Az izgalom nagymestere – március 12. Alfred Hitchcock emléknapja

Alfred Hitchcockot, ezt az ezernyi díjjal elhalmozott, brit származású, ám Amerikában világhírűvé vált filmest a XX. századi mozgóképművészet legkiemelkedőbb egyéniségei közé sorolhatjuk. A munkássága jó néhány korszakon ível át. Fiatalkorában a megjelenő hangosfilm maga mögé utasította a némafilmeket. Felnőttként élte át a második világháborút, majd a kibontakozó hidegháborút. 

Mindenki másnál pontosabban érzékelte a korszellem és az egyes évtizedek hangulatának változásait, így folyamatosan olyan filmekkel tudta becsalogatni a nézőket a mozikba, amelyek a lehető legjobban megfeleltek az akkori szórakozásra vágyók igényeinek. Bár néhányan makacsnak tartották, képes volt a változásra és a fejlődésre.

Ahogy a némafilmről átállt a hangosfilmre, ugyanúgy képes volt arra, hogy fekete-fehér alkotások helyett színes filmekkel nyűgözze le rajongói táborát. Pályafutása tetőpontjára a múlt század 50-es éveiben jutott, és évtizedeken át sikerült a csúcson maradnia. A rajongói március 12-én emlékeznek meg életéről és pályafutásáról.

 

Egy jó gyermek hosszú útja

1904-ben egy igencsak nyugtalan kisfiú toporgott a londoni Putney városrész rendőrkapitánysága előtt. Amikor az egyik rendőr megkérdezte tőle, hogy mit akar, zavartan átadott neki egy kézzel írt rövid üzenetet. Az egyenruhás elolvasta a pár sort, majd a döbbent gyereket bezárta az egyik cellába.

A kisfiú nem volt más, mint a kis Alfred, a feszültséggel teli filmek későbbi nagymestere. Azért került pár percre rács mögé, mert az apja meg akarta mutatni példás magaviseletű gyermekének, hogy mi történik a rosszfiúkkal. Ez az élmény komoly nyomott benne. Élete végéig rettegett a rendőrségtől, és Amerikában sem mert autót vezetni, mert attól félt, hogy tilosban parkolásért meggyűlhet a baja a hatóságokkal.

A rendezői székben ülve nem volt ennyire félénk, bátran kísérletezett, és a többi filmesnél jobban be tudta mutatni az emberi lélek sötét oldalait is. London külvárosából hosszú út vezetett Hollywoodba, Los Angelesbe. Az évtizedek során Hitchcock együtt dolgozhatott a korszak legnagyobb sztárjaival, Ingrid Bergmannal, James Stewarttal, Grace Kellyvel.

 

Különleges és titokzatos

Alfred Hitchcock 1899 nyarán született Angliában. Negyvenhatszor jelölték Oscar-díjra, a filmjei hat alkalommal el is nyerték a szakma legfontosabb kitüntetését. Ám az, hogy sosem kapta meg a legjobb rendezőnek járó díjat, jól mutatja, hogy Hollywood a saját törvényei szerint működik, és a sikerhez néha nem elég a kimagasló tehetség. Huszonegy évesen műszaki rajzolóként kapott munkát egy amerikai vállalat angliai kirendeltségénél. Emiatt az első pillanattól kezdve jól ismerte a tengerentúli szakemberek stílusát, módszereit. Saját magát inkább amerikai gondolkodású rendezőnek tartotta.

A húszas évek elején rendezőként is kipróbálhatta magát. A forgatásokon ismerkedett meg későbbi feleségével, Alma Reville-lel. Első önálló munkájának a szakemberek a Gyönyörök kertjét tekintik.

A moziba járók 1927-ben figyeltek fel egy új alkotására: A titokzatos lakó nagy sikert aratott, és felfedezhetjük benne a későbbi leghatásosabb Hitchcock-művek jellegzetességeit. A rendező ezt az alkotását tekintette az első saját valódi filmjének.

 

Irány Amerika – irány a világsiker

A harmincas években már Amerikában is felfigyeltek rá. Nem csoda, hogy a tapasztalt rendezőt – ekkor már huszonöt film stáblistáján szerepelt a neve – átcsábították az USA-ba. Gyorsan bebizonyította, hogy méltó a belé vetett bizalomra. A Manderley-ház asszonya meghozta neki az első Oscart. A második világháború alatt izgalmas rémtörténeteket és thrillereket forgatott. Hazája háborús erőfeszítéseit azzal segítette, hogy bekapcsolódott a csaták eseményeit bemutató híradók gyártásába. A háború után már az egész világ jól ismerte a nevét. Egyre több olyan film került ki a keze alól, amely a ma napig klasszikus alkotásnak számít. 

Hitchcock filmjeit nem nehéz felismerni. Fontos szerepe van benne a feszültségnek, a félelemnek, a bűnöknek és ezek feldolgozásának. Ráadásul az igazán éles szemű Hitchcock-rajongó a mester legtöbb filmjében felfedezheti magát a rendezőt is. Alfred ugyanis előszeretettel játszott el kisebb szerepeket az alkotásaiban.

Március 12-én mi mással emlékezhetnénk meg róla, ha nem azzal, hogy megnézzük egy-két filmjét? Így biztosak lehetünk abban, hogy színvonalas szórakozásban lehet részünk, és olyan kalandokat élhetünk át a filmvásznon vagy a televízió képernyőjén, mint amilyenben az elmúlt száz év filmrajongóinak volt része azóta, hogy az ifjú Hitchcock elkészítette a legelső filmjét.