A világ legnépszerűbb sportága! – december 10. a labdarúgás világnapja

Felmenőinknek a 19. század második felében, nem sokkal az osztrák–magyar kiegyezés után nyílt alkalmuk megismerkedni a labdarúgással. A külvárosokban gyorsan népszerűvé váló játék hamarosan bejutott az iskolák tornatermeibe, és a grundokon is egyre több helyen pattogott a labda. Honfitársaink örömmel ismerkedtek meg a szabályokkal és a játék örömével.

A század legvégén megalakultak a legelső hazai egyesületek, és 1901-ben megalakult a Magyar Labdarúgó-szövetség is. Amikor a szervezők áttekintették a sportág múltját, igencsak figyelemreméltó eredményeket sorolhattak fel. A honi csapatok több mint ötven nemzetközi meccsen vettek részt, és jó néhány alkalommal mutatták meg a tudásukat külvárosi és vidéki közönség előtt. A magyar labdarúgás az első pillanattól kezdve az európai élvonalba tartozott, és olyan játékosokat adott a világnak, akiket méltán soroltak a földkerekség legjobbjai közé. 

 

A nagy érzelmek sportága

December 10-én érdemes arra is gondolni, hogy sok más sportágtól eltérően a labdarúgás nem csupán azoknak fontos, akik éppen a pályán játszanak. A focinak ugyanis nagy a közösségteremtő ereje. A televízió képernyőjén, a rádió előtt ülve vagy éppen az okoseszközöket kézben tartva százmilliók figyelik egy-egy rangosabb eseménysorozat, bajnokság vagy liga mérkőzéseit.

A meccsre járásnak nagy hagyománya van. A rajongók mindenhová elkísérik a csapatukat, biztatják az „aranylábú fiúkat”, együtt örülnek velük a győzelemnek, vagy közösen szomorkodnak a vereség miatt. A mai világban egyre több a magányos ember. Nem kevesen közülük a stadionokban találnak maguknak közösséget. Az összetartozást az öltözékükkel is jelzik. A csapatok színeit látjuk a pólójukon, a sáljukon, a sapkájukon, a zászlójukon. Lenyűgöző, hogy amikor a zöld gyepen összecsap a két csapat, az milyen sok érzelmet képes kiváltani a stadionban vagy a televízió előtt szurkoló nézőkből. Így volt ez akkor is, amikor ötezer évvel ezelőtt megszületett a mai labdarúgás legelső, a mai szabályokra csak halványan hasonlító őse.

 

Igazi csapatjáték

A focizáshoz nincs szükség másra, csak egy-két játékosra, meg valamire, amit rugdalni lehet.

Például egy gesztenyére. Valószínűleg már az ősember gyermekei is játszottak „rugdosósdit”. Az emberiség számának gyarapodásával létrejöttek az első falvak, városok, és megnőtt az igény a csapatsportokra. Az első labdák bőrből készültek, és rongyokkal vagy szőrrel tömték ki azokat. Az ókori rómaiak is kergették a labdát. Az ő sportáguk azonban inkább a rögbire hasonlított.

Az újkor hajnalán a világ jó néhány részén népszerűek voltak a labdáért küzdő csapatjátékok. Ezek egy része Európában a tömegek szórakoztatását szolgálta, míg Közép-Amerikában szó szerint vérre ment a játék. Az Atlanti-óceán túlsó partján több mint 1500 ősi futballpálya maradványait találták meg a régészek. A maják vagy az aztékok ugyanúgy lelkesedtek kedvenc csapatukért, mint mai utódaik.

Eközben Európában kikristályosodtak a mai labdarúgás alapszabályai. A fejlődés legfontosabb lépcsőfokát a 19. század jelentette, amikor elvált egymástól a rögbi és a futball. A 20. század hajnalán már szinte mindenütt léteztek sportegyesületek, és sor került az első nemzetközi mérkőzésekre. A sportágnak azóta állandó helye van az olimpián, és a legnagyobb sztárok nevét a földkerekség minden pontján jól ismerik a szurkolók.

 

Az Aranykor emlékezete

A magyar labdarúgásnak több nagy időszaka volt, ám ezek közül kiemelkedik az, amikor az Aranycsapat tagjai szereztek dicsőséget a magyar sportnak. November 25-e 1993 óta a hazai labdarúgás napja. Angliában igazi csoda történt 1953-ban. Azon a napon is, de most, december 10-én is érdemes megemlékeznünk legendás játékosainkról és a sportág szakembereiről.

Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán lenyűgözte a világot. 

A labdarúgás azon sportágak közé tartozik, amelyeknek nem kell aggódni a jövőjük miatt. A bajnokságokra a 21. században is ugyanúgy sportrajongók százmilliói kíváncsiak, mint egy vagy két nemzedékkel korábban. Ahol pedig akad egy üres tér, egy kopott gumi- vagy bőrlabda, meg egy maroknyi fiatal, ott máris kezdődhet a mérkőzés.