Szent István emlékezete – a nemzet ünnepe

István választhatta volna, hogy megmaradunk a sztyeppékről behozott ősi vallás mellett is, hiszen ekkoriban Európában keleten és északon még sok nép és törzs őrizte pogány hagyományait. Dönthetett volna úgy is, hogy a görög-keleti hitet választja, ortodox pópákat hív, akik aranyfényben ragyogó, bizánci ikonokkal rakják tele a magyarok országának új templomait.

Ha csak a külsőségeket nézzük, érthető is lett volna egy ilyen döntés. Bizánc egész Európa leghatalmasabb, csodálatos, fényűző nagyvárosa volt. A római császárok örökösei uralkodtak az ismert világ nagy része felett. Nyugat-Európában viszont még nem léteztek a ma ismert erős és gazdag országok. Anglia, Francia- és Németország számtalan, gyakran egymással is hadakozó tartományból állt csupán . Róma, az örök város is csak árnyéka volt egykori önmagának. 

 

Bölcs, máig ható döntés

István azonban óriási bölcsességről tett tanúbizonyságot. A nyugat-európai fejlődést, a katolikus kereszténységet választotta. Augusztus 20-án erről is megemlékezünk.

A király számítása fényesen bevált. Bizánc meggyengült, megbukott, nem tudott ellenállni a muszlim hadaknak. Közben a Nyugat évszázados küzdelem árán, de magára talált és megerősödött. 

Ez a nap Magyarországon piros betűs nemzeti ünnep. Felidézzük magunkban a magyar államalapítást, a nagy újrakezdést. A néphagyományok előszeretettel emlegetik István király napjaként, mivel a hazai katolikus egyház ekkor ünnepli meg Magyarország fő védőszentjét, Szent István királyt, de egybeesik egy jelentős világi ünnepnappal, az új kenyér ünnepével is.,.. A múlt század második felében – a szocialista érában – pedig ekkor kellett megemlékezni a Népköztársaság alkotmányáról is.

 

Szent István emlékezete

1686-ban a keresztény európai seregek felszabadították a török megszállás alatt álló Budát. XI. Ince pápa ekkor határozott úgy, hogy a nagyvilág katolikusai minden évben emlékezzenek meg Szent Istvánról.

A hazai hagyományaink persze ennél jóval mélyebbre vezethető vissza. Majdnem ezer esztendővel ezelőtt, éppen augusztus 20-án avatták szentté a magyar nemzet első keresztény királyát. 

István király korában még nem 20-a, hanem 15-e, Nagyboldogasszony napja volt a nyár legfontosabb ünnepe. Az uralkodó a hónap közepén hívta össze a királyi tanácsot, hogy fontos ügyekben intézkedjen. A halála előtt augusztus 15-én ajánlotta fel Szűz Máriának az országot. Augusztus 20-a ünneppé tételéről egy másik magyar szent, László király döntött, 1092-ben. A szabolcsi zsinat azt a határozatot hozta, hogy augusztus 20-án ünnepeljük meg első keresztyén királyunkat. 

Kultusza erős maradt a későbbi évszázadok során, és számos ponton kapcsolódott a magyarok páratlanul erős Szűz Mária tiszteletéhez. Nem véletlen, hogy 1771-ben Mária Terézia királynő országos ünneppé minősítette Szent István napját. 1938-ban pedig törvény született erről a fontos nemzeti ünnepről.

 

Modern hagyományok

A két világháború között számos látványossággal és külsőséggel bővült ki az ünnep. 1927 óta tartanak a fővárosban nagyszabású tűzijátékot ezen a napon. Hagyománnyá vált az újdonsült katona- és rendőrtisztek felavatása, de az ünnepélyes őrségváltás is.

Augusztus 20. a nemzeti egységet is jelképezi. Az ünnep vallásos jellegét mutatja, hogy a Szent István Bazilika körül sor kerül a Szent Jobb körmenetére.

A hivatalos ünneplés a fővárosban, a Parlament előtt kezdődik. Itt vonják fel Magyarország országzászlaját. A nap különleges meglepetést tartogat az édesszájú honfitársainknak, és az idelátogató rengeteg turistának, ugyanis 2007 óta minden évben kiválasztják az ország – minden évben rendkívül finom - tortáját.

A tortát ebben az évben is megkóstolhatják majd a Hegyvidéken is:
https://hegyvidekkartya.hu/elfogadohelyek/ VENDÉGLÁTÁS | CUKRÁSZDA
 

A budapestihez hasonló nagyszabású ünnepeket tartanak az ország minden részén. Ezek között kiemelkedő szerep jut Székesfehérvárnak, de Esztergomban és Veszprémben is sor kerül kulturális fesztiválokra, nem beszélve a hagyományos Virágkarneválról Debrecenben. A szomszédos államok magyar lakta területein ugyanúgy megemlékeznek a nemzeti összetartozásról, mint szerte a nagyvilágban mindenütt, ahol magyarok élnek.