoz. 

 

A zenetörténész, író és szerkesztő Bősze Ádám, valamint előadótársa, a kritikus és történész László Ferenc tudja, hogy a történelem valóban az élet tanítómestere. A magyar oktatási rendszer nagy hangsúlyt helyez múltunk megismerésére, ezért a felületes szemlélő azt is gondolhatná, hogy minden tud a letűnt évszázadokról.

A MOM Kulturális központban immár harmadik évada futó Páratlan párok előadás-sorozat azonban éppen azt bizonyítja, hogy az európai kultúrtörténet még mindig rengeteg felfedezésre váró titkot, meglepetést tartogat. A Bősze és László előadópáros minden alkalommal a letűnt korok kiemelkedő személyiségeit hívja meg képzeletben a 21. századi zenebarátok színe elé.

Néha teljesen kézenfekvőnek tűnnek ezek a párosítások, máskor viszont meglepő összefüggésekre, rejtélyekre derül fény.

Május 28-án este a MOM Kulturális Központ Kupolájában – a képzelet szárnyán érkezve – Nagy Frigyes porosz király és Johann Sebastian Bach áll a közönség elé. 

 

Modern, de mégis ősi

Amikor Johann Sebastian Bach 1685-ben megszületett, Buda fölött a török szultánok lófarkas zászlója lobogott. E korszakból kevés olyan zeneszerzőt ismerünk, akinek a művei ma is ennyire népszerűek lennének. Bach azonban nem csupán a saját nemzedékének kiemelkedő alakja, de egyetemes zseni: az orgona, a csembaló, a hegedű, illetve a barokk zene igazi óriása.

A műveit nem csupán ismerjük, de folyamatosan hallgatjuk is. Orgona- és zongorakompozíciói felveszik a versenyt a legmodernebb alkotásokkal, és munkássága ugyanúgy hat a mai művészekre, zeneszerzőkre, mint ahogy a saját kortársaira hatott. A darabjai sokszínűségét és nehézségét a mai napig felülmúlhatatlannak tartják. Az ő munkássága jelentette a barokk zene tetőpontját. 

 

A titokzatos magyar kapcsolat

Bach Eisenach városában, szász földön látta meg a napvilágot. A kultúrtörténet egyik izgalmas kérdése, hogy honfitársaink alig hetven évvel a mester halála után miért gondolták róla, hogy azok közé a lángelmék közé tartozik, akikkel a magyarság ajándékozta meg az egyetemes emberi kultúrát.

A reformkor legizgalmasabb időszakában, 1823-ban erről írt a Magyar Kurír, és ez a feltételezés újra és újra felbukkant a 19. században. Komoly újságok ugyanúgy cikkeztek erről, mint a könnyed, szórakoztató magazinok. A magyaroknak természetesen nagyon tetszett ez a gondolat, éppen ezért nemzedékek hívták Bach János Sebestyénnek a páratlan alkotót. A műveit elemezve igyekeztek bizonyos elemekről bebizonyítani, hogy azokban a honi zene hatása érhető tetten. Mindezeknek a feltételezéseknek az volt az alapja, hogy Bach ükapja Pozsony környékén élt a családjával. Az öreg Bach képzett mesterember, molnár és pék volt, aki gyakran muzsikált maga és a barátai örömére. 

De vajon mi vette rá arra, hogy Észak-Magyarországról kivándoroljon német földre? 

Száz évvel Johann Sebastian születése előtt nemcsak a fosztogató török martalócok okoztak sok szenvedést felvidéki honfitársainknak, de a Habsburg császárok is. Bach ükapja a hitét védve fordított hátat a szülőföldjének.

Bécs szigorú intézkedési így azzal a következménnyel is jártak, hogy a barokk zene koronázatlan királyát átengedtük a németeknek. 

 

Elszánt és szigorú

A Bach család kivándorlásakor a ma ismert Németország még nem létezett. Helyette rengeteg apró államocskát láthattunk a térképeken. Ezek fejedelmei legalább annyit hadakoztak egymás ellen, mint a külső ellenségekkel, például a törökökkel. Berlin városában 1712-ben született I. Frigyes Vilmos porosz uralkodó fia, akiből néhány évtized múlva a legjelentősebb német király lett. Bach ekkoriban már elismert befutott zenésznek számított. Udvari zongoristaként és kamarazenészként dolgozott Szász-Weimarban. Megismerte a kortárs mesterek, például Vivaldi munkáit, és sokat kísérletezve több nagyszerű művet alkotott. 

Poroszországban a királyi udvart nem különösebben érdekelte a zene. Frigyes apja az állam minden pénzét egy jól szervezett és ütőképes hadseregre költötte. A fia nem riadt vissza attól, hogy felhasználja ezt a hadigépezetet.

Legfontosabb ellenfele, Mária Terézia magyar királynő a Habsburg Birodalom úrnője volt. Nagy Frigyes az osztrák örökösödési és a hétéves háborúban is hatalmas területeket szakított ki Mária Terézia uralma alól. Idősebb korára győztes hadúrként egyre többet foglalkozott a kultúrával, az irodalommal és a zenével. Jó barátja volt a felvilágosodás egyik gondolkodója, Voltaire is.

Személyesen ismerte Bachot, akinek a fia is Berlinben dolgozott. Találkozásuk után Bach több lenyűgöző művet írt, tudásával elismerésre késztette az uralkodót. 

E két történelmi személyiség együttműködéséről, életük kölcsönhatásairól is hallhatunk május 28-án az izgalmas esti előadáson.