A zene és a fotózás bűvöletében – Szűcs Márta kiállítása

A belcanto operaéneklés magyar szerelmesének a nevét világszerte ismerik a zenerajongók. Szűcs Márta Donizetti, Bellini, Rossini és Verdi legismertebb hősnőinek a szerepében bűvölte el a színházba járókat. Korábban kevesen tudták róla, hogy ugyanolyan szenvedélyesen fotózik, ahogy énekel.

 

A Hegyvidéki Kulturális Szalonban a művésznő pályafutását bemutató legszebb alkotásokat tekinthetjük meg. Június 1-jén 18 órakor Lendvai Zsolt zongoraművész beszélget Szűcs Mártával. A kiállításon olyan képeket láthatunk, amelyekben tetten érhető a hitvallása arról, hogy a művészet különböző alakjai kölcsönhatásban állnak egymással, és aki alkotással foglalkozik, az megerősödve és kiteljesedve állhat ki a közönség, vagy éppen a kiállítása nézői, illetve a tanítványai elé is. 

 

Egy gyönyörű, embert próbáló életút

 

Szűcs Márta bejárta a világot, és sokat küzdött minden egyes sikeréért. Mindez azonban nem volt hiábavaló, mert a megpróbáltatások minden alkalommal magasabb szintre emelték lélekben és szellemileg is. Pályafutása Csongrád-Csanád vármegyében, Kiszombor nagyközségben kezdődött.

Mintha a sors is énekesnek szánta volna.

Az édesapja hegedűn játszott, az édesanyja pedig a szőnyegszövés mestere volt. A tanulás és a kiteljesedés útjának következő állomását a Zeneakadémia jelentette: az opera tanszakon szerzett diplomát. Utána a Magyar Állami Operaházban állhatott a közönség elé. Először Verdi Rigolettójában láthattuk Gilda szerepében, amellyel bejárta egész Angliát, és sok színházban tapsolhatta meg a brit közönség. Brüsszelben a belcanto énekversenyen elnyerte a legjobb női alakításért járó díjat. A tehetségére Ausztriában is felfigyeltek. A Bécsi Állami Operában elénekelhette a La Traviata címszerepét. Fellépett Bécs, Berlin, Barcelona, Belgrád, Brüsszel, Hamburg, Liége, Las Palmas, Edinburgh, Liverpool, Glasgow, Koppenhága, London, Monte-Carlo, Nizza, St. Gallen színháztermeiben. Lenyűgöző azon világsztárok listája, akikkel együtt dolgozhatott.

 

Egy műfaj megmentése

A belcanto operák nem tartoznak a mai zenei élet kedvencei közé. Szűcs Márta kollégáival együtt 1996-ban hozta létre az Opera Historica alapítványt. Támogatták és népszerűsítették a belcanto operák színpadra állítását. Ezzel nem csupán egy patinás irányzatot mentettek meg, de szereplési lehetőséget biztosítottak kezdő énekeseknek és karmestereknek. Ráadásul a belcanto darabok bemutatása a pályájuk csúcsán lévő művészeknek is izgalmas bizonyítási lehetőséget jelentett.

A művésznővel a televízió képernyőjén is sokszor találkozhattunk. Az egész ország megismerhette Lehár, Mozart, Verdi, Gounod, Rossini és Erkel darabjaiban.

Munkásságát a szakma és a közönség is elismerte. 1998-ban Liszt Ferenc-díjat kapott, 2006-ban pedig méltónak találták a Magyar Arany Érdemkeresztre. Sikerei dacára sem hitt a szerencsében. Úgy gondolja, az elért eredményeinek abban lehet a titka, hogy keményen megdolgozva a sikerért meghallgatott bizonyos égi útmutatást.

 

Értékteremtés egy változó világban

Ahhoz, hogy valaki belcanto szerepkörben állhasson ki színpadra, különleges énekesi adottságokra van szükség. A legnevesebb előadók a drámai koloratúrszopránok közül kerülnek ki. Szűcs Mártát a legjobbak között tartják számon. A zene világa kisgyerek korától kezdve világító fáklyaként vezette az újabb és újabb sikerek felé. Az élet persze neki is több megpróbáltatást tartogatott. A zene azonban erősen fogta a kezét, és Szűcs Márta a válsághelyzetekben erősebbé válva juthatott fel a művészi kiteljesedésének magasabb szintjeire. Átélhette, milyen érzés a magyar opera „aranykorának” szakembereivel dolgozni. Talán abban is egy támogató, felsőbb hatalom útmutatását lehet látni, hogy amikor szerződtették magánénekesnek az Operaházba, már a legelső alkalommal egy darab főszereplőjeként állhatott ki a közönség elé.

Alighogy megismerték a nevét, a közönség a szívébe zárta a fiatal tehetséget. Mire a kritika feleszmélt, Szűcs Márta már egyfajta jelenségnek számított, és az Operába járók minden este vastapssal köszöntötték. 

Tisztában van azzal is, hogy egy folyamatosan változó világban élünk. Ragaszkodik a hazai kultúrához, művészeti közeghez, de jól tudja, a nemzet fennmaradásának pontosan az a kulcsa, hogy tisztában legyünk önmagunk értékeivel. 

Élete új szerelme a fényképezés. Ugyanolyan nagy odaadással foglalkozik e vizuális művészeti formával, mint korábban az énekléssel. Legszebb képeit immár kerületünkben, a Hegyvidéki Kulturális Szalonban is megtekinthetjük június 1-jétől.