2017-05-26
Csengő szól az iskolában – Köszöntjük a pedagógusokat
Június eleje fontos időszak minden család életében. Lassan véget ér az iskola, és kezdődik a nyári szünet. Miközben a vakáció szó egyre több betűje kerül fel a táblára, szép hagyomány, hogy ilyenkor országszerte megemlékezünk a pedagógusok önfeláldozó, fáradságos munkájáról.
Közvetlen lakókörnyezetünkben számos, fővárosszerte, sőt országosan is elismert, jó hírű oktatási intézmény működik. Diákjaink évről évre szépen szerepelnek a tanulmányi versenyeken. Olyan pedagógusoknak köszönhetik nagyszerű eredményeiket, akik nem csupán egy adott tantárgy anyagát tanítják meg nekik, de erkölcsi nevelést is nyújtanak, és példaképül szolgálnak a diákok számára.
Ünnep az egész világon
Magyarországon szép szokás, hogy a nyár legelején felköszöntjük tanárainkat. Az óvodások ugyanúgy virággal a kezükben indulnak el, mint az általános és a középiskolások. Pedagógusnapon a főiskolai és az egyetemi tanárok is meghatódott örömmel veszik, ha tanítványaik egy szál rózsával vagy szegfűvel járulnak eléjük. Hazánkban először 1952. június 7-én emlékeztek meg a tanárokról. A hagyomány azóta is elevenen él, és június első vasárnapján évtizedeken át ilyenkor adták át az elismerés különböző formáit hazánk legkiválóbb pedagógusainak. Több mint négy évtizeddel az első magyar pedagógusnap után, 1996-ban az UNESCO fogadott el határozatot a tanárok jogairól.
Gyönyörű emlékek
Visszanézve saját iskolás éveinkre, jól emlékszünk egy-egy barátságos mosolyra, csillogó szempárra. Tanáraink között az általános iskolában, majd később is mindig akadt egy-egy kimagasló személyiség, olyan csodálatos pedagógus, akinek bölcs tanácsait még jóval később, immár az élet iskolájában tanulva is megfogadhattuk. Rájuk is gondolunk, amikor gyermekeink kezét megfogva mi is elsétálunk az iskola kapuja felé, hogy találkozzunk azokkal, akikre nap mint nap rábízzuk a következő nemzedék elméjének pallérozását.
Közös jövőnket építik
Nehéz és felelősségteljes munkát végeznek. Erőfeszítéseik gyümölcse nem máról holnapra érik be. A tanárok olyanok, mint azok a kertészek, akik fát ültetnek: hosszú évek is beletelnek, míg a karcsú csemete törzse megerősödik, és hatalmas lombkoronát tart az árnyékában megpihenők feje fölé. Akik a fa tövében menedéket találnak, és megkóstolják érett gyümölcsét, sokszor nem gondolnak arra, akinek az egészet köszönhetik, aki annak idején elültette, ápolta és gondozta a kis csemetét, épp úgy, ahogy a pedagógusok teszik gyermekeinkkel.
Két nagyszerű pedagógus
Szeretnénk megragadni ezt az alkalmat arra, hogy bemutassunk két kiemelkedő, nagy szeretetnek örvendő tanárt a Hegyvidékről. Nehéz dolgunk volt, amikor kiválasztottuk őket, hiszen a XII. kerület iskoláiban sok remek pedagógus áll gyermekeink mellett. A Hegyvidéki történetek rovatunkban Mihalekné Kádár Magdolnával és Komáromi Máriával beszélgettünk. Ismerje meg ön is őket .