Doromboló barátaink – a macskák nemzetközi napja

A házimacska igazi különlegesség. Bár a neve arra utal, hogy egy megszelídített állatról van szó, a cicák sokszor úgy viselkednek, mint az ősi idők ragadozói vagy éppen mint távoli unokatestvéreik, a tigrisek és az oroszlánok. Sokszor szeretetre méltóan kedvesek, máskor viszont kifejezetten szeszélyesek. Nem csoda, hogy a világnapjukat is számtalan bizonytalanság övezi. 

 

Sok vidám ünnepnap

2002 óta a macskák hivatalos világnapja augusztusban van, ám ez nem tartja vissza a rajongóikat attól, hogy februárban is őket ünnepeljék. Nyáron a macskák nemzetközi napját, februárban pedig a macskák világnapját tartják. Oroszországban márciusban, az USA-ban pedig októberben is róluk emlékeznek meg. Igaz, ez nem nemzetközi rendezvény, mivel ilyenkor az amerikaiak csakis a saját macskáikat ünneplik.

A nagyvilágban működő, macskákkal foglakozó szervezetek már a múlt század ötvenes évei óta küzdöttek azért, hogy jobb legyen a négylábú barátaink élete. Jelenleg a világban körülbelül hatszázmillió macska él. A legtöbbet az USA-ban tartják, de az állat rendkívül népszerű Japánban, Oroszországban és Brazíliában is. Az elmúlt évtizedek során a japán macskák váltak világhírűvé, mert a szigetország lakói óriási lelkesedéssel használták ki az ünnepnap adta lehetőséget arra, hogy körberajongják és elkényeztessék a kis kedvenceiket.

Napjainkban rengeteg önkéntes egylet és egyesület tevékenykedik azért, hogy az emberek minél jobban megismerjék a macskákat. Kihasználják az internet adta lehetőségeket, és újabb módszerek felhasználásával mutatják meg, mire van szüksége egy egészséges, kiegyensúlyozott cicának.

Jogosan mondhatjuk, hogy ma már a macska az internet koronázatlan királya. A különböző közösségi oldalakon óriási népszerűségnek örvendenek a cicás képek és videók. A környezetvédők a macskák világnapjait is felhasználják egy fontos dologra, arra, hogy ezek a kedves állatok mind a mai napig megőrizték a ragadozó őseik vadságát. Nagy veszélyt jelentenek számos kisebb fajra, madarakra, hüllőkre, emlősökre. Ausztráliában a házimacska felbukkanása a kiirtás szélére sodort jó pár őshonos állatfajt. A hatóságok éppen ezért elrendelték, hogy a távoli földrész cicáit éjszakánként kifutóban vagy lakásban kell tartani.

 

Ki van kivel?

A macska több ezer évvel ezelőtt döntött úgy, hogy lakótársául fogadja az embert. Egyelőre nem eldöntött, hogy ki szelídített meg kit. Ha bármelyik macskát megkérdeznénk erről, egyértelműen azt válaszolná, hogy a cicatartók otthonaiban a négylábú jószágok az urak, a kétlábúak csupán kegyesen megtűrt szórakoztatók és kiszolgálók.

E furcsa barátság körülbelül kilencezer évvel ezelőtt kezdődött. Már Jerikó falai mellett is találtak macskacsontokat, és egy kőkorszaki település temetőjében, Cipruson rábukkantak egy nagy gonddal eltemetett macska sírjára. Anatóliában nyolcezer évvel ezelőtt már olyan szobrokat gyártottak, amelyek macskával játszó embereket ábrázolnak.

Arra a kérdésre pedig, hogy ki volt először a barátunk, a cica vagy a kutya, a tudomány jelenlegi állása szerint az a válasz, hogy valószínűleg a macska.

 

Legendák és mítoszok hősei

Már az ősi ember is felfigyelt arra, hogy a macskának milyen összetett, ellentmondásos a személyisége. Imád a ragyogó napsütésben lustálkodni, miközben félelmetes éjszakai vadász. Otthonosan mozog a nappali világban, de az éjszaka sötétjében is, ahol az egyszerű emberek hite szerint szörnyetegek és félelmetes lények tanyáznak.

Nem kételkedtek abban, hogy a macskák rendkívül bölcsek. Voltak kultúrák, ahol biztosra vették, hogy valamiképpen kapcsolatban állnak a természetfelettivel, látják a szellemeket, és fújással, prüszköléssel jelzik a gonosz lényeket. Ezzel éles ellentétben állt a középkor egyik szörnyű vádja, amely szerint a fekete macskák a sötét erőket szolgálják. A kegyetlen boszorkányperek idején a vallatók gyakran tudakolták, hogy a vádlottnak volt-e macskája.

A mezőgazdasággal foglalkozó népek nagyra tartották és megbecsülték ezt a fajt, a macska ugyanis megfogta az egeret és a patkányt, így ezek nem veszélyeztették a betakarított termést. Az ember útitársául szegődött macska minden világrészre eljutott. Ott utaztak a vikingek sárkányhajóiban, de az Amerikát felfedező spanyol karavellákban is. A tengerészek között ugyanolyan megbecsülésnek örvendtek, mint az ókori Egyiptomban.

A hajókon a patkány volt a legfőbb ellenségük. Még a legszőrösebb szívű tengerjáró is örült annak, hogy erős és egészséges macskák „szolgálnak” vele együtt a fedélzeten. Ezek az állatok nemcsak az élelmiszerkészletet védték meg a patkánytól, meg is ölték őket, és ezzel megakadályozták, hogy gyilkos járványokat terjesszen.

A keltáknak van egy érdekes legendája: e szerint az első macska egy hajón, még pedig Noé bárkáján született, amikor az egyik oroszlán egy hatalmasat tüsszentett. Az ókori népek istenei is kedvelték a cicákat. Artemisz mellett ugyanúgy felbukkantak, mint Diana vagy a germán Freya és az indiai Sastit mellett. A Távol-Keleten sok nép úgy véli, hogy a macska szerencsét hoz.

Érdekes lista készült azokról a történelmi szereplőkről, akik utálták a macskákat. Közéjük tartozott Dzsingisz kán, Napóleon, Sztálin és Hitler is. Ezzel szemben Churchillről, Hemingwayről vagy épp Freddie Mercuryról köztudott volt, hogy imádták a cicákat.

A macskák nemzetközi napja kiváló alkalom arra, hogy egy kicsit kedveskedjünk házi kedvencünknek, amit valószínűleg hozzánk bújással és önfeledt dorombolással fog meghálálni.