A sárga malac világnapja – 07.17. egy különleges szám ünnepe

Napjainkban a legbölcsebb tudósok sem tudják megmondani, mi köze van a sárga malacnak az első négy prímszám összegével egyenlő páratlan prímszámhoz, a 17-hez. Az viszont bizonyos, hogy a világon a tudósok és a matematikusok immár hatvan éve, július 17-én megünneplik a sárga malacot és a szinte mágikus tulajdonságú prímszámot.

A 17 nem hétköznapi szám. Vizsgálatok szerint ugyanis, hogy ha átlagos embereket megkérnek arra, hogy 1 és 20 között véletlenszerűen válasszanak ki egy számot, a legtöbben a 17-et mondják.

Mi lehet ennek az oka?

A múlt század hatvanas éveiben a Princeton Egyetemen együtt tanult két fiatalember, David Kelly és Michael Spivak. Kelly napjainkban a Hampshire College professor emeritusa, és több amerikai egyetemen tanított matematikát. A szakterülete a tehetséges fiatalok felkészítése az egyetemi tanulmányokra, így kiválóan ért ahhoz, miként lehet a középiskolások kíváncsiságát felkelteni a matematika iránt.

Jó barátja, Michael Spivak 1985-ben elnyerte a neves Leroy P. Steele-díjat a munkáságáért. Komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a fizikai törvényszerűségeket a lehető legközelebb hozza a fiatal matematikusokhoz. A kitüntetésre azzal szolgált rá, hogy a klasszikus tudósok, a legnagyobb nevek munkáit olyan közérthető formára dolgozta át, hogy a bennük lévő óriási tudásanyagot a mai fiatalok is könnyen elsajátíthassák.

Fiatalkorukban a két barát matematikushallgató volt. A humorérzékükhöz már ekkor sem férhetett kétség. Úgy döntöttek, hogy július 17-ét megteszik a sárga malac emléknapjává. Az egyetemen David Kelly büszkén mutogatta barátainak nem mindennapi gyűjteményét, amely kizárólag sárga malacokból állt. Ezek közül választották ki a világnap állatkáját. Ennek a kabalafigurának 17 lábujja, ugyanennyi szempillája és 17 foga volt.

Jókedvű kikapcsolódás

Kelly mind a mai napig a világnap lelkes támogatói közé tartozik. A matematikusok a sárga malacra megemlékezve együtt ünnepelnek – és a rossznyelvek szerint jelentős mennyiségű alkoholt fogyasztanak. Ilyenkor kerül sor évfolyam- és osztálytalálkozókra is. Gyakran szerveznek komoly tudományos konferenciákat erre a napra, ami lehetőséget teremt arra, hogy a régi barátok, egykori évfolyamtársak megismerhessék egymás munkásságát.

Kelly nem feledkezik meg a leendő matematikusokról sem. Évről évre kedvcsináló előadást tart nekik a 17-es szám tulajdonságairól és a sárga malac történetéről. Egy kívülálló valószínűleg nem sokra megy azzal, hogy a 17 a harmadik Fermat-prím és az egyetlen pozitív prímszám a Genocchi-számok között. Ráadásul Stern- és Perrin-prím. A matematika szerelmesei persze pontosan értik, hogy miről van szó.

A múlt árnyéka

A világ sok mindent köszönhet az antik civilizációknak. A furcsaságokra persze óhatatlanul fény derül, ha valaki éles szemmel néz körül maga körül. Az Olaszországba tartók észrevehették, hogy némelyik légitársaság gépein a 16. sort a 18. követi. Nincs bennük 17. sor!

Ez a jelenség egy ősi babonára, a heptadekafóbiára vezethető vissza. Azokban az országokban, amelyek kultúrája az ókori Hellászban és a Római Birodalomban gyökerezik, nem a 13-mat, hanem a 17-et tekintik szerencsétlen számnak. Ez az oka annak, hogy az olasz gépeken hiába keressük, de a mindennapi élet több területén is nyoma veszett.

Mi lehet ennek az oka?

Püthagorasz, az ókori világ nagy matematikusa állítólag ki nem állhatta a 17-et. A tanítványai azért utálták ezt a számot, mert elválasztotta egymástól a tökéletesnek tartott 16-ot (4x4) és a 18-at (3x6). A 17-es rossz híre azonban ennél is régebbi lehet. Az Ószövetség szerint ugyanis az emberiséget majdnem elpusztító özönvíz a második hónap 17. napján zúdult a világra.

Az ókori rómaiak betűkkel jelölték a számokat. Ők úgy írták a tizenhetet, hogy XVII. E szám betűiből ki lehetett rakni a vixi szót, ami az „élni” ige múltideje. Az Örök Város gyermekei attól tartottak, hogy aki ezt a szót, illetve számot leírja, az hamarosan meghal. Az olaszul beszélők sem jártak sokkal jobban. Szerintük a 17-es szám azonos a balszerencsével, így például a lottózók sosem ikszelték be.

Persze a július 17-én ünneplő matematikusokat és a barátaikat mindez nem tartja vissza attól, hogy igyanak néhány pohárral a kedvenc italukból, és jókedvűen beszélgessenek az élet és a matematika nagy kérdéseiről. A többségük ugyanis cseppet sem babonás. Michael Spivak és David Kelly világnapja napjainkban is ugyanolyan népszerű, mint a hatvanas években, amikor a sárga malac elindult világhódító útjára.