Akiket nehéz félrevezetni – október 14. a szkeptikusok világnapja

Nehéz időkben megrendül az embereknek az önmagukba és a világ rendjébe vetett hitük. Olyankor mindenki ott próbál támaszra, vigasztalásra lelni, ahol csak tud. Csakhogy a válságok nem csupán a jót hozzák elő az emberből, az olyan értékeket, mint az összefogás, a szeretet, az együttérzés vagy éppen a mások szolgálata, a félelem is több kaput nyit a szerencselovagok és a csalók előtt.

Nem könnyű feladat olyan valakin segíteni, akit már behálóztak a hamis nézetek prófétái vagy éppen egy pénzéhes sarlatán. Egyszerűbb a segítők dolga, ha a felvilágosító munkájuk eredményei még azelőtt eljutnak a lehetséges áldozatokhoz, hogy azok az áltudományok vagy a különféle összeesküvés-elméletek területére tévedhettek volna. Pontosan ezért küzd – hazánkban is – a szkeptikusok közössége.

 

A tudomány talaján állva

A 18. század derekán megváltozott az európai emberek gondolkodásmódja. Kezdetét vette a felvilágosodás, egyre többen élhettek a művelődés lehetőségével, és széles körben terjedtek a földrészünkön – és azon túl, a gyarmatok területén is – az új világnézeti és filozófiai elvek. Míg korábban hosszú évszázadokon át a múlt hagyományai jelentették a műveltség alapját, egy új trónkövetelő jelentkezett, az empirikus gondolkodásmód. Erre támaszkodnak a napjainkban működő tudományos szkeptikusok.

A nevük félrevezető lehet. A tudományos szó nem azt jelenti, hogy a tudomány kérdéseit vizsgálják meg szkeptikusan, hanem a mindennapi élet jelenségeit tekintik át tudományos módszerekkel és alapossággal.

A szkeptikusok nem számítanak népszerű embernek vagy közösségnek. Ennek több oka lehet. Ezek egyike nem más, mint hogy nem riadnak vissza a divatos és éppen nagy népszerűségnek örvendő jelenségek megvizsgálásától. Napjainkban ilyen például a parapszichológia, a határtudományok, az alternatív gyógymódok, pl. a biorezonancia, a homeopátia vagy – „hála” az internetnek és a közösségi médiának – az elterjedt és gyakran egymásnak is ellentmondó összeesküvés-elméletek.

Érdekes módon két, teljesen eltérő hátterű embercsoport kapta fel a fejét, amikor népszerűvé váltak a tudományellenes és az áltudományos nézetek. A méltatlankodók egy része a mérnökök, a tanárok, a természettudósok közül került ki, akiket felháborított, hogy a tények és az elért eredmények tisztelete helyett nagyon sokan inkább a babonák és a minden alapot nélkülöző téveszmék felé fordulnak.

A küzdelmük során nem maradtak egyedül. Újdonsült szövetségeseik egy olyan területről érkeztek, amelyet korábban nem tartottak a természettudományos gondolkodás támogatójának. Az egyházak is felfigyeltek ugyanis arra, hogy a népszerűvé váló spirituális tanítók egy része szembemegy az Európában honos, hagyományos vallásos közösségek hagyományaival, megpróbálja elcsábítani a hívőket, néha meg kifejezetten egyházellenes.

 

A bizonyítékok súlya

A szkeptikus mozgalom ma már otthon van a világ minden részén. Nem annyira elterjedt vagy népszerű, mint a különféle ezoterikus irányzatok vagy mozgalmak. Ezek mesterei vagy szóvivői ugyanis gyakran lenyűgözően megnyerő, karizmatikus személyiségek, akik szinte elvarázsolják a rajongóikat. Hozzájuk hasonlók azok a szélhámosok, akik kifinomult vagy éppen primitív módszerekkel a hiszékenyek pénzére vadásznak.

A szkeptikusok az átlagembert szeretnék megvédeni, amikor tudományos módszereket alkalmazva megvizsgálják világunk legkülönfélébb jelenségeit, hogy kiderüljön, egy valódi, csodával határos eseményről van-e szó, vagy csupán szélhámosságról. A szkeptikusok között is akadnak karizmatikus személyiségek. Néhányan rendszeresen fellépnek a televíziókban, a rádiókban, sőt saját műsorok is van. Ezek nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen az éter hullámhosszain gyakran robban ki parázs – és felettébb szórakoztató – vita egy adott nézet fanatikus képviselői és az elszánt racionalisták között.

A szkeptikusok tábora nem egységes. A legfőbb törésvonalat a világnézeti különbségek jelentik. Vannak olyanok, akik ateistaként az egyházak tanításait ugyanúgy bírálják, mint a különféle csodatevők, guruk és önjelölt próféták eszméit. Egy másik markáns csoport viszont határozott keresztény elveket vall, elfogadja a nagy egyházak tanításait, és a tudományos logika módszereit azokkal szemben használja fel, akik aláássák vagy támadják a tradicionális egyházakat, pl. Európában vagy Amerikában.

Amikor csak lehetséges, igyekeznek túllépni az elméleti vitákon, arra törekszenek, hogy kísérletezéssel vagy alapos megfigyeléssel ellenőrizzék a dolgokat. Elismeréssel hajtanak fejet a legnagyobb bűvészek előtt, de kérhetetlenül bírálják azokat a „mágusokat”, akik azt állítják, hogy a csodáikat valamilyen földöntúli hatalom állítólagos segítségével hajtják végre.

 

Itt élnek közöttünk

A hazai szkeptikusok 1992-ben gyűltek össze, mert döbbenten látták, milyen gyorsan elterjedtek az áltudományok. A Tényeket Tisztelők Társasága évtizedeken át aktívan működött. Hamarosan bekapcsolódtak a nemzetközi szkeptikusmozgalomba is. A felhívásukra látogatott el Magyarországra a parafenoméneket előszeretettel leleplező világhírű bűvész, James Randi.

Kezdetben nem voltak sokan, a budapesti Kossuth Klubba a megalakulásukról csupán hetvenen ültek be. A mozgalom legjelentősebb képviselője napjainkban a Szkeptikus Társaság. Tagjai arra törekszenek, hogy megmutassák a tényeken alapuló racionális gondolkodás értékeit és a tudomány ismereteit.

A szkeptikusok október 13-án – a járvány miatti esetleges korlátozások függvényében – több földrészen tartanak összejöveteleket. Ha ezekre nem is tudunk elmenni, ezen a napon érdekes gondolkodnunk egy kicsit világegyetemünk titkairól. A szkeptikus gondolkodásmód ugyanis távolról sem jelenti azt, hogy ne tekinthetnénk áhítattal a körülöttünk létező kozmoszra, és ne indulhatnánk el, hogy a magunk sajátos útján haladva ismerjük meg a titkait.