Egy igazi nyári csemege – augusztus 3. a görögdinnye világnapja!

A nyár elképzelhetetlen görögdinnye nélkül. Ha megkérdeznék, hogy az év legforróbb időszakában ki, milyen gyümölcsöt enne legszívesebben, szinte mindenki a felsorolása legelejére tenné a dinnyét.

Az igazán forró napokon kellemes felüdülést jelent, hogy sok víz található ebben a gyümölcsben. Persze a legtöbben hajlandók lennének együltükben is bekebelezni egy teljes dinnyét, mert finom és édes. A húsa több fajta vitamint és igencsak hasznos antioxidánsokat is tartalmaz. Rászolgált arra, hogy ne csak együk vagy üdítőitalt készítsünk belőle, hanem meg is ünnepeljük. Az ilyesmire elképzelni sem lehetne alkalmasabb időpontot, mint augusztus harmadikát, a görögdinnye világnapját.

 

Édes kis ünnep

Hasonlóan sok más emléknaphoz, a görögdinnye napja is Amerikából ered. Gyorsan népszerű lett mindenütt, ahol-e növény megterem. Kínában, Törökországban és Indiában egészen elképesztő mennyiséget, évente sok millió tonnányi görögdinnyét termelnek és fogyasztanak.

Kína az abszolút csúcstartó. A hatalmas lélekszámú ország dinnyeföldjein több dinnyét termelnek, mint a rangsorban az utána következő, tucatnyi országban együtt. Ezen a listán hazánknak az ötvenötödik hely jut. Figyelembe véve a lakosságunk számát és a termőföldek nagyságát, ez szép helyezés. 

 

Régi, jó barátunk

A ma ismert görögdinnye őse Afrikából származik. A történelem előtti korszakok embere nem csak akkor ette előszeretettel, amikor éhes volt, hamar felfedezte azt is, hogy a leszedett vaddinnye segítséget jelent a sivatagos, száraz területre tévedő vadászoknak, az ősemberek közösségeinek. Szudánban ma is megterem a kordofani dinnye, amelyikről sokan úgy tartják, hogy a manapság népszerű változat közvetlen őse lehetett.

A régészek Észak-Afrikában dinnyemagokat találtak az ősember szálláshelyén, így ebből kiderült, hogy felmenőink több mint ötezer évvel ezelőtt is ettek dinnyét. Ezerötszáz évvel később az Egyiptomi Birodalomban a dinnye népszerű eledelnek számított. Ők nem csupán a vadon élő termést gyűjtötték, hanem már termesztettek is. Amikor egy uralkodó elhunyt, a sírkamrájában gyakran dinnyét is elhelyeztek.

Később a dinnye gyorsan elterjedt a Földközi-tenger partvidékén. Európában a rómaiaknak köszönhetjük a dinnye elterjedését. Julius Caesar és társai meghódították Egyiptomot, a Közel-Keletet és Afrika északi partvidékeit. A dinnye így hamarosan Rómában is népszerű csemegének lett.

A középkorban az európaiaknak átmenetileg le kellett mondaniuk a dinnyéről, ám az arab hódítás következtében újra visszatért, ezúttal a későbbi Spanyolország földjén keresztül. Amikor Árpád hadai átjöttek a Kárpátokon, a dinnye megérkezett a távoli Indiába és Kínába is. Itt nem csupán az ínyencek, de az egyszerű emberek is gyakran fogyasztották.

Az új világot meghódító felfedezők Európából vitték át magukkal Amerikába. A 16. században még csak pár helyen termesztették, néhány nemzedékkel később viszont már minden olyan spanyol gyarmaton – Peruban, Mexikóban, Panamában, Argentínában –, ahol arra alkalmas volt az éghajlat. A mohácsi csata után Magyország nagy része török uralom alá került. A megszállók pedig több új dinnyefajtát hoztak magukkal, amelyek azóta is megteremnek a hazai tájakon.

 

Ünnepeljünk tele hassal!

Dinnyét enni jó. Nem csupán azért, mert édes, de kánikulában remekül pótolható vele a folyadékveszteség. Jó hatással van a veseműködésre, így korábban gyógynövényként is felhasználták. Különösen jól nő, ha előtte hüvelyes növényeket vagy búzát termeltek azon a területen.

A görögdinnye világnapját mi mással ünnepelhetnénk meg, mint azzal, hogy veszünk egyet – természetesen csakis azután, hogy szertartásosan megkopogtattuk –, majd pedig a barátaink vagy a családunk társaságában bekebelezzük a természet ezen ízletes ajándékát.

Ha valaki annyira szereti a dinnyét, hogy nem riad vissza egy kis fizikai munkától, és van egy megfelelő méretű kertje, jövőre kipróbálhatja, mekkora élményt jelent, ha saját maga termeli meg az asztalára kerülő gyümölcsöt.