Ősi idők hűs itala, augusztus 6. a sör világnapja - Figyelem, 18 éven felülieknek szóló tartalom!

Négy jó barát 2007-ben beült sörözni San Franciscóban egy kocsmába. Aaron Araki, Richard Hernandez, Jesse Avshalomov és Evan Hamilton némi ital elfogyasztása után rádöbbent arra, hogy a naptárból hiányzik a sör emléknapja. Úgy döntöttek, hogy a lehető leggyorsabban korrigálni kell ezt a mulasztást, és létrehozták a nemzetközi sörnapot.

A kezdeményezésük óriási népszerűségre tett szert. Sörfőzdék, éttermek, bárok és kocsmák csatlakoztak a négy férfihoz. A részvételhez nincs szükség különösebb előkészületekre: elég, ha ezen a napon meghívjuk a barátainkat, és egy pohár jó sör mellett leülünk az asztalhoz. Az első öt esztendőben az ünnepségre és a megemlékezésekre minden alkalommal augusztus 5-én került sor. Néhány „józanabbul gondolkodó” azonban felvetette, hogy ez nem jó megoldás, mivel ha augusztus 5. hétköznapra esik, akkor nagyon sokan a munkájuk miatt nem nézhetnek a pohár fenekére.

A sör szerelmesei gyorsan rájöttek a megoldásra. A világnapot azóta minden évben augusztus első péntekén tartják, ami után hétvége jön, így nem okoz különösebb gondot, ha valaki az ünnep szellemiségének engedve a kelleténél kicsit többet ivott.

A sör világnapja ma már nem csupán amerikai ünnep. A szervezők és a kezdeményezők azt javasolják, hogy a kedvenc hazai sörök mellett mindenki kóstoljon bele más nemzetek italaiba is, mert akkor gyorsan és egyszerűen kitágul a horizontja, és igazi világpolgárnak érezheti magát.
 

A boltok vagy a szaküzletek polcain, és a vendéglátóhelyeken a legkülönfélébb készítésű, ízesítésű és erősségű nedűk sorakoznak. A gyártók felfedezték, hogy a társadalom különféle csoportjainak a sörrel kapcsolatban is eltérők az igényeik.

Napjainkban jól megcélzott kampányokkal próbálják meg elérni egy-egy új termék lehetséges fogyasztóit. Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki gyümölcsös ízesítésű sört vásárolhasson. Az italnak akkor sem kell szégyenkeznie, ha a fogyasztás mennyisége alapján állítjuk sorba a különféle nedűket: a 21. század harmadik évtizedében az emberiség csupán vízből és teából iszik többet.

 

Régi jó barátunk

A tudósok között rengeteg vita folyik arról, mi is tekinthető az emberi civilizáció első biztos jelének. A városfalak felépítése? A csatornák ásása? A piramisok? Vagy az, hogy valahol már készítettek sört?

Az biztos, hogy a gyűjtögető, vadászó ősember még nem ihatott ebből a nedűből. A sörgyártásnak ugyanis a letelepedés és a növénytermesztés volt az előfeltétele. Elképzelhető, hogy a gyártási technológiára egymástól függetlenül jöttek rá a legősibb civilizációk. Legelőször talán 9000 évvel ezelőtt Kínában főztek sört. Ezt az italt mézzel, szőlővel és galagonyával ízesítették. Kétezer évvel később már egész Egyiptom a „sör lázában égett”. Árpakenyérből készítették és datolyával ízesítették. Annyira tápláló volt, hogy teljesen jogosan tekintették „folyékony kenyérnek”.

A nagy civilizációs központokból a katonák és a kereskedők messzi földre eljuttatták az új találmányt. A régi korokban ugyanazokkal a nehézségekkel szembesültek, mint mostanában. Gondot jelentett, hogy mennyit is lehet káros következmények nélkül fogyasztani belőle, de az is, hogy egyes lelkiismeretlen kocsmárosok már 4000 évvel ezelőtt is hígították az italt. A vásárlóknak ez persze nem tetszett, a felháborodásukat pedig gyakran az öklükkel fejezték ki. Az erőszak miatt az állam kénytelen volt beavatkozni.

A sör a legelső olyan civilizált ital, amelynek a minőségét a szakhatóságok szabályozták: az idevonatkozó törvényt Hammurapi babiloni uralkodó törvényoszlopán olvashatjuk el. Ahol gabonát termeltek az emberek, ott sört is főztek belőle, a ma ismert áttetsző és tiszta fényű ital azonban Európában született meg.

 

Papok és fejedelmek

Az ókor birodalmainak hadseregei igen nagy sörfogyasztóknak bizonyultak, de a germán törzsek harcosai is odavoltak érte. Az európai hagyományok kétezer év óta töretlenül tartanak. A Római Birodalom bukása az élet szinte minden területén visszaesést okozott, az árpából készült sörök azonban megőrizték a népszerűségüket. Az egyház Európában nagyon sokat tett a civilizáció megőrzéséért. Ezzel együtt a kolostorokban a szerzetesek kifejlesztették a mai sörök elődjét.

Valószínűleg ők terjesztették el a komló használatát. A középkorban az ital népszerűsége sok helyen meghaladta a borét. Mindenekelőtt északon ittak belőle komoly mennyiséget, mivel ott az elegendő napfény hiánya miatt nem tudtak szőlőt és így bort termelni. A 16. században már mindenütt és mindenki gyártott sört. A jobbágyoké meglehetősen rossz minőségű volt, míg a városokban szigorúan szabályozott, messze földön híres italokat készítettek. A serfőző céh mesterei olyan tekintélyes úriemberekké váltak, akiknek a várost irányító tanácsban is helyet biztosítottak.

A sört a legegészségesebb alkoholos italok egyikének tartják. Sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Ugyanakkor nem szabad túl sokat fogyasztani belőle, mert a májat ugyanúgy károsíthatja, mint az idegrendszert.

A készítésének hazánkban is szép hagyományai vannak. A magyar szerzetesek, például a ciszterci barátok már a 18. század eleje óta főzik a sört. A nemzetközi sörnapon felköszönthetjük barátainkat, és megemlékezhetünk azokról az ősi, kínai, egyiptomi, babiloni, germán és római szakemberekről, akik évezredekkel ezelőtt a maguk áldásos munkájával hozzájárultak ahhoz, hogy az augusztusi hőségben ne maradjunk szomjasok.

A cikk tartalma kizárólag a mértékletes és felelős alkoholfogyasztás mellett szól!