Önzetlen szolgálat – február 2. a megszentelt élet napja

A keresztények évszázadok óta körmenetekkel, ünnepségekkel, szentmisékkel ünnepelték február második napját. A legősibb időkben sok római úgy vélte, ekkor kezdődik a tavasz, a világ újjászületése. A birodalomban elterjedő kereszténység hívei is átvették e hagyományt, amit a hívők fokozatosan új, magasztosabb tartalommal töltöttek fel.

A bibliai hagyományok szerint Krisztus születése után negyven nappal Szűz Mária ellátogatott a jeruzsálemi templomba, ahol az Úrnak szentelte a gyermekét. Az idős Simeon felismerte, hogy a kis Jézus az üdvösség hordozója és a világ népeit megvilágosító világosság. Ehhez a felismeréshez kapcsolódott a gyertyaszentelés hagyománya.

 

Fény az éjszakában

A mai világban – a járványok, az éghajlatváltozás és a háborúk árnyékában – még inkább nyilvánvaló, hogy az emberiségnek példaképekre van szüksége. Olyanokra, akik lemondanak a világi életről, és teljes mértékben a lelki életnek szentelik magukat, miközben önzetlenül másokat szolgálnak és hitet tesznek az evangélium tanításai mellett, úgy ahogyan Fehér M. Anna is tette élete során. Az utcán sétálva könnyű felismerni az apácákat és a szerzeteseket. Jellegzetes ruhájuk egyszerűbb, letűnt korszakok emlékét őrzi.

A szerzetesek és az apácák a nyugalom, a béke és a hit tartóoszlopai. Ugyanolyan nagy szükség van rájuk, mint a keresztény ősegyház idejében, amikor kidolgozták a legelső szerzetesek közösségeit irányító szabályok és fogadalmak rendszerét. A megszentelt életet választók ma is ugyanolyan tanítók és tanúk, mint amilyenek több mint másfél ezredévvel ezelőtt. Példájuk utat mutat mindazoknak, akik békességre, rendre és erős hitre vágynak.

 

Megszentelt élet a mai világban

Szent II. János Pál élete során sok nehézséggel szembesült, de mindig felismerte, hogy mik a kereszténységre váró legnagyobb feladatok és kihívások. Ez vezérelte akkor is, amikor kezdeményezte, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén emlékezzünk meg a szerzetesekről és az apácákról.

Tisztában volt ugyanis azzal, hogy az emberek a hétköznapok miatt nem figyelnek az élet igazán fontos dolgaira. A pápa azt akarta, hogy a hívők jobban megismerjék a szerzetesi életformát. A múlt század végére ugyanis az emberek egyre kevesebbet tudtak az Istennek szentelt életformáról. Ahogy azt az előbb említettük, az utcán járva felismerték a szerzetes atyákat, a testvéreket és a nővéreket, ám nem tudták, hogy mivel jár ezen embertársaink szolgálata.

A megszentelt élet napján, amit sokszor a szerzetesek és az apácák világnapjának is neveznek, a hívők hálát adnak az Úrnak, miközben lehetőségük nyílik arra is, hogy találkozzanak a szerzetesekkel. A rendházak, a monostorok, a zárdák, a klastromok lakóit hasonlították már Isten egének ragyogó csillagaihoz. Hasonlóan az éjszakai égbolton lévő fénypontokhoz, a hit fényét közvetítve utat mutathatnak nekünk az örök boldogság felé.

 

Szerzetesség a nagyvilágban

Napjainkban a szerzetesek és apácák száma több millió. E sajátos, mélyen spirituális életforma több keresztény felekezet hitéletének szerves része, és nagy hagyományai vannak a buddhizmusban, a hindu vallásban és az dzsainizmusban is.

A megszentelt életet választók látszólagos nagy száma azonban ne tévesszen meg minket. Az emberiség lélekszáma már meghaladta a nyolcmilliárdot és továbbra is növekszik. Éppen ezért szerencsésnek tarthatják magukat azok, akik személyesen is ismerhetnek egy-egy apácát vagy szerzetest.

Február 2. remek alkalom arra, hogy találkozhassunk velük. II. János Pál útmutatásának megfelelően az atyák, a testvérek és a nővérek ezen a napon a megszokottnál is komolyabb erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a hívők a lehető legtöbbet megtudják különleges, egész embert kívánó, nem mindig könnyű, ám annál gyönyörűbb életformájukról. Ráadásul a megszentelt élet ünnepén a szerzetesekben is tudatosulhat, mennyire szép az életük, és működésük, példamutatásuk – tanúságtevésük – milyen fontos az egyház és az egész világ számára.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére készülve érdemes körülnézni a világhálón, hiszen megtudhatjuk, hogy a közvetlen környezetünkben hol találkozhatunk olyan szerzetesekkel, apácákkal, akik örömmel bemutatják az Istennek szentelt életforma csodáit, és leülve beszélgetni a hívőkkel, első kézből nyújtanak felvilágosítást a mindennapjaikról.