Szent András apostol napja

Szent András nemcsak Magyarországon népszerű, a skótok, az oroszok, az ukránok, a románok, a görögök és Szicília lakói is védőszentjükké választották. Mélységes emberségével, nyitottságával immár kétezer éve segíti a híveket. 

Galileában született, valószínűleg Betsaida településen. Itt javarészt halászok éltek, így logikus volt, hogy a fiatalember a bátyjával, Péterrel együtt maga is ezt a hivatást választotta. A Krisztus születését követő első évtizedek számos nehézséget hoztak a környéken élő emberekre. Az egykori zsidó királyság területét a Római Birodalom hódította meg. A nehézségek során sokan a spiritualitásban kerestek menedéket.

András is úgy vélte, hogy egy magasabb rendű égi hatalom jelenthetné számára a megbékélést, és egy megfelelő mestert akart keresni magának. A Jézus szolgálatát előkészítő utolsó profétát, Keresztelő Szent Jánost választotta. Az ő tanítványa volt, amikor Jézus felkereste Jánost, András pedig azonnal csatlakozott hozzá. 

A kereszténység fennmaradása szempontjából döntő fontosságú volt az a döntése, hogy nemsokára a testvérét, Pétert is odavitte „Isten báránya” elé. Jézus hatására mind a ketten otthagyták a halászbárkát, és a tanítványául szegődtek. A teológusok évszázadokon át rámutattak arra a fontos tényre, hogy András a maga elhatározásából szegődött Jézus mellé, Pétert viszont a Megváltó szólította fel a szolgálatra. Mind a ketten az új hitnek szentelték az életüket. 

 

Mindhalálig tartó szolgálat

Szent János elbeszélése szerint András egyike volt Jézus két legelső tanítványának. Márk evangéliumából tudjuk, hogy Jézus hívásának engedve elment az Olajfák hegyére, és ott is meghallgatta a Megváltó szavait. Nem sokkal Jézus megfeszítése előtt Fülöppel együtt pogányokat vezetett oda mesteréhez, így nem csupán a környéken élő zsidók hallgathatták meg Jézus tanításait.

András komoly szerepet játszott abban, hogy a kereszténység elterjedt Júdeán kívül is. Életéhez, hittérítő útjaihoz számos legenda kapcsolódik. Az egykori halász józanul gondolkodó férfi volt, és a lehető leghatékonyabb hittérítő módszereket alkalmazta. Jézus feltámadása után útra kelt Kis-Ázsia felé, és eljutott a mai Örményország területére. Talán az ő munkásságának is köszönhető, hogy ez a távoli, hegyek közé zárt királyság lett a világ első keresztény országa.

Az András cselekedetei című apokrif könyv részletesen beszámol arról, hogyan vitte el Krisztus örömhírét Kurdisztánon keresztül a Fekete-tenger partjáig. A későbbiekben átkelt a tengeren, hogy az akkori idők egyik fontos kulturális központjában, az ókori Görögországba is térítsen. Élete és hittérítői tevékenysége Kr. u. 50. körül Pátra városában ért véget.

 

Halálos vád

Aegeus prokonzul Néró császár helytartója volt. A legendák szerint megbetegedett a felesége, ám Szent András meggyógyította az asszonyt. A helytartó haragját azzal vonta magára, hogy a meggyógyult nő keresztény hitre tért. Aegeus azzal vádolta meg Andrást, hogy le akarja rombolni a régi istenek templomait, és egy babonás szektába csábítja a római császárok alattvalóit.

András akkor sem rémült meg, amikor a prokonzul őt is halállal fenyegette meg. Nem sikerült meggyőznie a császár szolgáját, aki börtönbe küldte és megkínoztatta. A mártírt azonban nem törte meg a szenvedés, és kinyilvánította, hogy hajlandó meghalni a hitéért. A császár ekkor megparancsolta, hogy feszítsék keresztre.

A mártírt X alakúra ácsolt, úgynevezett András-keresztre szegezték fel. A legendák szerint ő maga kérte, hogy ilyen alakú kereszten végezzék ki, mivel úgy vélte, hogy nem méltó ugyanolyan kereszten meghalni, mint Krisztus. András három napig szenvedett, és amikor iszonyatos kínok után meghalt, a környéken csodálatos fény ragyogott fel.

Szent András ereklyéi közül néhányat háromszáz évvel később II. Constantinus császár parancsára Konstantinápolyba szállították. A fejét sokáig a Vatikánban, a Szent Péter bazilikában őrizték, ám VI. Pál pápa 1964-ben a keresztény felekezetek közötti megbékélés jegyében visszaadta a keleti egyháznak.

 

Eleven emlékek

Emléknapjához számos néphagyomány kapcsolódik. A régi magyarok úgy vélték, hogy ilyenkor előre lehet látni a jövőt. A lányok egész nap böjtöltek, és megpróbálták az álmukból megjósolni, hogy ki lesz a férjük.

Moldovában és Gyimesben komoly gondot jelentettek a jószágot megtámadó farkasok. Az ottani magyarok éppen ezért Szent András napján fokhagymát tettek az ajtókra, mert azt remélték, hogy így sikerül megvédeni a juhokat.  Érdekes, hogy ekkor összekötözték az olló két szárát is, mert attól tartottak, hogyha ezt nem teszik meg, akkor a farkasok lecsapnak a jószágra. Figyelték azt is, hogy milyen az időjárás. Ha ugyanis ekkor esik a hó, akkor a következő évben valószínűleg rossz termés várható, és éhezni fog a nép.

Magyarország más részein széles körben elterjedt az a szokás, hogy András napján kezdődik a disznóvágás. A novembert éppen ezért a régi időkben sokszor a disznótor hónapjaként emlegették. A fiatalabb fák törzsét szalmával és tövises ágakkal kötötték körbe, hogy megvédjék a növényevő vadállatok ellen. A gyakori fagyok miatt véget értek a mezőgazdasági munkák, és megkezdődött a különböző szerszámok és eszközök téli karbantartása. A hónap végén gyakran tartottak bálokat.