Vidám kis boldogsággombócok – a kiskutyák világnapja

Néhány nemzedékkel ezelőtt e négylábú jószágok a mindennapjaink szerves részét jelentették. Amióta a jégkorszak idején csatlakozott hozzánk, mindent megtesz azért, hogy örömet szerezzen nekünk. Nemrég magazinunkban egy külön cikkben mutattuk be a boldogság világnapját. Nem vállalunk különösebb kockázatot akkor, amikor leírjuk, hogy a kiskutyák igazi boldogságforrásnak számítanak.

 

Egy szívet melengető világnap

A kutyák annyira aranyosak, hasznosak és szeretetre méltók, hogy több világnapra, megemlékezésre is rászolgáltak. Fekete István író felismerése, hogy a kutyában nem csalódhatunk. „Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.”

Márai Sándornak is hasonló véleménye volt négylábú barátainkról. Ezt írja róluk: „Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt.”

Ha az interneten megkeressük, mikor ünneplik a világon négylábú barátainkat, több napot is találunk: március 23. a kiskutyák világnapja, április 9. az Öleld meg a kutyádat! nap, 12. a terápiás állatok nap, május 20. a megmentett kutyáké, június 26-án pedig arra szólítanak fel, hogy vigyük be magukkal a kutyánkat a munkahelyünkre. Külön napjuk van a keverékeknek, a fekete kutyáknak, de az állatorvoslásnak is, és a naptár elárulja, mikor ünnepeljük Szent Rókust, a kutyák védőszentjét.

A kiskutyák világnapja 2006-ban került az állatbarátok naptárába. Egy neves amerikai szakértő, Colleen Paige kezdeményezésére született. Az állatok viselkedésével foglalkozó kutató több könyvet és szakcikket írt a kutyákkal és a különféle házi kedvencekkel kapcsolatban. Fontosnak tartja, hogy ne csak a méregdrága kitenyésztett fajtiszta kutyák, de a keverékek vagy a kevésbé ismert fajták is kapjanak esélyt a boldogságra.

Egyik fontos kezdeményezése az volt, amikor arra szólította fel követőit, hogy ne pénzért vegyenek maguknak kiskutyát, hanem egy állatmenhelyből vigyenek haza egy ott élő és jobb sorsra, boldogságra, otthonra váró jószágot. Colleen jó néhányszor szerepelt az amerikai és a nemzetközi tévében. Mivel a barátai között rengeteg híresség található, így az üzenete gyorsan embermilliókhoz eljutott. Ebben sokat segít, hogy szinte minden ember szereti a kutyákat.

 

Mi a kiskutyák titka?

Ha valakiben van egy cseppnyi érzelem, annak a kiskutyák közelében azonnal megolvad a szíve, és alighanem leguggol, hogy megsimogassa valamelyik apró jószágot. Ezekből a vidám boldogsággombócokból ugyanis elemi erővel árad a szeretet. Ügyetlenségükkel, kedvességükkel, naiv kíváncsiságukkal és jókedvükkel a felnőtteket ugyanúgy elbűvölik, mint a gyerekeket. Nemigen akad olyan ember, aki kiskorában ne vágyott volna kutyára. Vannak, akiknek teljesült nagy álmuk, míg mások kénytelenek voltak beérni egy plüsskutyussal.

Szerencsés az, aki újszülött gyermeke mellé egy kiskutyát is hozhat a házba. A két apróság együtt cseperedik fel, és a gyermek megbízható, hozzá minden körülmények között hűséges jó barátra tesz szert. A kutya vigyáz rá, szórakoztatja és játszik vele, ráadásul miközben együtt felnőnek, felelősségteljes viselkedésre is neveli.

A kutyatartás során ugyanis a rengeteg szeretetért cserébe, amit kapunk, gondoskodást és odafigyelést adunk. Ha ezt tesszük, akkor elérhetjük, hogy négylábú barátunk ugyanolyan boldog legyen, mint mi.

 

Tanuljunk a kutyáktól

Az ember leghűségesebb barátjától sok dolgot tanulhatunk. Odaadást, megbízhatóságot és hűséget. Sokkal szebb hely lenne a világ, ha minden egyes emberben meglenne az a sok jó, amit a kutyákban találunk. A kiskutyák világnapjának szervezői azt kérik, hogy március 23-án legyünk különösen kedvesek az apró jószágokhoz.

Ha van kutyánk, játsszunk vele, kényeztessük és mutassuk ki, milyen hálásak vagyunk a szeretetéért. Ha még nincs, de az életfeltételeink lehetővé teszik, hogy tartsunk, akkor menjünk el a legközelebbi állatmenhelyre, mert előfordulhat, hogy az egyik ketrecből a legcsodálatosabb barátunk mosolyog ránk a farkát csóválva.