Az állatok világnapja és Assisi Szent Ferenc

Az emberek életében hosszú évezreden keresztül sokkal másabb szerep jutott az állatoknak, mint napjainkban. Már az ősember is szívesen evett a húsukból, ám a ragadozók halálos fenyegetést jelentettek az első emberek összetartó közösségeire. Végül a tűz meghódítása jelezte, hogy az ember elindult a saját útján. 

 

Ősök és istenségek

Ezt követően az embernek megváltozott az állatokhoz fűződő viszonya, mert a vadászat mellett kezdetét vette az állattenyésztés. A történelem hajnalán őseink már nemcsak az állatok húsát, tejét és bőrét használták fel, de a munkaerejét is. A vallások kifejlődése során állatkultuszok születtek. Az ókori Egyiptomban számos istenség valamilyen állat alakjában jelent meg a hívők előtt, a kezdetlegesebb körülmények között élő törzsek pedig totemállatokat imádtak.

A civilizáció térnyerésével mindennapossá vált, hogy az emberek haszonállatokat tartanak, majd megjelentek a házi kedvencek is. Voltak, akik már egész régen odafigyeltek arra, hogy az állatok a lehető legjobb bánásmódban részesüljenek. Meg akarták kímélni őket a szükségtelen fájdalomtól és a felesleges szenvedéstől.

Európában már a 19. század legelején hoztak állatokat védő törvényeket. Az első szervezett állatvédelmi mozgalom egy angol lelkészhez, Arthur Broome-hez kötődik. Az angol parlamentben viták támadtak arról, hogy érdemes-e ilyen törvényt hozni, lehet-e jogszabályokkal szabályozni az ilyesmit. Cseppet sem meglepő módon először az értékes szarvasmarhák és a lovak durva bánásmódját tiltották be. 1824-ben jött létre az első állatvédelmi egyesület, amelyek fővédnöke tizenegy évvel később Viktória hercegnő lett.

E korszakban Magyarországon is megerősödött az állatvédelem, amit mindenekelőtt Herman Ottónak köszönhetünk. A természettudós létrehozott egy állatvédő egyesületet, 1879-ben pedig a közrend és a közszemérem elleni kihágások között az állatkínzást is felsorolták és tiltották.

 

Fény a múltból

Amikor Viktória királynő az angol állatvédők élére állt, egy olyan úton indult el, amelyet beragyogott egy 12. századi kimagasló jelentőségű és mind a mai napig népszerű történelmi személyiség fénye. Assisi Szent Ferenc többek között az állatok és a természet védőszentje is. Életéről számos csodálatos legenda terjedt el, többek között az, hogy rendszeresen prédikált az állatoknak is. Ez az oka annak, hogy a festők és a szobrászok előszeretettel ábrázolták műveiken madarak és különféle állatok társaságában.

A krónikák szerint Cannarióban akart prédikálni az ottani hívőknek, a környéken élő fecskék azonban olyan hangosan csicseregtek, hogy a zajukkal elnyomták Ferenc hangját. Ő ekkor megkérte őket arra, hogy hallgassanak, amíg tart a szentmise. Az emberek meglepődve figyelték, hogy a fecskék azonnal engedelmeskedtek neki.

Ekkor kelt szárnyra a legenda, amely szerint a Mindenható egészen különleges képességekkel ruházta fel az előkelő assisi kereskedő fiát. Más alkalommal is megtörtént, hogy kiment a mezőre, és prédikálni kezdett a madaraknak. Az arra járók döbbent áhítattal látták, hogy a környék összes madara Ferenc köré sereglett, és csendben hallgatta a szavait. A ferences szerzetesrend alapítója felhívta a tollas jószágok figyelmét arra, hogy a Teremtő milyen csodálatos ajándékokkal halmozta el őket. 

Az ifjú Giovanni, vagyis Ferenc majdnem húsz éven át a gazdag ifjak életét élhette. Sokat tanult, remekül beszélt idegen nyelveket, és ekkor még semmi tanújelét nem adta annak, hogy egyházi pályára készülne. Ahhoz, hogy a természetfölötti világ felé forduljon, egy súlyos megpróbáltatás kellett.

Az apostoli szegénység útján

1201-ben nemes barátaival együtt csatlakozott a hadsereghez, hogy harcba szálljon egy ellenséges város ellen. Megsebesült, majdnem meghalt, és hadifogságba esve rabság várt rá. A betegsége a kiszabadulása után is tovább kínozta. Rádöbbent arra, hogy helytelen volt az eddigi élete, ezért a vallásban keresett menedéket.

Nemcsak sokat imádkozott, de igyekezett segíteni a szegényeknek, a gyengéknek és a betegeknek. Egy napon zarándokútra indult Rómába, és ekkor látomása támadt. Maga Krisztus kérte fel arra, hogy segítsen rendbe tenni az egyházat. Ferenc szembefordult gazdag családjával, és elindult a szegénység útján.

Hamarosan hívők egész csapata vette körül. III. Ince pápa 1209-ben engedélyezte az új közösség, a ferences rend megalapítását, amelynek a tagjai szegénységi fogadalmat tettek, és egész életüket isten szolgálatának szentelték. A halálát követően két évvel, 1228-ban avatták szentté. A munkássága mind a mai napig nagy hatással van a kereszténységre.

 

A szereteten alapuló ünnep
 

A gondolat, hogy az állatok világnapján Assisi Szent Ferencről is megemlékezzünk, először Heinrich Zimmermann német biológusban merült fel. Az első ilyen rendezvényt 1925-ben, Berlinben tartották, és több mint ötezren vettek részt rajta. Zimmermann fáradhatatlanul küzdött azért, hogy az ünnep világméretű rendezvények együttesévé válhasson.

Végül 1931 májusában, Firenzében, az állatvédők nemzetközi kongresszusán fogadták el, hogy október 4-e lesz az állatok világnapja. A rendezvények segítenek megértetni, mennyire fontos az állatok és az emberek közötti barátság.

A szereteten és az állatok iránti tiszteleten alapuló együttélés gazdagabbá teszi mindannyiunk életét.