A munka megszállottjai – a mókuskerék testi és lelki veszélyei

Az elmúlt esztendő felforgatta a hétköznapjainkat és a járvány miatt megváltozott a munka világa is. Jó néhány cégnél döntöttek úgy, hogy azok, akik megtehetik, átmenetileg otthonról fognak dolgozni. A home office-nak megvannak az előnyei, ám ha valaki nem vigyázott, az könnyen csapdába eshetett. Nemrég komoly vizsgálatok során elemezték, miként változott meg a dolgozók élete. Kiderült, hogy otthon, a lakásunkat irodának használva lényegesen több időt töltünk munkával, mint korábban, a munkahelyünkön.

Ez így önmagában még nem vészes, főleg akkor nem, ha valaki egyensúlyt tud teremteni a munkavégzés és a magánélet, a kikapcsolódás és a pihenés között.

 

Kik azok a munkamániások?

A mai világban elvárás, hogy a munkavállaló minden erejét beleadva, lelkesen, odaadóan és megbízhatóan dolgozzon. Teljesen hétköznapi dolognak számít, hogy sokan túlóráznak. Ennek több oka lehet. Van, aki azért marad bent tovább a munkahelyén, mert szüksége van a pluszpénzre. Másokat a főnöke kényszerít erre, ha be kell fejezni egy váratlan sürgős munkát. Az is előfordul, hogy a rossz szervezés vagy az elavult vállalati struktúra kényszeríti erre az alkalmazottakat.

A túlórázók között jó pár munkamániást is ott találunk. Ellentétben azokkal, akik élvezik a hivatásukat, és azért foglalkoznak sokat a szakmájukkal, mert ez boldoggá és elégedetté teszi őket, a megszállottak életéből hiányzik az öröm. Ők nem azért hajtanak napkeltétől napnyugtáig, mert ez örömmel tölti el őket, hanem mert egy kellemetlen szokás rabigájába kerültek. A mentális egészségügy szakemberei ugyanolyan veszélynek tekintik a munkamániát, mint az alkoholizmust.

 

Nagyon nincs rendben

A túlórázás, a hosszú munkanap nem csupán a beosztottakra, hanem a céges vezetőkre is jellemző. A felmérések szerint a középszintű és a csúcsvezetők több mint kétharmada hetente hatvan óránál is többet tölt a munkahelyén. Jó páran közülük is a munkamánia áldozatai.

Az ilyen ember túl azon, hogy egyfolytában csak dolgozni akar, szemmel láthatóan rossz a közérzete. Nem elégedett sem önmagával, sem a környezetével. Az ilyen vezetőket érdemes elkerülni, mert hosszú távon képtelenség megfelelni nekik, eltúlzott elvárásaikkal pedig könnyen kikészíthetik a beosztottjaikat.

A munkamániás elhanyagolja a barátait, a családját, de adott esetben önmagát is. Egyfolytában ideges, nyugtalanság gyötri, és egy idő múlva már nem tud kikapcsolódni. Amikor ugyanis nem robotol, elfogja a szorongás, esetleg a lelkiismeret-furdalás. Ráadásul a lelki nehézségek mellett testi problémák is felbukkanhatnak. Az illető kezdetben csak stresszes tüneteket tapasztal magán, amely ellen nyugtatókkal vagy éppen alkohollal és cigarettával próbál fellépni. Az a veszély fenyegeti, hogy szenvedélybeteg lesz, megrendül az egészsége, és komoly feszültség támad a társas kapcsolataiban.

Mindez feltűnhet a környezete számára is. Nem könnyű segíteni a munkamániás embernek, mivel sok esetben egyáltalán nem hajlandó elismerni, hogy neki bármilyen baja lenne. Ha felmerül ez a kérdés, egyre ingerültebben tiltakozik, és tagadja a problémákat. Mindez nagyon nagy terhet rak a családja vállára. Egy idő múlva pedig már nem is lehet eldönteni, hogy a munkahelyi nehézségekkel kapcsolatos kérdések felmerülésekor azért válik-e agresszívvá, mert már munkafüggő vagy az ennek a hatására mind nagyobb mértékben fogyasztott alkohol miatt. Nem ritka, hogy pánikbetegség lép fel náluk, míg sokan depressziótól is szenvednek.

További gondot jelenthet, ha egy adott közösség nem tekinti bajnak, betegségnek a megszállott munkavégzést. Japánban vagy az USA-ban teljesen hétköznapi dolognak számít, hogy minden alkalmazott – a gyakornoktól a vezérigazgatóig – nap mint nap 10-12 órát dolgozik, és még a szombatját is feláldozza a munkahelye kedvéért. Ilyen környezetben nagyon nehéz valakit meggyőzni arról, hogy változtatnia kellene az életvitelén. Ez azonban elkerülhetetlen.

 

Van kiút a mókuskerékből!

Legfőbb kincsünk a testi és a mentális egészség. Aki túlhajszolja magát, az gyorsan kiég, és ezt hamarosan egyre komolyabb betegségek követik.

Aki tönkreteszi magát, nem kezeli, kezelteti a krónikus munkahelyi stresszből eredő panaszait, az gyorsan megkeseredik, kikészül, és végül éppen ott mond csúfosan csődöt, ahol a siker mindennél fontosabb lenne a számára: a szakmájában. Ez a mókuskerék romba dönti az embert, ha nem tud idejében kiszállni belőle. A munkamánia kiváltó oka eltérő, ám vannak olyan jelenségek, amelyekre ha felfigyelünk, segíteni tudunk. Ha azt látjuk, hogy egy barátunk vagy rokonunk éjjel-nappal dolgozik, de közben nem tölti el örömmel, ha befejez egy-egy feladatot, nem tud koncentrálni, és képtelen a terheit megosztani másokkal, akkor jogos a gyanakvásunk. Beszéljünk az illetővel, és hívjuk fel a figyelmét arra, hogy milyen rossz úton halad. 

Erre jó alkalom lehet július 5-e. Amióta elterjedt ez a nem hivatalos ünnepnap, sok cégnél hívják kötetlen, kikapcsolódást ígérő programokra a munkatársakat. Hosszútávon ugyanis a cégeknek is jobb, ha kiegyensúlyozott, egészséges testű és szellemiségű, megbízható alkalmazottak dolgoznak náluk. A munkamániások ugyanis megmérgezik az irodai légkört, míg a jókedvű és a szakmáját szerető munkavállalók a további siker zálogai. Rohanó világunkban különösen fontos, hogy magunkra is odafigyeljünk. 

 

Ha a korábban említett tüneteket fedezzük fel magunkon, akkor érdemes a lehető leghamarabb lépnünk. Amennyiben képesek vagyunk kiszállni a mókuskerékből, akkor az élet értékes jutalommal lep meg minket Ilyen az egészség, a nyugalom, a derű és a tartalmas emberi kapcsolatok. Erre vonatkozóan sok jó ötletet találhatnak Ajánló rovatunkban.