Ezer esztendő magyar csodája – a Szent Jobb megtalálása

Szent István királyunk történelmi érdeme, hogy a harcias magyar törzsekből keresztény birodalmat kovácsolt, és megakadályozta ezzel, hogy a környező nagyhatalmak, a németek vagy a bizánciak pogány voltunkra hivatkozva támadják meg hazánkat. István király hatalmas munkát végzett.

A halálát azonban széthúzás követte. Trónviszály robbant ki, ami aggodalommal töltötte el a fehérvári káptalant. Ekkor az a döntés született, hogy az elhunyt uralkodó holttestét kiemelik a legnagyobb és legfontosabb középkori magyar templom, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika szívében álló márvány síremlékből. Erre azért volt szükség, mert attól tartottak, hogy a szembenálló felek megszentségtelenítik a sírt. Királyunk földi maradványait a templom alatti sírkamrákba rejtették el. Ekkor vette kezdetét a Szent Jobb önálló, kalandokban és váratlan fordulatokban bővelkedő története.

 

Az ellopott ereklye

Ami ezután történt, az évszázadokon át foglalkoztatta a történetírókat. Hartvik győri püspök krónikáját 1116 körül jegyezték le. A püspök felidézte benne a nem egészen negyven évvel korábbi eseményeket, István királyunk szentté avatásának körülményeit. 1083. augusztus 20-án Fehérváron felbontották a kősírt, és megdöbbenve látták, hogy a koporsót félig elborította a „balzsamillatú” víz. A király földi maradványait egy ezüstládában helyezték el. Hartvik püspök nem foglalkozott az uralkodó jobb kezével, csupán arra hívta fel az olvasói figyelmét, hogy hiányzott a nagy király gyűrűje.

A Szent Jobb korai megpróbáltatásairól Hess András 1473-ban kiadott, nyomtatásban megjelent, budai Chronica Hungarorumban olvashatunk. Ebben is szerepelt a balzsamillatú víz, ám a krónikás immár azt is lejegyezte, hogy Szent István jobb keze nyomtalanul eltűnt. Elképzelhető, hogy még a trónviszályok idején választották le a holttest többi részéről. Sokáig a bazilika kincstárában őrizték, ahol azonban 1083-ban hiába kereste Szent László király.

Rövid nyomozással sikerült kideríteni, hogy a Szent Jobbot a kincstár őrizője, Merkúr fehérvári prépost vitte el engedély nélkül családja monostorába, Bihar megyébe. Azért terelődött rá a gyanú, mert híres ereklyegyűjtőnek számított. Szent László a következő évben ellátogatott a Berettyó partjára. Merkúr bevallotta, hogy nála van az ereklye, ám azt állította, hogy a nagy király kezét égi sugallatra hozta el magával. Állítólag egy angyaltól kapta a parancsot. Szent László elfogadta a magyarázatot, és utána gondoskodott arról, hogy az államalapító ereklyéjét méltóképpen helyezzék el. Létrehozta a szentjobbi apátságot. A keresztény hívők évszázadokon keresztül itt csodálhatták meg az ereklyét.

A 14. században Nagy Lajos királyunk elfoglalta a lengyel trónt is, és valószínűleg ekkor választották két részre a Szent Jobbot. A kézfej továbbra is itthon maradt, ám Szent István jobb karját Lengyelországba küldték, ahol óriási tisztelet övezte. A ferences szerzetesek feljegyzései szerint a kart a mai Ukrajnában található, Lemberg városában őrizték. Északkeleti szomszédaink szemében évszázadokon keresztül értékes ereklyének számított. A 17. század derekán éppen ezért II. János Kázmér lengyel király egy új aranytartóban helyeztette el.

 

Újabb viszontagságok

Bár Hunyadi János és Mátyás király sokáig sikeresen harcolt a hódító törökök ellen, 1526 után az ország minden korábbinál nagyobb válságba kerül. A félholdas lobogók hamarosan felkerültek a legnagyobb magyar várak bástyáira, és idegen seregek fenyegették hazánk szinte minden részét.

A hívők Merkúr egykori birtokáról először Fehérvárra vitték át a Szent Jobbot. A háború zűrzavara azonban az ereklyét sem kímélte. Eltűnt, majd jó pár évtizeddel később Boszniában bukkant elő.

Amikor néhány keresztény kereskedő felismerte, megvásárolta, és magával vitte a raguzai dominikánus kolostorba, az Adriai-tenger partjára. A szerzetesek ezüstből készítettek neki ereklyetartót, és a leltárjegyzékeikben egyértelműen Szent István jobb kezeként írtak róla.

A történelem újabb viharai miatt két évszázadon keresztül szinte senki nem tudott az ereklye hollétéről.

Amikor azonban magyar főurak a véletlennek vagy éppen a Gondviselésnek köszönhetően a nyomára bukkantak, azonnal minden követ megmozgattak, hogy az ereklye hazatérhessen. I. Lipót császár nem járt sikerrel, de Mária Teréziának sikerült visszaszereznie Raguzából a Szent Jobbot. Az ereklyét először Bécsben helyezték el, majd átszállították Budára.

Kezdetben a Zsigmond-kápolna udvari plébánosként is szolgáló prépostjára és az angolkisasszonyok zárdájának vezetőjére bízták az őrzését. Az értékes ereklye hazatérését azzal ünnepelték meg, hogy emlékpénzt verettek, és május 30-át a Szent Jobb megtalálásának emléknapjává nyilvánították.

 

A tisztelet évszázadai

A Szent Jobbra 1865-től az Esztergom - Budapesti Főegyházmegye, majd a budai királyi palota plébánosa vigyázott. Új ereklyetartót is készítettek hozzá, a régi pedig az esztergomi bazilikában a három kassai vértanú egyike, Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.

Augusztus 20-a már a 19. század elejétől kezdve állami ünnepnek számított. A Szent Jobbot 1900-ban visszahozták Budára, és államalapító királyunk ünnepén körmenetet tartottak a Zsigmond-kápolna és a mai Mátyás-templom között. 1938-ban emlékeztek meg Szent István halálának kilencszázadik évfordulójáról. Egy gyönyörűen feldíszített különvonatban a Szent Jobbot körbevitték az országban. Budapesten a Duna-part fényárban úszott, amikor hajókörmenetet tartottak.

Az ereklyére azonban hamarosan újabb megpróbáltatások vártak. A koronaőrség egy ausztriai barlangban rejtette el a szovjet csapatok elől. A második világháború végén amerikai kézre került, akiktől Salzburg érseke kapta meg. 1945 augusztusában már újra itt volt Magyarországon. Rákosi betiltotta a Szent Jobb körmenetét, az ereklyét pedig sokáig a budapesti Szent István-bazilika páncélszekrényében őrizték. Ez a rabság azonban nem tartott sokáig.

Paskai László bíboros és esztergomi érsek 1987-ben a Szent Jobb-kápolnában helyezte el az ereklyét. Két évvel később pedig már ismét megtarthatták az augusztus 20-i körmenetet, és ez a szép hagyomány azóta is töretlenül él. Augusztus 20-án a hívők megtekinthetik az egyik legfontosabb nemzeti ereklyénket, és felidézhetik magukban az államalapítás óta eltelt több mint ezer esztendőt. A körmenet után körülnézve pedig örömmel állapíthatják meg, hogy szent királyunk nagy műve elevenen él, a Kárpátok medencéjében még ma is létezik hazánk, a magyarok állama.