Ne habozzunk tovább! – A halogatásellenesség világnapja

Petőfi Sándor írta le, hogy milyen komoly gondot jelent a halogatás, amikor megírta Pató Pál úr című versét. A jelenség olyan komoly volt, hogy az 1848-as forradalom küszöbén megnehezítette Magyarország fejlődését. Bár Pató Pál egy létező történelmi személyiség – Esztergom vármegye alszolgabírája – volt, Petőfi nem őt akarta kigúnyolni, hanem egy jelenségre hívta fel a kortársai figyelmét.

Hazánkban akkor igen jelentős erő és politikai tényező lehetett volna a nagyszámú középnemes. Válhatott volna belőlük a haladás, a nyelvi, a kulturális és a gazdasági megújulás motorja, ám nem ez történt. Hasonlóan Pató Pál úrhoz, megrekedtek a hétköznapokban, nem jutottak ötről a hatra, és az életüket eredménytelenül, semmittevéssel pazarolták el.

Mára átalakult a világ, ám a halogatás az emberi lélekben gyökeredzik, ezért mind a mai napig itt él velünk és ugyanolyan kellemetlenségeket okoz, mint Petőfi kortársainak. 

 

Megéri változtatni

Jobbá tehetjük mindennapjainkat, sikeresebbek lehetünk a munkahelyünkön és a megítélésünk is javulhat, ha kizárjuk az életünkből a halogatást. Ez a jelenség nem betegség és nem is személyiségzavar, hiszen előfordulhat, hogy valamit jó okkal halogatunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mindez visszatérő viselkedéssé válik. A szakemberek prokrasztináció néven jelölik azt, amikor valaki annak dacára sem tud végrehajtani egy feladatot, hogy tudja, emiatt nehézségei támadnak, retorzióra számíthat vagy éppen csúnyán kiszúr magával. 

A halogatás széles körben elterjedt. Alaposabban megvizsgálva szembetűnő, hogy bizonyos korosztályokat jobban sújt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyugdíjasok vagy a kisgyerekek ne szenvednének miatta, ám az ő életmódjuk olyan, hogy nem nagyon tűnik fel, ha valamivel várnak egy kicsit.

Egész más a helyzet a középiskolásokkal és az egyetemistákkal. Őket különösen komolyan érintik a halogatás következményei. Ha valaki hajlamos a halogatásra, az egyetemistaként pórul járhat. Szinte mindenkinek akad az ismeretségi körében olyan jóravaló és tehetséges fiatal, aki a halogatás miatt veszített évet vagy éppen súlyosabb esetben emiatt maradt le a diplomájáról. 

Ez a jelenség persze nem csak a fiatalokat és a tanulókat sújtja. A munka világában azonban csekélyebb a lehetőség a halogatásra, mert a főnökök sok esetben nem teszik lehetővé az ilyesmit. Ugyanakkor itt is igaz, hogy minél nagyobb az önállóság, annál nagyobb a prokrasztináció veszélye.

 

A félelem legyőzése 

Ha rádöbbenünk arra, hogy mi is a halogatók közé tartozunk, nem kell megijednünk, de elkeserednünk sem. Jó néhány egyszerű módszer van arra, hogy újra az időnk urai lehessünk.

Első lépésként vizsgáljuk meg magunkat külső megfigyelőként. Nézzük meg, milyen kifogásokkal halasztjuk az igazán fontos dolgok elvégzését. Közben mit érzünk? Fellép-e utána szorongás vagy lelkiismeret-furdalás? A halogatás valódi oka szinte sosem a lustaság. Előfordulhat, hogy valaki megijed a feladattól és így akarja elkerülni a kudarcot. Mások egyszerűen kellemetlennek találják azt, amit meg kell csinálniuk, ezért húzódoznak tőle. Van, aki nem akar dönteni és persze olyan is, aki egyszerűen csak rendetlen.

Ha sikerült beazonosítanunk a halogatás okát, akkor megkísérelhetünk fellépni ellene. Sokat segít, ha készítünk egy listát a ránk váró feladatokról, és ezt mindig szemmel tartjuk. Egy nagy munkát osszunk fel sok kis lépésre, és ha túl vagyunk egyen, azt húzzuk ki a listából. Szorongás helyett így sok egymást követő sikerélményben lehet részünk.

Segít az időzítés is. Ha tudjuk, hogy valamit mikor akarunk elvégezni, akkor nagyobb az esélye annak, hogy tényleg nekiállunk. A lényeg az, hogy határozzuk meg a céljainkat.

Olyan dolgokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek örömet szereznek, és az elvégzésük után nemcsak nekünk lesz pozitív véleményünk magunkról, de a környezetünknek is rólunk. Mindezek a módszerek a későbbiekben is nagyon hasznosak lehetnek például a tanulás, a továbbképzés során, vagy amikor egy új munkahelyen ismerkedünk meg az ottani dolgokkal.

 

Szorongás és frusztráció 

A pszichológusok között komoly vita folyik arról, hogy mi váltja ki a dolgok elodázását, a bizonytalankodást, azt, hogy egy szükséges lépés megtétele helyett lemondunk az aktív cselekvésről. Azért is lenne fontos megismerni a halogatás mozgatórugóit, mert sokan szenvednek tőle. Az ilyen viselkedés szorongáshoz vezet, frusztrációt okoz és még stresszesebbé teszi az életünket.

Rövid távon lelkiismeret-furdalással kínozza a halogatót, hosszabb távon pedig testi megbetegedéseket is okozhat. A leküzdésében a legfontosabb lépés az, hogy felismerjük, mi magunk is hajlamosak vagyunk a halogatásra. Ebben segíthet szeptember 6.
 

Ezen a nem hivatalos emléknapon világszerte programokat szerveznek és felvilágosítják az embereket arról, miért fontos szembeszállni azzal a késztetéssel, ami már Pató Pál úr életét is megnehezítette. Ez a nap jó alkalom arra, hogy tükörbe nézzünk, megvizsgáljuk saját magunk viselkedését, illetve a környezetünkben élőkét. Ha felfedezzük, hogy hajlamosak vagyunk a halogatásra, és ennek következményei miatt gyakran stresszelünk, szorongunk, akkor a hozzánk hasonlók támogatását és együttérzését élvezve elindulhatunk a kivezető úton. 

Persze nagyon fontos, hogy az első lépés megtételét ne halasszuk holnapra!