A nemzeti egység jelképe – a Szent Korona hazatérése

A Parlamentben megtekinthető Szent Korona a világ egyik legrégebbi épségben megmaradt uralkodói fejdísze. A magyarok számára egészen különleges jelentősége van, hiszen az államiságunkat, a nemzet egységét jelképezi. E fontos jelkép meghatározta a hazai államjog fejlődését, hiszen az alaptörvénynek és a jogrendszerünknek is a Szent Korona volt a forrása.

Egyik legszebb ősi hagyományunk szerint Szent István király hazánkat a Szent Korona képében ajánlotta fel Szűz Máriának. Magyar uralkodó évszázadokon keresztül csak az lehetett, akinek a homlokát a Szent Korona ékesítette. Éppen emiatt a koronázási ékszereknek meglehetősen viharos volt a sorsa.

 

A történelem viharában

1944 őszére hazánk nehéz helyzetbe került. Nyilvánvalóvá vált, hogy Németország nem nyerheti meg a háborút, és Hitler valószínűleg magával rántja szövetségeseit, köztük a magyarokat is. Bombázógépek repültek az ország fölé, amelyek lecsaptak nagyvárosainkra, mindenekelőtt Budapestre, kelet felől pedig a szovjetek seregei közeledtek.

Éppen emiatt a Szent Koronára vigyázó koronaőrök megpróbáltak felkészülni egy esetleges vészhelyzetre, arra, hogy az ellenség elől biztonságos helyre menekítsék a koronázási jelképeket. Horthy Miklós kormányzó utasítására Lakatos Géza miniszterelnök megbeszélést folytatott Perényi Zsigmond báróval és Radvánszky Albert báróval. A két koronaőr esküt tett arra, hogy titokban biztonságos helyre helyezik a koronát. 

 

Irány nyugat!

Végül késő éjszaka elásták a budai várban, azonban a koronázási ékszerek csak pár napig maradtak a föld alatt, mert a sikertelen magyar kiugrási kísérlet után a nyilasok ragadták magukhoz a hatalmat. Szálasi parancsára kiásták a nemzeti kincset, majd egy óvóhelyen helyezték el. November elején kezdetét vette a koronázási jelvények kalandos útja. A szovjetek már egész közel jártak a fővároshoz, így onnan ki kellett menteni a koronát.

Először Veszprémben helyezték el, a Nemzeti Bank óvóhelyén, majd felmerült, hogy Pannonhalmára kellene szállítani, hogy ott a Nemzetközi Vöröskereszt védje meg. A koronaőrök azonban hamarosan arról értesültek, hogy akaratuktól eltérően az értékes szállítmány úti célja Kőszeg lesz.

Hiába tiltakoztak, ellenvetéseiknek nem volt foganatja. Németország számára tovább romlott a hadihelyzet, és Magyarországon is egyre nehezebbek voltak a körülmények.

Ekkor merült fel az, hogy a koronát német területre kell vinni. Márciusban feltűnés nélkül osztrák földre szállították. Április 26-án késő éjjel kivették a jogart, az országalmát és a koronát a ládájából, és egy kettévágott katonai benzineshordóban rejtették el őket, amit egy sziklafal tövében elástak. A korona őrei ekkor Zellhofba mentek, ahol beszámoltak mindenről a missziósház vezetőjének.

A prior értesítette az amerikaiakat, akik eljöttek és a koronaőröket, valamint a majdnem üres ládát Augsburgba szállították. Az átmeneti hónapok zűrzavarára jellemző, hogy az elméletileg magyar koronázási ékszereket tartalmazó ládát csak jóval később nyitották ki. Amikor kiderült, hogy a korona nincs benne, felelősségre vonták az őreit, akik elárulták, merre találják meg a hiányzó nemzeti kincseket. A beszámolók szerint sár és iszap került a hordóba, ám az ékszerek megtisztítása során kiderült, hogy azok nem sérültek meg. 

 

Megőrzés Amerikában

A megtalált Szent Koronát egy bank páncélkamrájában őrizték az amerikaiak. 1946 őszén a magyar kormány képviselője megtekintette és igazolta, hogy valóban a Szent Korona az. Közben a Szovjetunió szembekerült a nyugati szövetségesekkel, és sejteni lehetett, hogy a maga képmására akarja kialakítani az elfoglalt kelet-európai országokat.

Éppen ezért mértékadó hazai erők azt kérték Washingtontól, hogy egyelőre ne adja vissza a Szent Koronát, hiszen nem lehetett tudni, hogy a szovjetek mit csinálnának vele. A koronát Európából átszállították az USA-ba és elhelyezték a szuperbiztos Fort Knoxban. Amerika azt az álláspontot képviselte, hogy a korona továbbra is a magyar nemzet tulajdona, és Washington csupán megőrzi, amíg lehetősége adódik a visszaadni. 

Felidézve magunkban a történelem évszázadait, nyilvánvaló, hogy a korona mindig a legnehezebb időszakokban hagyta el a hazai földet. A történészek feltárták kalandokkal, cselszövésekkel és szerencsés megmenekülésekkel teli történetét, eközben kiderült, hogy ez a felbecsülhetetlen jelentőségű ékszer több mint 130 esztendőt töltött külföldön. Összesen tizenegy alkalommal, mindig válságos időszakokban kellett átlépnie a határt.

A múlt század hetvenes éveinek elejére sokat javultak Budapest és Washington kapcsolatai. 1977-ben Jimmy Carter elnök eldöntötte, hogy visszaadja a Szent Koronát, így kerülhetett sor 1978. január 6-án a parlamenti ünnepségre. A koronát elkísérte Budapestre a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor is. Érdekesség, hogy bár Kádár János részt vett a korona hazahozatalának előkészítésében, Washington nem engedte meg neki, hogy jelen legyen az ünnepségen.

A magyar korona azóta is itthon van, és először a Nemzeti Múzeumban lehetett megtekinteni. Milliók keltek zarándokútra, hogy megtekinthessék a nemzeti egységet képviselő, ősi nemzeti kincset. Január 6. ma már a Szent Korona visszaadásának napja.