Jövőnk kincse a víz - február 2. a vizes élőhelyek napja

Magyarország rendkívül gazdag természetes vizekben. Gyönyörű folyóink, tiszta vizű patakjaink, meseszép tavaink vannak, és méltán lehetünk büszkék a Balatonra is. Könnyű volna azt gondolni, hogy mindezek miatt minket nem fenyeget a vízhiány réme. Ha azonban nemcsak saját magunkra gondolunk, hanem törődünk a gyermekeink és az unokáink nemzedékével is, akkor fontos tudnunk, hogy a nagyvilágban történő környezetszennyezés és a klímaváltozás – 20-40 év múlva – igencsak megnehezítheti az ő mindennapjaikat.

Tudatos viselkedéssel, természeti örökségünk megőrzésével azonban sokat tehetünk azért, hogy a minket követő generációknak is jusson elegendő jó minőségű, iható édesvíz. A témával számos nemzetközi megállapodás foglalkozik. Közülük a legérdekesebb a vadvizeket és a vízimadarak élőhelyét védelmező rámszari egyezmény.

 

A leggazdagabb élőhelyek 

Nem sokkal azután, hogy Vereckénél Árpád fejedelem a seregei élén a leendő Magyar Királyság területére lépett, honfoglaló őseink örömmel tapasztalták, hogy új hazájukban milyen gazdag a folyók és a tavak árterületének élővilága. A vizekben nyüzsögtek a legkülönfélébb halak, a mocsarakban, nádasokban, a bokrokon és a fákon pedig ezernyi különféle madár élt. E fajok nagy részét sikerült majdnem ezer éven át megőrizni.

A korábban érintetlen vizes élőhelyek a 19. század végére veszélybe kerültek, és ötven évvel később a pusztulás folyamata elképesztő ütemben felgyorsul. Mivel ez a jelenség nemcsak a hazai vizek élővilágát sújtotta, hanem globális volt, ezért a környezetvédelmi és a vízgazdálkodási szakemberek számos országban megpróbáltak fellépni ellene.

1971 februárjában Iránban, Rámszar városában tartottak egy nemzetközi megbeszélést. Ekkor fogalmazták meg azt a határozatot, amelyik rámszari egyezmény néven került bele a környezetvédelem krónikájába. Összeállították a nemzetközi fontosságú vadvizek jegyzékét is.

Mivel egyre több ország csatlakozott az egyezményhez, így ezen a listán több mint 1900 helyszín felsorolását találjuk. Lenyűgözően nagy a védett területek nagysága is: 1 900 000 kilométer. A magyar környezetvédők is hamar felismerték, mennyire fontos a természetes vizes területek és lápok megőrzése.

Magyarország 1979-ben csatlakozott a nemzetközi erőfeszítésekhez. Elsőként a Balaton került az egyezmény hatálya alá. Azóta egyre több értékes vadvizes területet tettünk fel a listára. A környezettudatos honfitársaink több mint 2600 négyzetkilométeren óvják és védelmezik a vizes élőhelyeket.

Ezeken olyan állatfajok élnek, mint a nagy kócsag, a nyári lúd, a nagy lilik, a pajzsos cankó, a nagy goda, a tőkésréce és a vetési lúd. A Balaton mellett rámszari terület lett a Baradla-barlangrendszer, a Biharugrai-halastavak, a Felső-Tisza, a Fertő tó, a Hortobágy vagy éppen a Velencei-tó. 

 

Tanulni és tanítani

Hazánk aktív szerepet játszott a vizes élőhelyek megoltalmazásában. Sokat tanultunk külföldi partnereinktől, és a magyar tapasztalatokat örömmel megosztottuk az országhatárokon kívülről érkező barátainkkal. 

Két cikluson keresztül magyar volt az egyezmény döntéseinek végrehajtásáért felelő állandó bizottság elnöke. A neves szakemberek a munkájuk során felhívták a világ közvéleményének figyelmét arra, hogy a vizes élőhelyek nem csupán az ott őshonos növényeknek, állatoknak és nem is csak a vízből élő embereknek fontosak, hanem befolyásolhatják egy-egy országrész teljes lakosságának az életét.

A legtöbb vizes élőhely ugyanis a benne rejlő édesvízkincs miatt egy adott ország legfontosabb ivóvízbázisa. Ha az ilyen területek beszennyeződnek, rövid időn belül veszélybe kerülhet sok millió ember élete. Ivóvíz nélkül nem létezhetnek korszerű nagyvárosok, és a kis kutak vagy források elapadása az apró falvak megmaradását is lehetetlenné teszi. Sok helyen már most is jelentkezik ez a probléma.

Afrikából és Ázsiából fenyegető híreket hallunk. Az országok hatalmas gátakat építve zárják el az ivóvíztől a vetélytársaikat. A víz nélkül maradt államok felháborodva reagálnak, és azok a folyók, amelyek évszázadokon át összekötötték egymással a népeket, hirtelen a háborús fenyegetés gócpontjaivá váltak.

Elég arra gondolnunk, ami a Nílussal történt az elmúlt évek során. A stratégiai elemzők egyre komolyabban számolnak annak a lehetőségével, hogy az édesvíz miatt a közeljövőben háborúk robbanhatnak ki a forróbb éghajlatú övezetek államai között. 

Ilyen veszélyek minket nem fenyegetnek. Kevés olyan hely van a világon, ahol ilyen sok jó minőségű édesvíz akadna, mint a Kárpát-medencében. Ezek megőrzése fontos feladat számunkra, de a természeti és kulturális örökséget tőlünk átvevő új nemzedékeknek is.

Érdemes ellátogatni a magyar rámszari területekre. Gemencben egy lenyűgöző ártéri erdő vár ránk, és egy cseppnyi szerencsével gémet vagy fekete gólyát is láthatunk.

A közös kirándulás nagyszerű lehetőség arra, hogy távol a városoktól megértessük a gyermekeinkkel, miért annyira fontos dolog a magyar tájak szépségének és egészségességének megőrzése.