Művelt és jókedvű fiatalok – november 20. az ifjú zenebarátok világnapja

Portugáliában 1968-ban összegyűltek a világ legjobb, ifjúsági zenével foglalkozó szakemberei, zenepedagógusai és szakértői. A diáklázadások évében a nyugati világban a tévé és a rádió a zene felelősségéről szólt, és azt harsogta, hogy az idegen hatalmak befolyása mellett a popzene rontja meg a fiatalokat, akik a Rolling Stoneshoz meg a Beatleshez hasonló együttesek zenéjétől felbőszülve mennek ki az utcára zendülni. Hasonló volt a fiatalok zenei ízlésének megítélése a vasfüggöny innenső oldalán is.

A szocialista országokban – Csehszlovákia kivételével – nem tüntettek fiatalok a köztereken, de a rendszer vezetői elítélték mindazt, amit a tizen- meg huszonévesek hallgattak. Persze Moszkvából a kapitalista könnyűzene káros befolyását emlegették. A hatalmon lévők figyelmét itt is, ott is elkerülte, hogy a zene a fiatalok nevelésének és fejlesztésének hatékony eszköze lehet, feltéve, ha megfelelő módszereket használva megszerettetik velük az igényes muzsikát is.

 

Új korszak, régi nehézségek

Az 1968-as diáklázadások emléke ma már leginkább csak a történelemkönyvekben él. Ugyanakkor ma is jól tetten érhetők azok a nehézségek, amelyekre a gyerekekért aggódó zenepedagógusok ötven évvel ezelőtt felfigyeltek.

A tizenévesek és a fiatal felnőttek életében ma óriási szerep jut a zenehallgatásnak, csakhogy itt elsősorban a zene passzív élvezetéről van szó. A gyerekek és a fiatalok a világ minden zenéje közül válogathatnak. Egy okostelefonban több zene fér el, mint mondjuk a nyolcvanas években egy zeneműboltban. Ráadásul a fiatalok kedvenc számai a nap huszonnégy órájában a rendelkezésükre állnak, nem kell arra várniuk, hogy hetente egyszer a tévében vagy a rádióban felhangozzon kedvenc zenei műsoruk szignálja, és meghallgathassanak egy-két új slágert.

A bőség zavarával szemben alacsony azon gyermekek száma, akik nem csupán „fogyasztják” a zenét, hanem maguk is muzsikálnak vagy énekelnek. Így pedig elmélyül a szakadék a klasszikus és a populáris zene között, valamint az egymást követő nemzedékek tagjainak szegényebb lesz az élete, ha nem részesülhet zenei képzésben.

 

A fejlődés útja

A napjainkban fejlődő agykutatás tudományosan támasztja alá mindazt, amit már Bartók Béla és Kodály Zoltán nemzedéke is sejtett. A zenetanulás kedvezően hat az emberi agy fejlődésére. Ha a gyerekek életkori sajátosságait, érzékenységeit figyelembe véve a lehető legkorábban elkezdjük a kicsik muzikális művelését, akkor ez elősegíti, hogy gyorsabban és egyszerűbben tanuljanak meg olvasni, és az idegen nyelvek elsajátítása sem jár majd akkora kihívásokkal.

Emellett a kutatók megállapították, hogy a zeneileg képzett gyermekek jobban tudnak összpontosítani, fegyelmezettebbek, hatékonyabban tanulnak, és az átlagosnál ügyesebben meg tudják tervezni a mindennapjaikat. A pedagógusok tisztában vannak azzal, hogy a zenetanulás az élet több területén hoz kedvező változást, mégpedig annál hatékonyabban, minél korábban kezdünk el foglalkozni a gyerekekkel.

A muzsikálás hatására a kicsik kreatívabbá válnak, jobban nő az intelligenciájuk. A mindennapi élet során fontos, hogy jó motoros készségek alakuljanak ki bennünk. A hangszerek kezelése ezt is elősegíti. A matematikatanárok az iskolában előszeretettel emlegetik, hogy a 20. század legnagyobb zsenijei szinte kivétel nélkül szépen játszottak valamilyen hangszeren: a zenében ugyanis több matematikai elem rejtőzik, amelyek nem elvont tényezők, hanem gyakorlati megoldások. Megismerésük elmélyíti a komplex gondolkodás képességét, ami a reál tantárgyak megtanulása során lehet nagyon hasznos. Emellett a zenével foglalkozók emlékezőképessége is javul.

Viszont nem minden gyermek él olyan körülmények között, hogy a lehető legtöbbet kihozhassa a benne lévő képességekből. Több helyen készült felmérés arról, hogy a zenetanulás remek kitörési lehetőséget nyújt a hátrányos helyzetű gyermekek számára. Akik intenzíven foglalkoznak a muzsikával, új utakon indulhatnak el, kiemelkedhetnek környezetükből, és jobb az esélyük arra, hogy sikeresen befejezzék az iskolai tanulmányaikat.

 

Tehetséges fiatalok közössége

Az ifjú zenebarátok világnapját – ahogy azt már említettük – a belgiumi Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szövetségének köszönhetjük. Ez a szervezet a második világháború vége óta küzd azért, hogy a muzsikáló fiatalok akadályok nélkül fejlődhessenek, és mindenkit lenyűgözhessenek a tehetségükkel. A szervezet több mint negyven országban, így hazánkban is jelen van.

A magyar program több mint ötvenéves. Olyan hírességek voltak a diákjaik, mint Kocsis Zoltán, Ránki Dezső vagy Szenthelyi Miklós. Fontosnak tartják a fiatalok zenei nevelését, a tehetséggondozást és a nemzetközi kapcsolattartást. Legfontosabb célkitűzésük, hogy az értékes muzsika világát minél több fiatal ismerje és szeresse meg.

A 21. század harmadik évtizedében is fontosnak tartják az új nemzedékek humanista szellemiségű nevelését. Jól tudják, hogy a komolyzenét megkedvelő nemzedékek kompetensebben, magabiztosabban haladhatnak a maguk választott útján. Bár tavaly és az idén a nagy járvány megnehezítette a muzsikusok és a zenebarátok életét, a remény egyre erősebb, hogy a koncerttermekben, a kórusokban, a zenei műhelyekben ismét egymásra találhatnak a muzsikusok és a zenebarát fiatalok.