A béke és a törvények őre – Szent László király emléknapja

A XI. század második felében nehéz helyzetbe került a keresztény hitre tért magyarok országa. Közvetlen szomszédai voltunk az akkori világ két „szuperhatalmának” a Német-római Császárságnak és a Bizánci Birodalomnak. Ráadásul kelet felől sztyeppei rabló törzsek újabb hullámai zúdultak Európa felé. A fosztogatók nem kímélték a keleti végeket, a német és a bizánci császár pedig mindent megtett azért, hogy meghódítsa, vagy legalábbis a vazallusává tegye a magyarokat. Hogy a cselszövések, néha pedig a könyörtelen erőszak nem vezetett eredményre, azt szentté avatott I. László királyunknak köszönhetjük. A lovagkirály kalandokban és veszélyekben bővelkedő, izgalmas életet élt. Uralkodása alatt nemcsak sikerült visszaverni a szomszédok támadásait, de Magyarország minden korábbinál erősebben került ki a nagy küzdelemből.

 

A legendák fejedelme

Lenyűgöző személyisége miatt László gyorsan a mesék és a mondák hősévé vált. A róla szóló történeteket mind a mai napig megőrizte a néphagyomány és a történetírás. Fiatalkorát ugyanúgy legendák övezik, mint a halála utáni időszakot. A mesék szerint ugyanis nemcsak az élete során szállt szembe a pogányokkal, a keresztény hit ellenségeivel, a külföldi seregekkel, de a sírból visszatérve és az évszázadok múlásával dacolva, igazi rettenthetetlen lovagként segítette kései utódait.

A hőstetteit ábrázoló képeket számtalan templom falán, ablakán örökítették meg. Érdemes megnézni a legszebbeket, például Székelyderzsen, Gelencen, Homródkarácsonyfalván, illetve szobrait, emléktábláit Nagyváradon, Halásztelken, Somogyváron, Székesfehérváron vagy Győrben.

A magyar nemzet emlékezetében László lovagkirályként élt. Ennek az az oka, hogy élete során számos ellenfelet kellett legyőznie. Elszántan védelmezte hazánkat a németek, a kunok, a bizánciak, a besenyők és az úzok ellen is. A sztyeppei rablók egy részének a nevére ma már csak a történetírók emlékeznek, míg, hála László erőfeszítéseinek, a magyarok országa mind a mai napig létezik.

 

Küzdelmes ifjú évek

László valamikor 1040 körül született, Lengyelország földjén. Anyja egy előkelő hercegnő, Piast Richeza úrnő volt, aki hét gyermekkel ajándékozta meg férjét, I. Béla királyt. Szomorú oka volt annak, hogy Árpád utódai külföldön kényszerültek menedéket keresni.

Az évszázad első felében ugyanis egymás ellen fordultak a nemzetségek vezetői, és a rokonok harca miatt sokan külföldön kerestek menedéket. Béla 1048 körül tért haza Magyarországra. A fiai beleegyeztek abba, hogy a trónt Salamon herceg örökölje.

Ekkoriban nemzetünk komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy beilleszkedjen a legnagyobb európai országok közé. A kereszténység mellett bizonyos szokásokat már átvettünk, másokat viszont még nem. Ekkor még nem vált hagyománnyá, hogy a királyt a legidősebb fiúgyermeke követi a trónon. Mindez zűrzavarhoz, testvérharchoz vezetett. 1060-ban Bélának ismét menekülnie kellett a fiaival. Hazatérve azonban – lengyel segítséggel – le tudták győzni I. Andrást, és úgy tűnt, hogy semmi sem akadályozhatja meg László apját abban, hogy a magyarok királya legyen.

Csakhogy Salamon herceg nem kívánt lemondani a trónról: Németországtól kért segítséget, és IV. Henrik császár a beavatkozás mellett döntött. Komoly küzdelem robbant ki a magyar hercegek, valamint az őket támogató németek és lengyelek között. A harc végül bizonytalan, hét évig tartó fegyverszünettel ért véget. Erre nagy szükség volt, mert úzok és kunok törtek be Erdélybe. László szembeszállt velük, és egy legendás párviadalban legyőzte az ellenség leányrabló vezérét, amivel egy csapásra a népmesék halhatatlan hőse lett.

A magyarok megosztottsága még sokáig nem ért véget. Végül Géza herceg ülhetett fel a trónra, László öccse pedig mindenben támogatta az új királyt. 

 

Csodák kora

Ebben az időszakban is számos csoda történt. Amikor Vácon templomot akartak építeni, egy égi jel mutatta meg, hogy hol álljon a majdani bazilika. Géza halála után László lett magyarok királya. Óriási történelmi érdeme, hogy rendet teremtett, és ugyanolyan határozottan oltalmazta a békét, mint a törvényt. A polgárháború idején megingott a közbiztonság. László helyreállította a nyugalmat, és keményen megtorolta a bűncselekményeket, a lopást, a gyilkosságot. Határozottságával nemcsak a trónját sikerült megszilárdítani, de erősebbé tette az országát.

Közben Európa is gyökeresen átalakult. A nagy egyházszakadás kettétépte a kereszténységet, ráadásul küzdelem robbant ki a pápa és a német-római császár között. László igyekezett kivonni magát ebből a harcból, és az országa erejét a határok rendezésére használta fel. Nővére a horvát király felesége volt, aki a férje halála után életveszélybe került, ezért Lászlótól kért segítséget. Királyunk megmentette a nővérét, és elfoglalta Horvátországot. A későbbiekben még sokat háborúzott a keleti portyázók és a bizánciak ellen is.

Hősiességének és erejének messze földön híre ment. Nyugat-Európából állítólag lovagok érkeztek hozzá, és azt kérték, indítson keresztes hadjáratot, szabadítsa fel Jeruzsálemet. 1095-ben hunyt el. Korábban intézkedett István király és Imre herceg szentté avatásáról. 1192-ben ő is bekerült a szentek közé. Ereklyeként tisztelték a jobb kezét, és hamarosan egész Magyarország védőszentje lett. Nevét a Kárpát-medencében nagyon sok település viseli, és az emléke mind a mai napig él.

Korai történelmünk kimagasló alakja lenyűgöző személyiség volt. Lovagkirályként a seregei élén járva harcolt, szigorú törvényekkel rendet teremtett, és közben elérte, hogy Magyarország erős európai keresztény nemzetté váljon.