Egy mosoly a boldogságért – november 13. a kedvesség világnapja

A 21. század harmadik évtizedében mind gyakrabban halljuk, hogy a világ egyre barátságtalanabb és zordabb. Az emberek savanyú képpel mászkálnak az utcán, nem is néznek egymásra, és úgy tűnhet, a fejlett országok társadalmát sok millió szigetember alkotja.

Ez a kilencvenes derekán feltűnt az örökké jókedvűnek játszó japánoknak is. Létrehozták az Apró Kedvességek Mozgalmát, hogy hidak épülhessenek az elszigetelődött emberek közé. Elképzeléseiket nem csak otthon építették, világszerte megpróbálták meggyőzni a kortársaikat arról, mennyire fontos, hogy mindannyiunk arcán mosoly ragyogjon és kedvesen viselkedjünk. Ennél hatékonyabb közérzetjavítót ugyanis nehéz elképzelni. 

 

Mosolyogni jó

Érdemes kipróbálni, mi történik akkor, ha jókedvűen mosolyogva járjuk a magunk útját. Az utcán persze lesznek olyanok, akik megrökönyödve figyelnek ránk, és nem értik, mire fel ez a szokatlan jókedv. Az ilyen emberekkel alighanem csúnyán elbánt az élet, és keserű tapasztalataik miatt gyanakvók. Ha viszont azt látják, hogy nem képmutatásból, hanem őszinte jóságból vagyunk kedvesek, akihez csak lehet, akkor talán őket is sikerül visszavezetni egy boldogabb világba.

1998 óta a földkerekség több országában milliók próbálkoznak ezzel. Európában az olaszok és az amúgy savanyúnak tartott angolok az élenjárók, de sokat mosolyognak és kedvesen viselkednek Kanadában, Indiában, Ausztráliában vagy éppen Szingapúrban is.

Tokióban közel negyedszázada működik a világkedvességi mozgalom központja. Huszonhét nemzet képviselői vesznek részt a ma már világméretű szervezet munkáiban. Igen nagy fába vágták a fejszéjüket.
 

Az egyén felől közelítik meg az emberiséget. Úgy vélik, ha mindenki kedvesebb lenne a környezetével, akkor a lakóhelyünkön megemelkedne a boldogság szintje, a jobb hangulat felpezsdíthetné egy adott ország hétköznapjait, és a sok kedvesebb állam elérhetné, hogy minden korábbinál nagyobb harmóniában élhessenek az emberek.

 

A kedvesség jó dolog

A legtöbb ember szeretetre és boldogságra vágyik. Mindkettő olyan kincs, amit kapni és adni is jó. A lélekbúvárok mind a mai napig behatóan foglalkoznak a kedvesség pszichológiájával. Vajon mi kell ahhoz, hogy pozitív érzéseket keltve jobb hellyé tegyük a világot?

Egyszer talán kiderül, hogy a barátságosság örökölt tényező-e, vagy inkább neveléssel lehet kialakítani. A tudomány mai állása mellett az a legvalószínűbb, hogy a kedvességben egyformán jelentkeznek tanult és a felmenőinktől örökölt elemek. Nincs olyan ember, aki ne lenne képes barátságosan viselkedni, ám az érzelmeinket nem egyformán fejezzük ki.

Napjainkban a pszichológusok mellett orvosok, sőt szociológusok is intenzíven vizsgálják e pozitív érzelem titkait. Tudjuk, hogy elsősorban a boldog emberek élnek hosszú és egészséges életet. A boldogság ugyanis rengeteg apró, de annál fontosabb, euforikus hullámmal jutalmazza meg azokat, akik kedvesek embertársaikhoz, és barátságosan vagy éppen segítőkészen viselkednek. A szakértők szerint a kedvesség aktiválja agyunkban a boldogságközpontot. Ennek az a biológiai következménye, hogy a szervezetünkben a kellemes érzéseket okozó dopamin termelődik.

De mi lehet a tudományos magyarázat arra, hogy a jókedvünk ragadós?

Az agykutatók választ találtak erre a kérdésre is. A hétköznapok során gyakran előfordul, hogy egy barátságos gesztusunkért cserébe egy mosolyt kapunk. Ez a jutalom automatikusan hat agyunk bizonyos területeire. Ezek a részek stimulálódnak akkor is, ha mások kedvesek hozzánk. A dopamin mellett egy másik „boldogsághormon” is keletkezik, ha valakit egy jó cselekedet hatására öröm ér.

Az endorfin miatt sokkal jobban érezzük magunkat, mint korábban. Az agykéreg stimulálása miatt az is jobb kedvű lesz, aki kedves volt, és az is, akivel kedvesek voltak. Egy jó szó, egy barátságos gesztus és egy szelíd mosoly is elég ahhoz, hogy közvetlen környezetünkben mindenki jobban érezze magát.

 

Legyen jobb az életünk!

Ahogy említettük, november 13-a kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a kedvességünkkel jobb hellyé tegyük a világunkat. Vannak országok, ahol az államgépezet is hadrendbe áll ezen a napon. A járvány előtt Ausztráliában például közel tízezer oktatási intézményben szerveztek rendezvényeket. Más helyeken az emberek kezdeményeznek izgalmas programokat. Manapság népszerűek a flashmobok, amikor egy-egy helyen rengeteg ember gyűlik össze pár percre, hogy jókedvűen megöleljék egymást. A baráti ölelés ugyanis a mosolynál is nagyobb mértékben elősegítheti szervezetünkben a boldogsághormonok keletkezését. Az emberi lét alapvető eleme a boldogságra törekvés.

Nem számít, hogy ki melyik földrészen látta meg a napvilágot, milyen színű a bőre, miben hisz, mi a politikai meggyőződése, valamint az sem, hogy mi az anyanyelve. Földünkön ugyanis alig akad olyan ember, aki ne vágyna a boldogságra. Ez egy olyan közös tulajdonságunk, ami nem ismer határokat.

Napjainkban népszerűek a különféle önfejlesztő programok és könyvek. Ezek szerzői különféle módszereket javasolnak, ám egy dologban mind egyetértenek. Észrevették, hogy a történelem pozitív alakjai, a humanizmus órásai valamennyien nagyon kedvesek voltak. Őszintén tiszteltek és tisztelnek minden embert, mert tudják, valamennyien méltók vagyunk a szeretetre és a kedvességre.

Ráadásul ezek a dolgok nagyszerűen kombinálhatók az udvariassággal. Sokkal kellemesebb világban élhetnénk, ha körülöttünk egyre többen lennének kedvesek és udvariasak. Esetleg mi is mutathatunk példát mindkettőre. Ha az ilyen viselkedésre tudjuk ránevelni a gyermekeinket, az unokáinkat, akkor azzal hatalmas szolgálatot teszünk az egész emberiségnek.