A műveltség ünnepe – Az analfabetizmus elleni küzdelem és az olvasás világnapja

A könyv a 21. század harmadik évtizedében is az ember legjobb barátja, a civilizációnk alapköve. A műveltség ünnepnapján érdemes elgondolkodni arról, mennyit és mit olvasunk, illetve milyen módszerekkel, példamutatással tudjuk elérni, hogy gyermekeink és unokáink az érintőképernyős készülékek korában is magabiztosan és jól olvassanak.

 

Az elmúlt néhány évtized alatt átalakult körülöttünk a világ. Ma már minden háztartásban van legalább egy számítógép. Egyes felmérések szerint hazánkban több az okostelefon, mint az ember. Ezek a készülékek bizonyos területeken felveszik a versenyt a korszerű számítógépekkel is. Mindennapossá váltak a különféle okoseszközök, és az életünk szerves része lett a világháló.

A technikai fejlődésnek megvannak az előnyei, ám a gyerekeink jövőjéért aggódó pedagógusok kellemetlen fejleményekre is felhívták a figyelmet.

Nemcsak a gyerekeknek, de a felnőttek egy részének is komoly gondot okoz, ha tollal vagy ceruzával kell írniuk. Előfordul, hogy az érettségi vizsgák után a tizennyolc évesek kézfájásra panaszkodtak, mert tizenkét évnyi iskolai tanulás alatt nem szoktak hozzá ahhoz, hogy fél oldalnál több szöveget írjanak.

E kudarc frusztrációhoz vezet, és a fiatalok bekerülhetnek egy ördögi körbe, ami egyre távolabbra viszi őket az olvasás élményétől. Bár Magyarországon valamivel jobb a helyzet, mint egyes nyugat-európai országokban, mégis tenni kell valamit e folyamatok ellen. Az írás és az olvasás ugyanis olyan eszköz, ami nélkül az internet, a TikTok és a rengeteg közösségi oldal korában sem helyezhetjük szilárd alapokra a műveltségünket, és így csökkennek egy boldog jövő esélyei.

 

Küzdelem a sötétség ellen

Az olvasás megnyitja mindenki előtt a műveltség világának kapuját, és esélyt ad arra, hogy boldogabban élhessen. Évezredeken keresztül az emberiség nagyobbik része írástudatlan volt. Európában már a felvilágosult abszolutizmus korában felismerték, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Erőfeszítéseket tettek birodalmukban a műveltség alapjainak megerősítésére. Nem csoda, hogy egy hosszú korszakon át földrészünkről kerültek ki a világ vezető hatalmai.

Az analfabetizmust azonban nem sikerült legyőzni. Éppen ezért 1965-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete neveléssel, tudománnyal és kultúrával foglalkozó szervezete, az UNESCO nemzetközi konferenciát tartott Iránban. A szakemberek és a politikusok ekkor döntötték el, hogy szeptember 8-a az analfabetizmus elleni küzdelem és az olvasás világnapja lesz.

Komoly hátrányba kerül, aki gyermekkorában nem tanul meg írni és olvasni. A világon még most is milliók élnek úgy, hogy elzárják előlük a tanulás lehetőségét. A statisztikai adatok nem sok okot adnak a derűlátásra. Dacára annak, hogy 1967 óta minden ősszel megünnepeljük a műveltség ezen napját, a felnőttek egyötöde még mindig analfabéta. A tudományos kutatások ráadásul alátámasztották, hogy az írástudatlanság, a szegénység és a nyomor együtt jár. Az éhezők között sokkal több analfabétát találunk.

 

Szép hagyományok, új kihívások

Hazánk jó helyen áll a legműveltebb országok listáján. A felnőttek közel háromnegyede olvas rendszeresen könyveket, 19 százalékuk minden nap kézbe vesz valamilyen olvasnivalót. Már nagyszüleink is tudták, hogy milyen összefüggés van a műveltség és a társadalmi siker között. Ugyanilyen a kapcsolat felfedezhető az olvasás esetén is. Minél műveltebb valaki, annál több időt fordít olvasásra.

A legtöbb művelt ember napjainkban úgy véli, olvasni ma is jó, kézzel írni viszont nem annyira. Az elmúlt évek technikai problémái megmutatták, egy zökkenő is elég ahhoz, hogy átmenetileg működésképtelenné váljon a túlgépesített, virtuálissá vált világ. A toll és a ceruza adott esetben megmentheti a kultúránkat, a civilizációnkat, ha esetleg – valamilyen válság vagy globális üzemzavar miatt – térdre kényszerülne az internetes kultúra világa.

Minden könyv egy-egy új barát. Miközben olvasunk, fejlődik a műveltségünk, új ismeretekre tehetünk szert, és jó néhány készségünkön is csiszolhatunk. Hozzájárulhat mentális egészségünk megőrzéséhez, fejleszti a memóriánkat, gondolkodásra késztet, gazdagítja a szókincsünket és olcsó, vagy – hála a könyvtáraknak – ingyenes művelődési és kikapcsolódási lehetőséget nyújt.

Az egész társadalom számára hasznos, ha az ország lakossága művelt és kulturált. Az ilyen emberek ugyanis könnyebben tudnak együttműködni valamilyen nemes cél megvalósítása érdekében. A mai rohanó korban a technika ráadásul új eszközöket is adott a kezünkbe, olvasásra használhatjuk fel az okostelefont, a tabletet, a számítógépet és ott vannak az e-könyvek is. Természetesen más egy könyvet kézbe venni, a kézzelfogható könyvnek illata, hangulata van.

A gyerekeket pedig érdemes rendszeresen, közös esti meseolvasással hangolni a könyvek szeretetére. Magazinunkban többször írtunk arról, milyen áldásos hatásai vannak a meséknek, a történetek segítik a kicsik kreativitását, fantáziáját kibontakoztatni, és az őket ért élményeket feldolgozni. Ha pedig gyermekünk a szép meséket hallva beleszeret a könyvekbe, együtt mehetünk könyvesboltba vagy könyvtárba, ahol ki is választhatja a neki legjobban tetsző – és természetesen életkorának megfelelő – könyveket. A rendszeresen olvasó gyermek pedig egészen biztosan jól tájékozott, művelt felnőtté válik.