Július 22. – a nándorfehérvári diadal emléknapja

1456-ban a félelmetes hódító, II. Mehmed török szultán seregei útra keltek, hogy elfoglalják Európa védőbástyáját, a magyar királyságot. A török uralkodó bizakodva készült a hadjáratra. Az elszánt és tehetséges hadvezér korábbi hadműveleteit siker koronázta. Még Bizánc lenyűgöző, ősi falait is sikerült bevennie.

Ráadásul abban reménykedhetett, hogy Magyarország nem tud majd kemény ellenállást tanúsítani. A királyság, amelyik az Árpádok, az Anjouk, de még Zsigmond király korában is mértékadó európai hatalomnak számított, mostanra már meggyengült, és erejét aláásta a belső megosztottság.

Felvonult a napkelet félelmetes, világhódító serege. Lovasság, tüzérség, tucatnyi különféle gyalogság. Ott meneteltek a legyőzhetetlennek tartott janicsárok is. A magasban félholdas, lófarkas zászlók tengerét lobogtatta a szél. Mindez azonban kevésnek bizonyult.

 

A szultán számításai semmivé foszlottak Nándorfehérvár falai alatt. Kiderült, hogy még ez a sikeres hadúr is súlyosan alábecsülte a magyarok elszántságát és bátorságát.

A keresztény seregek győzelme 1456. július 22-én örömmámort váltott ki egész Európában. Ötszázötven évvel később pedig a Magyar Országgyűlés a nagyszerű nándorfehérvári győzelem emléknapjává nyilvánította július 22-t.

 

A hősök emlékezete

A magyar sereget Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János vezette. Sikerült megvédeniük a királyság „kapuját”. Olyan megrendítő erejű vereséget mértek a napkeleti hódítókra, hogy utána a törökök évtizedeken át nem merték megtámadni Magyarországot.

III. Callixtus pápa még nem tudott a nagyszerű győzelemről, amikor elrendelte, hogy az európai keresztények delente imádkozzanak a harcos magyarokért. A déli harangszó azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékezteti azokat, akik értik a zengő érc nyelvét. 

Hunyadi és fegyvertársai már eltávoztak az élők sorából, de a nevük azóta is itt él, az utódaik szívébe írva. 

 

Gyilkos járvány

A sors megakadályozta, hogy hazánk kihasználhassa a diadalt. A középkori hadjáratok gyakori kísérője volt a betegség és a járvány. A keresztény erők táborában felütötte a fejét a gyilkos pestis. Még a legerősebbek is tehetetlennek bizonyultak a halálos kórral szemben.

A korszak egyik legnagyobb hadvezére, hazánk egyik legjelentősebb államférfija, Hunyadi János is megbetegedett. A férfit, akit nem tudott legyőzni a török szultán félelmetes hadereje, végül a pestis bírta le. Emléke azonban éppen elég erős volt ahhoz, hogy a törökök sokáig még csak ne is gondoljanak arra, hogy fegyverrel a kézben átlépjék a magyar határt.

 

Az emléknap

Amikor a Magyar Országgyűlés a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította július 22-t, akkor jogosan állapította meg, hogy ez a csata és a vár megvédése, a török megfutamítása nem csupán a magyar nemzet, hanem egész Európa, valamint a keresztény világ számára is történelmi jelentőségű esemény volt.

Mi, a nándorfehérvári hősök leszármazottai ezen a napon az egykori védők hazafiasságáról, emberi helytállásáról, és önfeláldozó bátorságáról emlékezünk meg.