Kerek, édes és imádjuk – június 2. a fánk világnapja

Hasonlóan több népszerű, de nem hivatalos ünnepnaphoz, a fánk világnapja is Amerikából indult világhódító útjára. 1938-ban az amerikai Üdvhadsereg tagjai úgy döntöttek, hogy június első péntekén megemlékeznek azokról a bajtársaikról, akik egy nemzedékkel korábban fánkok segítségével akartak örömet szerezni az első világháború lövészárkaiban sokat szenvedett katonáknak. Az amerikai kezdeményezés lassan eljutott a többi kontinensre.

A kelt tésztából készült, olajban kisütött édesség népszerűségét jól mutatja, hogy ma már nem csupán egy saját ünnepnapja van, hanem legalább három! Június 8-án ünneplik a lekváros fánkokat, szeptember 14-én a krémtöltésűeket, de sok helyen november 5-én is fánknapot tartanak. További fánkos ünnepség a Boston-fánk októberi világnapja.

Amerikában sok leszerelt katona és tengerészgyalogos november 10-én is megemlékezik a fánkról. Ez az ünnepség azért különleges, mert ezen a napon az USA tengerészgyalogos hadteste ünnepli a születésnapját. Érdekes történet fűződik ahhoz, hogy olvadt össze a két esemény. A vietnami háború idején sok amerikai esett hadifogságba. A hatvanas évek végén közel száz tengerentúlit őriztek Son Tay városában, az ottani hadifogolytáborban. Az amerikaiak meggyőzték a fogva tartóikat arról, hogy november 10-e a fánk legfontosabb világnapja, és elérték, hogy aznap kapjanak az édesség vietnami megfelelőjéből, a bánh ránból. Így sikerült az őreik szeme láttára megünnepelniük a tengerészgyalogság születésnapját.

 

Mindenki szereti

A fánk csupán későn, 1917-ben lett a katonák kedvence. Korábban elsősorban a civilek kedvelték. Hazánkban az 1800-as években terjedt el, valószínűleg Ausztriából. Egyes történészek úgy vélik, hogy mielőtt honfitársaink is megkedvelték volna ezt a finomságot, az hosszabb kitérőt tett meg, mégpedig Párizsba. Mária Terézia lánya, Mária Antónia a francia király felesége lett. Életéhez sok legenda kapcsolódik. Elképzelhető, hogy az őt Párizsba kísérő osztrák cukrászok tették népszerűvé a fánkot a forradalom előtti Franciaországban. A magyar utazók akkoriban is gyakran jártak Párizsban, így lehet, hogy először ott találkoztak a különféle, egymástól nagyban eltérő, de egyformán finom változataival.

A fánk diadalmenete idehaza gyors volt, és a társadalom minden rétegét elérte. Ebben szerepet játszott, hogy remekül illeszkedett a vallásos hagyományainkhoz, így gyorsan a farsangi időszak legkedveltebb csemegéje lett.

Mai népszerűsége azonban az amerikai filmeknek köszönhető, legalábbis a határainkon túl. A moziba járók és a tévénézők többtucatnyi olyan filmet láthattak, amelyekben az amerikai rendőrök, nyomozók kalandjai fánkevés közben kezdődtek. Ugyancsak az USA-ból terjedt el az, hogy a fánkhoz kávét szolgáljanak fel.

 

Bátor asszonyok ajándéka

Dacára annak, hogy 1917-ben a fánk a katonák kedvenc eledele lett, az egyenruhás harcosok nem juthattak volna hozzá egy csapat bátor asszony segítsége nélkül. Az Üdvhadsereg ugyanis a maga eszközeivel szeretett volna segíteni a fronton szolgáló amerikaiaknak. Éppen ezért hatfős rajokat küldött át az óceánon. Az ilyen kis csapatnak általában négy hölgy is a tagja volt. Forró itallal, étellel – természetesen az egyre népszerűbb fánkkal – várták a csatákban megfáradt katonákat, segítettek nekik levelet írni, vagy épp megvarrták az elszakadt ruhájukat. Jelenlétük sokat javított a csapatok hangulatán.

A katonák úgy érezték, hogy a szülőföldjük nem feledkezik meg róluk, és ezek a „pótanyák” a lehető legjobban próbálnak gondoskodni róluk. Franciaországban a frontvonal mögött 250 önkéntes segítette a katonákat.

Fánkot még harctéri körülmények között is tudtak sütni, és ez az édesség pillanatok alatt óriási népszerűségre tett szert a katonák között. Egy átlagos harctéri napon az Üdvhadsereg egy-egy konyhasátrában körülbelül háromszáz fánkot sütöttek és hétszáz bögre kávét főztek.

 

Mindenütt találkozhatunk vele

Ahogy már említettük, nem csak a magyarok imádják a fánkot, forró olajban sült édes tésztákkal a nagyvilág legnagyobb részén találkozhatunk. A németek is ugyanúgy kedvelik, mint a kínaiak, az izraeliek, a törökök, a görögök és a különféle szláv nemzetek.

A hollandok ma is büszkén állítják, hogy a világ nekik köszönheti a fánkot, mivel az ő telepeseik vitték el magukkal Amerikába a készítésének titkát. Alig száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Újvilágban mindenütt fogyasszák. Az első karika alakú fánkot valószínűleg 1847-ben egy hajó szakácsa találta fel. A középen lévő lyuk lehetővé tette, hogy az egész sütemény egyenletesen átsüljön. Bár a klasszikus magyar fánkok napjainkban is népszerűek, egyre keresettebbek az amerikai stílusú, mindenféle izgalmas töltelékkel megpakolt változataik.

Június első péntekén érdemes azzal megemlékeznünk a világ nemzeteit összekötő édességről, hogy ezen a napon beszerzünk egy adaggal régi kedvenceinkből vagy éppen kipróbáljuk néhány olyan fajtáját, amit korábban még nem kóstoltuk meg. Ha pedig kávét is iszunk hozzá, akkor az ünnepnapi fánkevés remek lehetőség arra, hogy egy jót beszélgessünk barátainkkal, ismerőseinkkel, családtagjainkkal.

Boldog fánknapot mindenkinek!