2021-10-02
Kis szárnyas barátaink – október 2. az európai madármegfigyelő nap
A természet szépsége nyilvánvalóvá válik, ha felnézünk az égre, vagy ha a kertünk bokrain, esetleg a fák lombkoronájában fészkelő, dalra fakadó madarak felé fordulunk. Közel harminc éve október elején tartják a világon a madármegfigyelő napokat. Ha szép lesz az idő, érdemes sétálnunk egyet a kerületben, és megnézni, útközben melyik apró szárnyas barátunkkal találkozunk.
A madarak évezredek óta fontos szerepet játszanak a népek és a nemzetek hagyományaiban, mitológiáiban. Petőfi Sándor a börtönéből kiszabadult sashoz hasonlította a lelkét, amikor szerette volna kifejezésre juttatni lángoló szabadságvágyát. A békegalamb is a legősibb szimbólumok közé tartozik. A Biblia szerint a madarak voltak az új remény hírnökei, amikor az özönvíz után Noé bárkájának utasai tőlük tudták meg, hogy lezárult a sötétség korszaka, és egy szebb jövő vár az egész emberiségre.
A madarak mindenhová elkísértek minket. A tárnák mélyén ők figyelmeztették a bányászokat, ha mérgező gázok miatt veszélybe került az életük. Manapság is érdemes odafigyelni e kis jószágokra, mivel gyakran éppen ők adják le először a riasztás jeleit, ha egy-egy régióban vagy földrészen felborult a természet egyensúlya.
Ha egy térségből eltűnnek a madarak vagy drámaian lecsökken a számuk, az mindig intő jel. Jelzi, hogy valami nincs rendben, oda kell figyelni, hogy a szakemberekkel összefogva közös erővel, a lehető leghamarabb elháríthassuk a bajt.
Szárnyas barátaink a boldogság, a kiegyensúlyozottság és a harmónia üzenetét is elhozzák nekünk. Csodálatos dolog egy napfényes délutánon kiülni az udvarra vagy az erkélyre, és a rigók, valamint több más, Magyarországon őshonos madár énekében gyönyörködni. Erre október 2-a különösen alkalmas lehet, az idén ugyanis ekkor tartják az európai madármegfigyelő napot.
Szakemberek összefogása
1922-ben Cambridge-ben azért gyűltek össze a világ legjobb ornitológusai, hogy létrehozzanak egy olyan új szervezetet, amelyik földünk minden részén védi és tanulmányozza az élővilágot, azon belül a madarakat. Az alapító atyák, T. Gilbert Pearson és Jean Theodore Delacour gondoskodni szerettek volna arról, hogy a lehető legtöbb országban oltalmazzák a szárnyas élőlényeket és az élőhelyeiket. Ez a nemzetközi tanács a második világháborúig végezte áldásos tevékenységeit. Utána hosszú szünet következett, ám az ornitológusok ez idő alatt sem tétlenkedtek.
Komoly kutatómunka folyt, amelynek révén ma már sokkal többet tudunk a távoli világrészek, illetve a közvetlen környezetünk madarairól, mint korábban. A szervezet 1983-ban született újjá. Hamarosan csatlakozott hozzá a kiváló hazai szakembereket tömörítő, 1974 óta működő Magyar Madártani Egyesület is. A BirdLife International hazai tagszervezete megújult névvel éppen nálunk, a Hegyvidéken működik. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület központja a XII. kerületben, a Jókai-kertben található.
Nagy és nemes feladat
A madármegfigyelő napokhoz kapcsolódó ismeretterjesztő rendezvénysorozatokat először 1992-ben tartottak földrészünkön. A szervezők arra törekedtek, hogy a lehető legtöbb ember megismerje, miért annyira fontos a madarak védelme. A programokat úgy időzítik, hogy Európában a madarak őszi vonulásának időszakára essen. Ilyenkor érdemes kiállni a kert végébe vagy az erkélyre, némi szerencsével és türelemmel ugyanis megpillanthatjuk a V alakba rendeződött, dél felé tartó, néha hangosan gágogó vagy hápogó égi vándorokat.
1993-ban már nyilvánvaló volt, hogy a régi módszereket nem érdemes tovább folytatni, hanem a környezetvédők erőfeszítéseit összhangba kell hozni az új korszak elvárásaival és lehetőségeivel. A nemzetközi tanács – hasonlóan a világ élvonalába tartozó magyar szervezethez – megújult, és felvette a ma is használt BirdLife International nevet.
Gyors és örvendetes fejlődésnek indult. A szakemberek szerte a nagyvilágban több mint száz partnerszervezetbe tömörülve kutatják a madarakat, és azért dolgoznak, hogy megőrizzük a biodiverzitást, gondoskodjunk a sérülékeny ökológiai rendszerek megmaradásáról.
A madárbarát Magyarországért!
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a hazai ornitológia legjelentősebb társadalmi szervezete. Hogy idehaza a szakemberek mennyire fontosnak tartják a madárvédelmet, jól mutatja, hogy a Költő utcai szervezetnek több mint nyolcezer tagja van. A kutatók több mint száz éve küzdenek azért, hogy az emberek megismerjék a természet értékeit és a természetvédelem nagy feladatait, célkitűzéseit.
Szervezett formában, szélesebb tömegek bevonásával először mindezzel 1928-ban foglalkozott a Magyar Ornitológusok Szövetsége. Hasonlóan Pearson és Delacour nemzetközi tanácsához, ez a közösség is csak a második világháborúig működhetett.
1974-ben azonban létrejött az új hazai közösség, a Magyar Madártani Egyesület. A hazai madarak megfigyelése és védelme népszerű és hálás téma. Az évtizedek során sorra alakultak a lakosztályok és a helyi csoportok. Ezek száma ma már meghaladja a harmincat.
Több díjat is és emlékérmet is alapítottak, amelyeket olyan emberek vagy szervezetek kaphatnak meg, akik odaadóan és nagy erőfeszítéssel dolgoztak a környezettudatosság elterjesztéséért, valamint a fiatalok szemléletének alakításáért.
Az európai madármegfigyelő napon, ha úgy döntünk, hogy sétálunk is egy jót, akkor kerületünk erdeiben – kis szerencsével – láthatunk pintyet, fekete rigót, meggyvágót, vörösbegyet, fekete harkályt, hollót, nagy fakopáncsot, esetleg zöld küllőt. Felbukkanásuk azt jelzi, hogy a kisebb-nagyobb szárnyas jószágok otthon érzik magukat a közelünkben, és a boldogságukról gyakran – minket is jobb kedvre derítő – énekszóval tesznek tanúbizonyságot.
Az európai madármegfigyelő napról ezen az oldalon tudhat meg többet: