A szép hercegnő megmentője – egy valószínűtlen hős

Harminchat év nagy idő egy ember életében, még akkor is, ha egy kitalált, rajzolt karakterről van is szó. A jókedvű – és a neve alapján olasz származású – Mario eredetileg vízvezeték-szerelő volt, mielőtt világhírűvé válva át nem nyergelt a gaz ellenfelek legyőzésére és egy szépséges hercegnő megmentésére.

Pályafutása hajnalán kezdődött el az a mind a mai napig tartó, hol elcsituló, hol pedig fellobbanó vita arról, hogy a számítógépes játékok – és a mai korszerű eszközökön, például az okostelefonon található változataik – milyen hatással vannak a játékosokra, mindenekelőtt a gyerekekre és a tizenévesekre. Ma már tudósok is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és rég felnőtt az a nemzedék, amelyik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején volt tizenéves, így van kit megvizsgálni, ha kíváncsiak vagyunk a különféle játékok hatására.

 

Egyszerű, de nagyszerű

A múlt század nyolcvanas éveinek derekán a világ gazdagabb országaiban már sok család otthonában volt asztali számítógép és játékkonzol. Az ezekre készült játékok meghódították Amerikát, Japánt, Nyugat-Európát, és hozzánk is eljutottak. A különféle szülői és nevelői szervezetek részéről már az első pillanattól kezdve nagy ellenszenv fogadta őket. Ebben szerepet játszott, hogy az első gépeket a kocsmákban, a pályaudvarokon, a szórakozóhelyeken a régi, rosszhírű nyerőgépek, a félkarú rablók vagy a bárok előszobájában a flipperek mellé állították, így egyből bűnös dolognak tűntek.

Az sem javított a megítélésükön, hogy a korai játékok az akkoriban népszerű szuperhősök világából merítettek. A pedagógiai szakértők gyorsan elkönyvelték, hogy az ilyen szórakozási forma ugyanolyan káros, mint amikor a gyerekek pattogatott kukoricát rágcsálva, a tévé előtt ülve órákon át bámulják az egymást követő bugyuta, harsány és durva rajzfilmeket.

Mindezekre azonban gyorsan rácáfolt egy jó kedélyű, kissé duci, kék munkásruhát és piros sapkát viselő hős, Mario színre lépése. Még csak nem is hasonlított a többi szuperhősre vagy a lövöldözős játékok félelmetes karaktereire. Az eltelt három évtized során fiatalok több nemzedéke nőtt fel vele, és Mario az egyik legismertebb és legnépszerűbb kitalált figura lett.

 

Kezdődik a kaland

Mijamoto Sigeru japán játéktervezőnek egy olyan világot sikerült létrehoznia, amelynek szereplői kitörtek a kis konzolok korlátjai közül, meghódították a magazinok címlapját, a tévé képernyőjét, felbukkantak reklámokban, az interneten, a boltok kirakataiban, de a legnagyobb sportrendezvényeken, világsztárok pólóján is találkozhatunk velük. Bár Mariót Japánban találták ki, mégis igazi világpolgár.

Először 1981-ben futhattunk össze vele, ha leültünk játszani a Donkey Kong videójátékkal. Négy évvel később a Nintendo cég a saját játékkonzoljára, a NES-re jelentette meg a Super Mario Bros. játékot, vagyis a Szuper Mario Fivéreket. A szokatlan produkció nagyon tetszett mindenkinek. Több mint negyvenmillió példányt értékesítettek belőle. Ezt követően kezdődött Mario mind a mai napig tartó diadalútja.

 

A játék ezer arca

A Nintendo 2015-ben ünnepelte az alapjáték megjelenésének harmincadik évfordulóját. Ezt felhasználták arra, hogy a legkülönfélébb platformokra is kihozzák az évtizedek során megjelent játékokat vagy azok frissített változatait. Sok felnőttnek semmit sem mondanak az olyan nevek, mint a Wii U, a 3DS, ám a játékok kedvelői tudják, hogy ezek a furcsa rövidítések milyen apróbb vagy nagyobb masinákat jelentenek. Nincs szükség ugyanis drága számítógépre ahhoz, hogy átélhessük Marióék kalandjait. 

Ami a gyerekek számára kellemes, az kihívta a pedagógusok és a nevelők haragját. A tévét a gyerek nem tudta magával vinni az iskolába, így a rajzfilmek nem fenyegették az órák nyugalmát és az oktatás menetét. Az apró platformok azonban zsebben is elfértek, és egyes tanulók nemcsak a buszon és a villamoson, de az órák – és a pad – alatt is a kis gépüket nyüstölték.

Az ilyenfajta játékok fölött már sokszor megkongatták a lélekharangot, legutóbb például az okostelefonok elterjedésekor. Ezekre a készülékekre ugyanis sok ezerféle – gyakran ingyenes – játékot lehet letölteni. (Hogy az ilyen játékok és a letöltésük milyen veszélyekkel jár, arra egy későbbi cikkünkben visszatérünk.) A Nintendo és a hozzá hasonló játékipari óriások nem örültek ennek, ám aggodalmuk elsietettnek bizonyult. Mario és társai a mai napig megállják a helyüket, ráadásul továbbra is szép bevételt biztosítanak a gyártóiknak.

 

Napjaink sztárja

Mijamoto Sigeru büszkén vallja, hogy bár számtalan játékfigurát teremtett meg, mind közül Mario a kedvence. Az egymást követő játékokat és a bajszos kis ember karakterét elhalmozták díjakkal és elismerésekkel. 1999-ben kiderült róla, hogy Amerikában a gyerekek Miki egérnél is jobban ismerik. Ő volt az első olyan elektronikus játékkarakter, akiről szobrot készítettek Hollywoodban, a viaszfigurák múzeumában.

A testvérével együtt vezeti a népszerűségi listákat, és azt tartják róla, hogy a legvalószínűtlenebb hősök közé tartozik. Mára a popkultúra sztárja lett. A gyerekek könyvekben és képregényekben is olvashatnak a kalandjairól. Az internet tele van a Mario játékok hőseit és hősnőit ábrázoló rajzokkal és festményekkel. Zaragozában utcát neveztek el a Mario fivérekről, és a karakterek bekerültek a Guinness Rekordok könyvébe is. A rajongók világszerte öt éve ünneplik meg Mario napját. Azért március 10-ét választották, mert az a rövidítés, hogy MAR.10, nagyon hasonlít a MARIO szóra.

A jókedvű testvérek világa itthon is nagyon népszerű. Érdekes, hogy mostanában már nem annyira a gyerekek, hanem azok a felnőttek játsszák, akik az elmúlt harminc év során ismerkedtek meg vele, és azóta is Mario barátai maradtak.