Ragyogó szín, édes íz, azaz december 20. a sangría világnapja - Figyelem, 18 éven felülieknek szóló tartalom!

A hazánktól délebbre fekvő országok népei gyakran szenvednek az erős meleg miatt. A kiszáradás veszélyét azzal próbálják meg elkerülni, hogy sok folyadékot visznek be a szervezetükbe. Az északi országokban ez lehetne víz is, ám a latinosabb területeken előnyben részesítik a jókedvet garantáló italokat. A nyári melegben népszerű, hűsítő italok tartalmaznak némi alkoholt, de nem olyan sokat, hogy attól gyorsan lerészegedhetne az ember. A rengeteg fajta közül hazánkban is elterjedt a borpuncsnak vagy aromás bornak is nevezett sangría. 

 

Már a régi rómaiak is…

A legendák szerint először az ókori rómaiak ittak sangríát vagy ahhoz hasonló, hűsítő italt. A rómaiak évszázadokon át háborúkat vívtak a Földközi-tenger túlsó partján élő punok ellen. Hannibál, a híres ellenséges hadvezér már az Alpok hófödte ösvényeit rótta titokban odavitt elefántjaival, amikor a rómaiak a háta mögött elfoglalták a punok ibériai – vagyis a mai Spanyolország területén lévő – gyarmatait.

A hadicsel bevált, Hannibál ugyan eljutott Róma kapui elé, de nem tudta elfoglalni a várost, és kénytelen volt visszatérni Afrikába. A győzelem azzal is járt, hogy a rómaiak jelentős spanyol területek urai lettek. A meleg nem zavarta őket, mert ahhoz már hozzászokhattak, ám a háború utáni időszakban a légiókat betegségek tizedelték meg. A spanyol folyók és tavak vizében ugyanis olyan baktériumok tenyésztek, amelyeket nem vett be a római harcosok gyomra. A légiók parancsnokai ekkor megparancsolták, hogy a katonák keverjenek alkoholt a vízbe, mielőtt meginnák. Természetesen kizárólag a fertőzésveszély csökkentése miatt!

Így született meg a sangría elődje. Az erősen felvizezett bornak azonban nem volt túlságosan jó íze. A hadsereg ellátói már az ókorban sem akartak túl sok pénzt költeni a közkatonákra, ezért szóba sem jöhetett jó minőségű borok felvásárlása. A csapnivaló ízt azzal próbálták meg kompenzálni, hogy gyógynövényeket, majd fűszereket kevertek az italba. Többnyire vörösbor szolgált az ilyen borpuncsok alapjául.

Két évezreddel később a mediterrán népek Európában már sokkal finomabb nedűkkel enyhítették a szomjukat. A sangría is ezek közé tartozik: a világhódító útja Spanyolországból és Portugália egyes területeiről indult. A nevében felfedezhetjük a spanyol sangre – vagyis a vér – szót, mivel a citrom- vagy narancsdarabkákkal ízesített italnak valóban vérvörös a színe.

 

Népszerű és ezerarcú

A sangríát leginkább vörösborból készítik, de vannak olyan változatai is, amelynek alapjául különféle fehérborok szolgálnak. Népszerűségének az oka az édes íze. A forró éghajlatú országokban behűtve szolgálják fel, míg a hidegebb tájakon forralt borként is megállja a helyét. A spanyol vendéglátásnak ma már szinte elengedhetetlen része, és mindenütt gyakorlatilag nemzeti italnak számít, ahol a spanyol hódítók Kolumbusz nyomában járva kitűzték hazájuk zászlaját. Gyorsan elterjedt Közép- és Dél-Amerikában a portugálok és spanyolok gyarmatain.

Ezernyi változata, szín- és ízárnyalata ismert. Nem mindenütt használják a sangría elnevezést, de a rokonai is hasonlók, mint a hazánkban is oly népszerű ital: az alacsony alkoholtartalma miatt nehéz berúgni tőle, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy az árnyékban lustálkodva, sziesztázva, kulturáltan kortyolgatva jót beszélgessünk a barátainkkal. Valószínűleg a Dél-Amerikából, a Karib-tenger szigetein át jutott el a mai egyik legnagyobb felvevőpiacára, az USA-ba. Furcsa, de az uralma nem volt töretlen.

A brit gyarmatok idején rengeteget ittak belőle, főleg a déli ültetvények tulajdonosai, a 20. század elejére azonban gyakorlatilag eltűnt az országból. Ahhoz, hogy újra elterjedjen az USA nagyvárosaiban, szükség volt a spanyol és dél-amerikai bevándorlók érkezésére. A második világháborút követően Amerikában sosem látott jólét köszöntött be. Ennek egyik következménye az volt, hogy ezerszámra nyitották meg a spanyol és mexikói éttermeket. A leszerelő katonák hazatérésük után szívesen hívták meg a barátnőiket egy-egy pohár sangríára. Miután pedig felbukkant az amerikai filmekben is, a fiatalok szerte a nagyvilágban felfigyeltek rá.

A népszerűségének az egyik titka, hogy sangríát mi is készíthetünk. Rakhatunk bele barackot, almát, körtét, de a szőlő, az eper és a málna is népszerű választás. A déli országokban persze töretlen a narancs, a lime és a citrom uralma. Mostanában ezek mellé az ananász is felzárkózott.

Az eredeti ízekre törekvők persze ragaszkodnak a jó minőségű, spanyol borokhoz. Az interneten rengeteg, egymástól eltérő receptet találhatunk. A merészebbekben különféle égetett szeszek, narancslé, esetleg szódavíz is található. Van, aki az édesebb ízű, míg mások a gyümölcs aromáját kihangsúlyozó összhatást részesítik előnyben.

A gyerekek természetesen nem ihatnak alkoholtartalmú italokat. A spanyolok nekik is készítenek behűtött gyümölcsléből és ásványvízből italt a forró napokra. Ezek különösen a születésnapokon és a családi ünnepségeken népszerűek.

Amikor kitalálták a sangría világnapját, senki sem gondolta, hogy ez a nem hivatalos ünnep ilyen gyorsan elterjed az egész világon. December 20. jó ürügy arra, hogy barátaink társaságában leüljünk egy nagy adag sangría mellé, és egy jót beszélgessünk. Áttekinthetjük az elmúlt év eseményeit, és elképzelhetjük, hogy milyen izgalmas dolgokat tartogat számunkra 2022.