Útmutatás az eljövendő nemzedéknek – a magyar dráma napja szeptember 21.

Amikor 1984-ben dönteni próbáltak arról, melyik dátum lenne a legalkalmasabb arra, hogy felhívja a figyelmet a hazai drámairodalom értékeire, hagyományaira, viszonylag gyorsan rábukkantak szeptember 21-ére. 1883-ban ugyanis azon a napon mutatták be Madách Imre művét, Az ember tragédiáját. Ez az a darab, amit mindenki sokszor látott. Jól ismerjük a történetét, emlékszünk a legmegrázóbb jeleneteire és egyes sorai szállóigévé váltak.

A magyar dráma napja gyorsan népszerű lett, és ma már nemcsak itthon ünnepeljük meg, hanem azokon a határon túli területeken is, ahol jelentős számban élnek nemzettársaink. Szeptember 21-én a világ magyar színházai színes programokat szerveznek. Ez az ünnep remek alkalom arra, hogy további művek megírására ösztönözzék a köztünk élő művészeket, drámaírókat.

 

Az ember tragédiája

Ezt a drámát nem véletlenül tartják a világirodalom gyöngyszemének. Dacára annak, hogy több mint másfél évszázada jelent meg, a darabban felvetett témák ma is aktuálisak. A szerző úgy dolgozta fel Ádám és Éva történetét, hogy közben izgalmas utazásra hívta magával a darabja nézőit. Helyszínei külön-külön is lenyűgözők, ám ahogy a földi Paradicsomból elkíséri őket a disztópikus jövőbe, komoly kérdések feltételére, adott esetben önvizsgálatra késztette a színházba járókat.

Madách több szívhez szóló művet írt, ám ezek közül Ádám és Éva története bizonyult a legmaradandóbbnak, köszönhetően annak is, hogy sok nyelvre lefordították.

Madách Imre élete nem szűkölködött megpróbáltatásokban és tragédiában. 1823-ban született, a ma Szlovákiához tartozó Alsósztregován. Csupán 41 évet élt, ám ezt a rövid időt remekművek megírására használta fel. Élete legfontosabb döntését 1848-ban hozta meg.

 

Egy hazafi küzdelme

Feladta sikeres közigazgatási karrierjét és bekapcsolódott a szabadságharcba. Megszervezte Nógrád vármegyében a nemzetőrséget, és népfelkelésre szólította fel a környéken élőket. Akkor is kitartott a függetlenség eszméi mellett, amikor leverték a forradalmat. Bátorságát mutatja, hogy a legkönyörtelenebb üldöztetések idején is hajlandó volt elbújtatni Kossuth Lajos halálra ítélt titkárát, Rákóczy Jánost.

Az osztrák és az őket kiszolgáló hazai hatóságok kegyetlenül elbántak a tehetséges irodalmárral. Nem törődve azzal, hogy milyen hatással lesz a büntetés a súlyosan beteg Madáchra, börtönbe zárták. A szabadságharc során életét vesztette a nővére, Mária, a 15 éves unokaöccse, valamint meghalt a Kossuth Lajos mellett futárként szolgáló testvére, Pál is.

Madáchot azonban nem törte meg a börtön. Ott írta meg Az ember tragédiája első változatát. 1860-ban ismét bekapcsolódott a vármegyei ellenállásba. Hamarosan az országos közvélemény is megismerte a nevét. 1861 őszén ugyanis Arany János olvasta fel Az ember tragédiájának első négy színét (felvonását), mégpedig a Kisfaludy Társaságban. Madách életének legboldogabb pillanatát alighanem az jelenthette, amikor óriási tapsviharral fogadva a Kisfaludy Társaság tagjává választották.

Honfitársaink 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban tekinthették meg először a művet. A darabot Paulay Ede rendezte, és amikor felgördült a függöny, Ádám szerepében Nagy Imre állt a színpadon, Évát pedig Jászai Mari alakította. Mind a ketten a korszak legnagyobb sztárjai közé tartoztak. Paulay kockázatot vállalt azzal, hogy Lucifer szerepét egy akkoriban viszonylag ismeretlen színészre bízta. Gyenes László azonban rászolgált a bizalomra, és a társaival együtt lenyűgöző alakítást nyújtott. Így vette kezdetét Az ember tragédiájának mai napig tartó diadalútja.

 

Tehetségek és nagyszerű új művek

Madách nyomdokaiban ma is rengeteg tehetséges drámaíró jár. Kiemelkedő kortársainak sorában ott találjuk többek között Székely Csabát, Tasnádi Istvánt, Kárpáti Pétert, Pass Andreát, Darvasi Lászlót, Szűcs Zoltánt, Závada Pétert és Hajdu Szabolcsot. Az elmúlt évtizedek során a magyar dráma napján díjat kapott Weöres Sándor, Hernádi Gyula, Sütő András, Ottlik Géza, Tandori Dezső, Székely János, Márton László, Parti Nagy Lajos, Darvasi László, Kornis Mihály, Bereményi Géza, Erdős Virág, Spiró György, Fejes Endre, Jeles András, Esterházy Péter és Lengyel Anna.

Ezen az ünnepen évről évre meggyőződhetünk arról, milyen erős és eleven a hazai irodalmi élet. Az itthoni és a határon túli nézők számíthatnak arra, hogy színházainkban újra és újra friss, tartalmas és szívhez szóló darabokkal lepik meg őket.