Szemfényvesztés és vidám szórakozás – március 29. a bűvészek világnapja

A mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek a bűvészek. Ezen nincs is miért csodálkozni, hiszen Rodolfo, vagyis Gács Rezső a múlt század második felében a televíziós műsoraiban nézők egész nemzedékével szerettette meg a varázslatnak tűnő trükkök bemutatóit. Több dolog is mutatja, hogy milyen eredményes munkát végzett. A különböző tehetségkutató műsorokban a mai napig vastaps fogadja a bűvészeket és a magyar bűvészet napját Rodolfo születésnapján, májusban ünnepeljük.

Bűvészek a világ szinte minden országában szórakoztatják a közönségüket. Épp ezért nem meglepő, hogy Amerikából indulva nemrég sok földrészen elterjedt egy nem hivatalos ünnep, a bűvészek világnapja.

Március 29-én rengeteg bűvésszel találkozhatunk. E szakma legjobbjai ezen a napon tesznek tanúbizonyságot a tudásukról és arról, hogy ez a művészet a mai napig elevenen él. Nincs könnyű dolguk, mert a 21. század harmadik évtizedében minden korábbinál rámenősebb vetélytársakkal kell megküzdeniük. Míg az első bűvészeknek csupán egy-egy dühös fáraóval vagy főpapokkal gyűlt meg a baja, addig napjainkban a közönségük egyre nehezebben tud ellenállni az internet és a különféle okoskészülékek csábításának.

 

Egy hosszú és varázslatos történet

A bűvészek ősidők óta szórakoztatják az emberiséget. A pályafutásuk meglehetősen döcögősen indult, mert az ókorban a legtöbb ember nem tudta volna megkülönböztetni egymástól a bűvészek trükkjeit, a varázsló mágiáját és a kézzelfogható isteni csodákat. 

Ha valaki néhány rézpénzért az emberek szórakoztatására vállalkozott, azt nyugodtan tekinthetjük korai bűvésznek. Az ő megítélésük azonban nem volt a legkedvezőbb. A fejedelmek szerették, ha ügyes szórakoztatók lépnek fel előttük, ám elfordult, hogy a főpapok vagy a varázslók haraggal tekintettek a váratlan vetélytársakra. A bűvészek egy önálló művészeti ág képviselőjeként csupán a 18. század végén léptek ki a varázslás és a mágia árnyékából.

A nagy francia forradalom előestéjén világszerte bűvészek járták a vidéket, és több társukkal együtt a vidéki vásárok, ünnepségek népszerű szereplőinek számítottak. Az 1848-as forradalom időszakában egyre több bűvész költözött be a nagyvárosokba, hogy a vásárok helyett a színházakban mutassa be a tudását. Közéjük tartozott a francia Jean Robert-Houdin, a modern bűvészet atyja és az angol John Henry Anderson. A szórakoztatásra összpontosító bűvészeknek a későbbiekben is fejfájást okozott, hogy ne vegyék őket egy kalap alá azokkal a szélhámosokkal és csalókkal, akik az emberek hiszékenységével visszaélve azt állították, hogy képesek kapcsolatba lépni földöntúli erőkkel.

Az ilyenek leleplezésében komoly szerepet játszott egy magyar származású bűvész, Weisz Erik.

Erre a névre már nem sokan emlékeznek, ám jóval ismerősebb, ha szóba kerül a világhírű Harry Houdini. A szélhámosokat leleplező „szuperbűvész” és szabadulóművész pályafutása Budapesten kezdődött.

A 19. században hazánkban is nagy népszerűségnek örvendtek a bűvészek. Az első szakkönyvet 1804-ben jelentette meg Tomentsek János. A kis tátost bő évtizeddel később Czövek István munkája, A mágyiás ezermester követte. Harry Houdini kortársa volt az ugyancsak világhírű Göndör Miklós, vagyis a varázslatos Corodini. 

 

A modern világ bűvészei

Rodolfo, a legismertebb magyar televíziós bűvész emelte át a 20. század technikai világába az évezredes hagyományokra visszatekintő műfajt. Napjaink bűvészeinek azonban egy megújult technikai civilizációban, a virtuális valóság és a mesterséges intelligencia korában kell kiállni a közönség elé. A nézőkre minden korábbinál több inger és információ zúdul, így nem könnyű versenyre kelni az internet csodáival. Óriási szerep jut a fellépő bűvész személyiségének, varázsának.

Persze az is érdekes, ha valaki az interneten néz meg egy ügyesen kivitelezett trükköt, ám az nagyságrendekkel izgalmasabb, ha ott állunk karnyújtásnyira a bűvésztől, aki a szemünk láttára csinál elképesztő mutatványokat. Ha valaki már megtapasztalta, milyen döbbenettel jár, ha a színpadon lezárt borítékba rakott kártyalap, rajta a saját aláírásával váratlanul a nadrágja zsebében bukkan elő, az jól tudja, hogy ezzel az élménnyel sokáig nem tud versenyre kelni a virtuális valóság.

Március 29-én a bűvészek világnapján, vagy május 16-án, Rodolfo születésnapján érdemes beülnünk egy bűvész szórakoztató előadására. Ha a színpadon a saját szemünkkel láthatjuk, mit tudnak ezek az ügyes előadóművészek, akkor átérezhetjük, mit éreztek az elmúlt néhány száz esztendőben azok, akik a saját szemükkel láthatták, hogy a bűvészek milyen elképesztő, ám végtelenül mulatságos dolgokra képesek.