Szuperfinom hungarikum – Ünnepeljük a szalámi világnapját!

Kevés olyan dolog létezik a világon, amelyikről honfitársaink oly magabiztosan állítanák, hogy az bizony igazi hungarikum, mint a téliszalámi. Hazánk mindig is ott volt a nagy szalámigyártó nemzetek között, mégpedig a magyar szalámi íze és minősége miatt. Szeptember 7-én e különleges és ínycsiklandó eledelnek a világnapját ünneplik mindenütt, ahol megbecsülik a jó minőségű ételeket.

A múlt század derekán örömünnepet jelentett, ha a vajas kenyérre nem párizsi, hanem néhány szelet első osztályú magyar téliszalámi került. A gyerekek ugyanúgy rajongtak érte, mint a szüleik és a nagyszüleik. Ahogy teltek az évtizedek, a téliszalámi ugyanolyan népszerű maradt a hot doggal, a hamburgerrel vagy éppen a kínai konyha ínyencségeivel szemben.

Ráadásul ma már nemcsak annak örülhetünk, ha a szendvicsünkben van ott a kedvencünk, de a különböző szalámifajták a pizzák tetején is megtalálhatók. Ez azért is érdekes, mert a szalámi világhódító útja a pizza őshazájából, Itáliából ered.

Lenyűgözte a nagyvilágot

Mielőtt feltárjuk a szalámi történetét, fordítsuk a figyelmünket Amerika felé. Dacára annak, hogy az USA nem tartozik a három nagy szalámikészítő nemzet - a magyar, az olasz és a német - közé, az Atlanti-óceán túlsó partján olyan sok európai bevándorló telepedett meg az elmúlt kétszáz év során, hogy a cowboyok földje ma már a szalámievés egyik fellegvárának számít.

Az amerikaiak imádnak ünnepelni, és ehhez mi lehetne jobb alkalom, mint egy-egy világnap?

2006-ban két barátnőnek jutott az eszébe az, hogy egy önálló ünnepnapot kellene szentelni a szaláminak. Virginia állam Henrico nevű városában ünnepelték meg először e finom ételkülönlegességet. Az ünnep gyorsan népszerűvé vált, és a szalámi kedvelői hamarosan Európában is csatlakoztak hozzá.

Karakteres és finom

Napjainkban a szaláminak több, egymástól eltérő változata létezik. Nemcsak sertéshúsból, de többek között marhából, lóból, vad- vagy szamárhúsból is készítenek különlegességeket. Legelőször Itália lakói kóstolhatták meg ezt a finomságot. Az ókorban és a középkorban komoly gondot jelentett az emberek ellátása hússal a hidegebb téli hónapok során, ezért a különböző népek valamilyen módon tartósítani próbálták a húst. Valószínűleg már a Római Birodalom idején is népszerűek lehettek a különféle kolbászok, amelyeket vagy egyszerű szárítással, vagy füstöléssel tartósítottak. A szalámikészítés hagyománya Itáliában megmaradt a későbbi évszázadokban is.

Míg a gazdagok a frissen vágott állatok húsával táplálkoztak, addig a szegények a különféle füstölt vagy szárított kolbászokat fogyasztották. Mindenekelőtt Lombardiában, Veronában vagy Bolognában, valamint az Alpok olaszok lakta völgyeiben készítettek füstölt árukat. Kezdetben a szamárhús volt a népszerű, ám ennek a helyét átvette a sertéshús. Mi, magyarok már ez utóbbit ismertük meg, amikor a 19. század derekán nálunk talált új otthonra egy olasz szakember.

A téliszalámi születése

Meduna József Pesten letelepedve kezdetben a szamárhús feldolgozásával kísérletezett, de gyorsan rá kellett jönnie, hogy az ilyen termékek a magyarok csekély részét érdeklik. Hazánk mindig is a jó minőségű sertéshús országának számított, ezért amikor az itáliai mester 1850-ben megalapította az első gyárát, akkor már a hazai sertések húsát dolgozta fel.

Az új termék a téliszalámi elnevezést kapta. Mind a mai napig igazi hungarikum. A nevével kapcsolatban él egy tévhit. Nem azért hívjuk „téli” szaláminak, mert hófehér nemespenész réteg borítja. Meduna idején nem igazán léteztek idehaza klimatizált érlelőtornyok, márpedig a gyártáshoz elengedhetetlen, különleges hűtve füstöléshez a melegebb hónapokban pontosan ilyenekre lett volna szükség. Az új termékeket éppen ezért csakis november és február között lehetett elkészíteni.

A magyar téliszalámi kirobbanó sikert aratott, honfitársaink gyorsan rászoktak a jellegzetes aromás ízére. Meduna mester üzemeiben 1885-ben már több mint 140 tonna szalámi készült.

Diadalút itthon és külföldön

Az Osztrák–Magyar Monarchia remek piacnak bizonyult. A csehek, a lengyelek, a németek és a délszlávok is megszerették a téliszalámit. A Magyar Királyság minden nagyobb városában elkezdték gyártani, és a legtöbb helyen, például Horvátországban vagy Erdélyben a mai napig gyártják. A ma ott élők egy része nem is tudja, hogy eredetileg egy magyar származású különlegesség vált a kedvencévé. Az ilyen „örökösök” közül a szebeni és a horvátországi „téliszalámi” a leghíresebb.

Hazánk közel kétszáz éve igazi szalámi-nagyhatalom. 1883 óta létezik a Pick márka és 1888 óta a Herz téliszalámi. Szeptember 7-én, a szalámi világnapján érdemes készíteni magunknak néhány szendvicset, és megkóstolni a talán legfinomabb hungarikum néhány kellemes illatú és fenséges ízű fajtáját.