A pékáru, ami jókedvre derít - április 26. amikor mindenképp pereceljünk

A világ egyik legnépszerűbb péksüteményéből többféle változat létezik, kicsi, nagy, kemény, puha, édes és sós: Európa legtöbb országában, így nálunk is inkább a sós, míg Lengyelországban és az Egyesült Államokban az édes verziója terjedt el. Hagyományosan lisztből, vízből, sóból és élesztőből készítik. Ez a pékáru olyan népszerű, hogy világnapja is van, méghozzá április 26-án.

A pékek szimbóluma 

Többféle történet szól az első perecekről: a legelterjedtebb legenda szerint egy olasz szerzetes készítette először el ezt a péksüteményt, nagyjából 610 körül. E szerint a formája az imádkozás közben összefont, vállon nyugtatott karokat ábrázolja, ez volt ugyanis akkoriban az imádkozás megszokott póza. A perec eredeti neve pretiola, azaz kis jutalom volt, amit azok a gyerekek kaptak, akik helyesen megtanulták az imákat. A pretiola lassan elterjedt Európában, így eljutott Németországba is, ahol először bretzel, majd pretzel néven vált népszerűvé.

Ezt támasztja alá az a bizonyíték, ami 1111-ből származik, ekkortól vált a német pékcéhek szimbólumává a címerekben megjelenő perec. Egy 1440-es imakönyvben található képen Szent Bertalant perecek veszik körül. Ekkor a perec a jó szerencse és a lelki teljesség szimbóluma volt – talán a benne lévő három lyuk miatt, amelyek a hit szerint a Szentháromságot jelölik.

Bárhogy volt is, az biztos, hogy hazánkban a 13. század idején lett ismert, amikor a pékmesterség egyre népszerűbbé vált. Ez a foglalkozás olyannyira elterjedt, hogy szét is vált több ágra, létezett kenyérsütő és pereckészítő pékmester is. A még ma is létező Pereces családnév utal is a felmenők foglalkozására. 

A perec mára sem veszített népszerűségéből, kapható a Bake my day Hegyvidék pékségben is, és mi sem mutatja jobban, milyen hatást gyakorol kicsikre-nagyokra, mint az a rajz, amit egy anyuka küldött a Bake my day-nek, miután kislányával megkóstolták a pékség perecét.

Retro sós perec

Hozzávalók:
A tésztához: 50 dkg liszt, 2 dl tej, 2,5 dkg élesztő, 1 ek. cukor, 1 ek. só, 1,5 dl étolaj

A sós öntethez: 3 ek. liszt, 2 ek. só, 1  tojás, 50 ml víz

Elkészítés:

1. A lisztet átszitáljuk egy tálba, a közepébe belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot és a tejet, majd az étolajat és összegyúrjuk. A tésztát letakarva meleg helyen addig kelesztjük, míg láthatóan nagyobb nem lesz. 

2. A tésztát kicsit belisztezzük, a munkafelületen még egyszer röviden átgyúrjuk, 10 egyforma méretű adagra osztjuk és pereccé formázzuk. A tetejét egész tojással megkenjük, majd előmelegített, 200 Celsius fokos forró sütőbe tesszük. 

3. Míg sül a tészta, addig a lisztet és a sót annyi vízzel elkeverjük, hogy folyós massza legyen. Ha a perec színesedni kezd, a tetejére csorgatjuk, és pár percig visszatesszük a sütőbe.

Csokis perec

Hozzávalók:
A tésztához: 35 dkg liszt, 10 dkg darált dió, 25 dkg hideg vaj, 12 dkg porcukor, 1 tojás

A mázhoz: 30 dkg étcsokoládé, 3 ek. olaj

Elkészítés:

1. A tésztához a lisztet összeforgatjuk a darált dióval, majd elkezdjük összemorzsolni a hideg vajjal. Amikor már kellően morzsalékos, hozzáadjuk a porcukrot és egy csipet sót, majd beleütjük a tojást. A tésztát alaposan összedolgozzuk, utána folpackba csomagoljuk és fél órán keresztül hűtőben pihentetjük. 

2. A sütőt 200 Celsius fokra melegítjük elő, egy tepsit pedig sütőpapírral bélelünk. Pihentetés után a tésztát lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagsága nyújtjuk, majd perecszaggatóval kiszúrjuk. A pereceket az előkészített tepsire sorakoztatjuk, és az előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt ropogósra sütjük. 

3. A mázhoz a csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, aztán simára keverjük az olajjal. A pereceket megmártjuk a csokoládémázban, majd hagyjuk teljesen megdermedni.