Két nyughatatlan zseni – Mozart és II. József párhuzamos életútja

A Páratlan párok sorozat legújabb részében Bősze Ádám és László Ferenc egy vitatott megítélésű magyar királyt és az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb alakját állítja párba. Bemutatják, hogyan befolyásolta az európai politika a legendás művész életét, miközben feltárul előttünk a magyar és az egyetemes kultúrtörténet egyik kevésbé ismert korszaka, és sok más titok mellett kiderül az is, hogy Mozart muzsikája miként hatott a reformok lázában égő, kísérletező kedvű uralkodóra.

 

Immár negyedik évadánál tart Bősze Ádám és László Ferenc kulturális ismeretterjesztő sorozata. A Páratlan párok sikere azt mutatja, hogy a mai világban is van igény az érdekes és izgalmas történelmi kalandozások iránt, főleg úgy, hogy olyan különleges szempontokból vizsgálják a múltat, ahogy azt Bősze és László teszi.

Szeptember 24-én este a magyar történelem egy kevésbé ismert időszakába vezetnek el minket. Hazánk trónján ekkor Mária Terézia gyermeke, II. József ült. A „kalapos király” első politikai fellépésére már a születése évében sor került. 1741-ben a császárnő elvitte magával a kis Józsefet a magyar rendi országgyűlésbe, hogy Pozsonyban honfitársaink segítségét kérje a birodalomra törő külföldi seregek ellen.

II. József és Wolfgang Amadeus Mozart is sokat kísérletezett a maga területén. A zeneszerzőről már a kortársai is tudták, hogy zseni, míg a Habsburg Birodalom első embere folyamatosan a bírálatok kereszttüzében állt, és legalább annyian gyűlölték, mint amennyien tisztelték. A sors egyikőjüknek sem adott hosszú életet. Az uralkodó negyvennyolc, míg Mozart alig harmincöt évesen hunyt el. Mindkettőjüket az osztrák fővárosban helyezték örök nyugalomra.

 

Átalakuló világ

Amikor II. József földi maradványai mögött bezárult a kripta ajtaja, sokan úgy vélték, hogy az élete teljes kudarccal végződött. Egy olyan korszakban élt, amelyikben rohamosan átalakult Európa. Már nem lehetett azokat a módszereket alkalmazni, mint az anyja vagy a nagyapja idején. II. József nem ért el katonai sikereket, és rövid uralkodása alatt több olyan időszak is akadt, amikor a magyar nemesség nagy része majdnem fellázadt ellene. Ráadásul élete utolsó éveiben azt is be kellett látnia, hogy széthullik a korábbi jól ismert világ, és a felvilágosodás eszméi önmaguk véres paródiájává válnak a francia forradalomban. Végleg semmivé foszlott az a civilizáció, amelyikben az uralkodó megpróbálta mindenki számára jobb hellyé tenni a birodalmát. A politikai megpróbáltatások elől a zenében keresett menedéket. Imádta a kultúrát, a filozófiát és a muzsikát. Uralkodása idejére esett a klasszikus bécsi komolyzene aranykora. Jól ismerte Mozartot is, ám kettejük kapcsolata nem volt konfliktusmentes.

 

A viharos nyolcvanas évek

Kettejük rövid életére a 18. század nyolcvanas évei tették fel a koronát.

Sem Mozart, sem II. József gyermekkora nem volt könnyű. Mária Terézia fia makacs, nehezen kezelhető kisgyerek volt, és igencsak megnehezítette tanárai, közöttük több magyar arisztokrata életét. A kis Wolfgang Amadeus tehetsége egész korán nyilvánvalóvá vált. Emiatt viszont nem élhetett úgy, mint egy átlagos gyerek, mert az apja folyamatosan turnéztatta. Játszadozás helyett gyakorolnia és koncerteznie kellett. Igaz, így egész hamar bejárhatta a legjelentősebb európai nagyvárosokat.

II. József is imádott utazni, ám ezt csak álnéven tehette. Falkenstein grófnak nevezve magát, bejárta Európát, és találkozott a felvilágosodás több kiemelkedő alakjával, például a Habsburg Birodalom ellenségével, Nagy Frigyes porosz királlyal.

Hosszú várakozás után, 1780-ban ülhetett fel a trónra. Élete utolsó tíz évét arra próbálta felhasználni, hogy valóra váltsa jó szándékú elképzeléseit. Ekkor már Mozart is ott élt Bécsben. Csúnyán összeveszett korábbi munkaadójával, Jeromos salzburgi érsekkel, aki egyszerűen kidobta őt.

II. József reformjai ekkorra érték el a kulturális életet. Az uralkodó úgy döntött, hogy a Várszínházat Német Nemzeti Színházzá alakítja át, és lehetőséget ad Mozartnak arra, hogy megírjon egy német nyelvű, az olasz operák színvonalával versengő darabot. 

Mozart számos alkalommal lépett fel a császár előtt. A támogatást azzal hálálta meg, hogy olyan darabokat is írt, amelyekben az uralkodó politikáját, például a nemesi előjogok megnyirbálását népszerűsítette. A bőkezű uralkodó több remekmű megírására adott megbízatást a zseninek. A császár halála után viszont Mozart kegyvesztett lett. Az egészsége súlyosan megromlott, és eluralkodott rajta a depresszió. Halálával kapcsolatban elterjedt az a pletyka, hogy valaki esetleg megmérgezte. Munkássága túlélte a zeneszerzőt. Alkotásai egyre népszerűbbé váltak, és például a Requiem, a Kis éji zene, a Così fan tutte, a Figaro házassága, a Don Giovanni és A varázsfuvola a mai napig a legnépszerűbb klasszikus remekművek közé tartozik.

Szeptember 24-én érdemes lesz meghallgatni, mit mesél az uralkodó és a zseni kapcsolatáról a két népszerű előadó a MOM Kulturális Központban.