Szeretet, odaadás és bölcsesség – a nagymamákat köszöntjük

A család mindennapjaihoz hazánkban is számos szép hagyomány kapcsolódik. Őseink évszázadokon keresztül több nemzedéket átölelő nagycsaládok biztonságot és meghittséget adó keretei között éltek. Ez számos előnnyel járt.

Míg a munkaképes korú felnőttek dolgoztak a földeken, addig otthon a nagyszülők vigyáztak a legkisebbekre. A többnemzedékes családokban megvolt mindenkinek a maga helye, feladatköre, és a kis közösségek szolgálatát tisztelettel, gondoskodással, szeretettel jutalmazták meg. A 20. század hajnalán aztán megváltozott a világ. Átalakultak a családok, és a mai hétköznapjaink már cseppet sem hasonlítanak őseink világára. Bizonyos dolgok azonban annyira alapvetők, hogy még a 21. században is ugyanúgy ragaszkodunk hozzá, mint az azt megelőző viharos korszakok idején.

A családi összetartás tántoríthatatlan oszlopai a nagymamák. Immár évek óta szép hagyomány, hogy július 13-án róluk emlékezünk meg, és egy csokor virággal kifejezésre juttatjuk az irántuk érzett szeretetünket és megbecsülésünket.

Ezzel persze nem vagyunk egyedül. Rengeteg olyan ország van a nagyvilágban, ahol a családok meghitt ünnepségek keretében köszöntik a nagymamákat.

 

Nemzedékek összefogása

Már az ókori görögök óta tudjuk, hogy az ember társas lény. Kevés dolog szomorúbb a magánynál, és ez ellen a legbiztosabb védelmet a család jelenti. Amíg rokonaink vesznek körül minket, addig képesek vagyunk dacolni a történelem viharaival, a betegségekkel és mindazzal, amit a sors szeszélye zúdít ránk.

Mindezt nemrég közelről is megtapasztalhattuk. Az elmúlt hónapok járványhelyzettel kapcsolatos megpróbáltatásai során sokat jelentett a család közelsége, segítsége. Európa fejlett országaiban fokozatosan felszámolták a korlátozásokat, így már nincs akadálya, hogy az érvényes biztonsági előírásokat betartva a nagyszülők újra találkozzanak a család többi tagjával. Július 13-a remek alkalmat jelent egy kis közös ünneplésre és a korábban elmaradt vidám órák bepótlására.

 

Igazi egyéniség, igazi kincs

Jól tudjuk, hogy minden nagymama igazi egyéniség, nincs belőlük két egyforma. Hasonló dolgot mondhatunk el a tiszteletükre tartott ünnepnapokról is. Az USA-ban például nem 13-án, hanem tíz nappal később ünneplik meg a nagyszerű nagymamákat. Azt, hogy az amerikaiak is ünnepélyes keretek között emlékeznek meg a nagymamáikról, egy elszánt hölgynek, Alice Solomonnak köszönhetjük.

Alice-nek nem volt könnyű élete, és csupán ötvenéves korában szerezhette meg egyetemi diplomáját. A tanulás közben számos kellemetlenség érte. Kinevették és a képébe vágták, hogy ő túl öreg már a diplomázáshoz. Mindezekről a dolgokról sokat beszélgetett a vele egykorú ismerőseivel, és megdöbbenve tapasztalták, hogy a nyolcvanas években környezetükben nem kevesen haszontalannak vagy éppen lényegtelennek tartották a nagymamák szerepét.

Az elszánt nagyszülők úgy döntöttek, hogy ezt nem hagyják annyiban. Meggyőzték honfitársaikat arról, hogy a nagymamáknak igenis komoly szerep jut a boldog családok életében és az egészséges új nemzedékek útjára bocsátásában.

A nagyszülő előtt azonban nem csupán ekkor hajt fejet az amerikai nemzet. 1978-ban Jimmy Carter elnök vezette be az általában egy szeptemberi vasárnapon megtartott nemzeti nagyszülő napot. Az amerikaiak példáját a nyolcvanas években a franciák is követték. Ők március első vasárnapján köszöntik fel a nagymamákat.

Érdekes, hogy német nyelvterületen eltérő időpontban és eltérő háttérrel lett népszerű ez az ünnep. A keleti német területeken valamivel hamarabb terjedt el, de ma már a nyugaton fekvő szövetségi tagállamokban is megünneplik. Svájcban a nagyszülők magazinja érte el az új ünnepnap bevezetését.

A praktikusan gondolkozó svájciak elővették a statisztikai kimutatásukat, és bebizonyították, hogy a nagymamák és a nagypapák milyen hatalmas teljesítményt nyújtanak, és azt is, hogy mivel járulnak hozzá a családok és az egész ország jólétéhez. A svájci nagymamák évi 113 millió órán keresztül segítettek a gyerekeiknek és az unokáiknak. Az államkincstár adatai szerint a nagyszülők évente több mint 8 milliárd svájci frank értékben végeznek hasznos munkát az unokáik javára.

 

Adjuk tovább őseink bölcsességét!

Olaszországban 2005 óta köszöntik fel a nagyszülőket, de nem nyáron, hanem ősszel. A lengyelek egy nemzedékkel korábban karolták fel ezt a szép gondolatot. Ők január 21-én a nagymamákat, másnap pedig a nagypapákat üdvözlik. Spanyolországban és Dél-Amerika számos országában július 26. a nagyszülők ünnepnapja. Ez az ünnep nem csak az európai kultúrkörben fontos. Bangladesben, a Fülöp-szigeteken, Dél-Szudánban ugyanúgy megünneplik, mint Szingapúrban.

Jó oka van annak, hogy még az e messzi tájakon élők is tisztelettel hajtanak fejet a nagymamák előtt. Minél ősibb egy kultúra, annál inkább tisztában van azzal, milyen fontos megőrizni a minket megelőző nemzedékek bölcsességét, tapasztalatait. A modern világban a szülők néha egész nap dolgoznak, nincs sok idejük, nem marad erejük arra, hogy sokat foglalkozzanak a gyermekeikkel. Számukra aranyat ér a nagymamák segítsége.

Nagyszüleink nemzedéke nagyon sok mindent tapasztalt hosszú élete során. Megfontoltan, lényegre törően jobbá tehetik mindannyiunk életét, támogatásukkal és szeretetükkel pedig csodálatos élményekkel teli, mesés időszakká tehetik a gyermekkort.

Július 13-án éppen ezért gondoljunk mi is a nagymamákra, és aki teheti, találkozzon velük és köszöntse fel őket.