Rózsák jelzik érkezését – pünkösdi hagyományaink

A pünkösdöt a keresztény kultúrkörben világszerte megünneplik. A katolikus liturgiában a húsvét beteljesedésének ünnepe. A mozgó ünnepek közé tartozik, így pontos időpontja a húsvét utáni ötvenedik nap, ami május 10. és június 13. közé eshet. Az Újszövetségben olvashatjuk, hogyan szállt alá a Szentlélek Krisztus tanítványaira. Az apostolok a lelkesítő, megvilágosító, szeretetet sugárzó kegyelem hatására képessé váltak Jézus missziós parancsának teljesítésére. Sokan az egyház születésnapjának tartják a legelső pünkösdöt. Hamarosan ugyanis megalakult a jeruzsálemi ősegyház, a világ első keresztény gyülekezete.

 

Ősi hagyományok

 

A tudósok a pünkösdöt egy ószövetségi zsidó ünnepre, a törvényadás emléknapjára, és az új kenyér ünnepére vezetik vissza. Jézus korára már új tartalommal gazdagodott a hagyományos ünnepség. A keresztények már az első időktől kezdve a húsvéthoz kötötten ünnepelték meg, mégpedig a keleti és a nyugati egyházban egyaránt. Az új vallás elterjedésében jelentős szerep jutott a görögöknek. A húsvét és a karácsony mellett a harmadik legfontosabb keresztény ünnepnek számító pünkösd neve a görög ötven, vagyis pentékoszté szóból származik. A magyar pünkösd szó a görög elnevezésre vezethető vissza. Kr.u. 305-ben a püspöki szinódus rendeletet fogadott el arról, hogy a keresztényeknek meg kell ünnepelniük a Szentlélek eljövetelét. 

 

Hazai hagyományok

 

A kereszténység megerősödésével hazánkban is fontos vallásos ünnep lett a pünkösd. Szép szokás volt májusfa állításával megemlékezni a természet felébredéséről, a megújulásról, amit aztán a falvak egy részében pünkösdkor szedtek le. A közösségi összetartozás erejét mutatja, hogy egy-egy falu gyakran állított közös májusfát. Amikor ezt lebontották vagy kidöntötték, mindenki együtt ünnepelt és táncolt.

 

Népszerűek voltak az ilyenkor tartott búcsúk és zarándoklatok. A 15. századtól kezdve már írásos emlékek számolnak be arról, hogy milyen sokan keltek útra a csíksomlyói Mária kegyhely felé. Ez a szép hagyomány mind a mai napig él. A csíksomlyói búcsú napjainkban a nagyvilág magyarságának egyik legszebb, elemi erejű találkozója.

 

Ki a legény a gáton?

 

Őseink a május hónapot pünkösd havának is hívták. Mivel a falvakban ez az ünnepség ezer szállal kapcsolódott a tavasz újjászületéséhez, és így a szerelem fellángolásához, nem csoda, hogy a fiatalok mindent megtettek azért, hogy kitűnjenek a társaik közül. A lányok a legszebb ruhájukat vették fel, a legények pedig különféle ügyességi versenyeket szerveztek, hogy megmutassák, ők a legerősebbek, a leggyorsabbak, a legtalpraesettebbek.

Jókedvű vetélkedéstől volt hangos az egész falu. Némelyik versenyszámmal, például a tuskócipeléssel, a bothúzással a fiúk az erejüket bizonyították, a bikahajszával a bátorságukat, míg a lóversennyel, a kakaslövéssel és a karikadobálással az ügyességüket. 

 

Ekkor került sor a pünkösdi király megválasztására. A szerencsés új uralkodó többnyire a nemzedéke legrokonszenvesebb, népszerű tagja volt. A jóképű, erős és talpraesett legényt nagy örömmel várták a faluban tartott összes lakodalomba, ünnepségre, a különféle mulatságokra. Ráadásul pedig nem kellett fizetnie a kocsmában elfogyasztott borért. Italozásának árát a legények közössége egyenlítette ki. A pünkösdi király a többi fiatal vezetőjének számított. Voltak vidékek, ahol a kiválasztott egy hétig, míg más helyeken egy teljes esztendőn át élvezhette a kiváltságait.

 

Fejedelmi pár

 

A pünkösdi király persze magányos volna, ha nem lenne mellette királyné. Sok helyen elterjedt az a szokás, hogy négy gyönyörű, de már idősebb lány körbeviszi az egész településen ötödik társukat. A kiválasztott hajadon nem csak mindenkinél gyönyörűbb, de fiatalabb is. Látogatásuk szerencsét hoz. Énekszóval vonulnak végig a falun, és a családok nagy örömmel fogadják őket. A királynő kezében pünkösdi rózsát tart, és a házakban rózsaszirommal hinti meg a helybelieket.

 

A pünkösdi királynéjárásban résztvevő lányok közé bekerülni igen nagy megtiszteltetés volt. Az ilyen fiatal nőknek nem kellett attól tartaniuk, hogy pártában maradnak. Mindig a falu legszebb leányai közül kerültek ki. Énekeikről azt gondolták, hogy termékenyebbé teszi a közösség jószágait. A körbesétáló leányok helyesen tették, ha vittek magukkal egy jókora tarisznyát vagy zsákot. A hagyományoknak megfelelően ugyanis minden háztartásban kisebb ajándékokkal lepték meg őket.

 

A hagyományok egy része jótékonysági célokat szolgált. A pünkösdi király és a királynő a fiatalok és a gyermekek társaságában közösen is bejárta a falut. Az egész közösség együtt ünnepelt, mindenki jókedvűen várta az énekelve, táncolva érkező ifjúságot. Az így összegyűjtött adományokat gyakran valamilyen jótékony célra ajánlották fel.